Sütik, ölelések és szeretet
„Idén nem lesz ugyanolyan a karácsony” – mondta Eva.
Eva lábujjhegyre állt. A szekrényben lévő dobozért nyújtózkodott.
„Megvan!” – mondta.
Kinyitotta a dobozt. Vörös agyagból készült kis betlehemes figurák voltak benne. Kivette őket, és gyengéden a jászolba helyezte a kisded Jézust.
Ideje volt feldíszíteni a fát is. Eva segített Mamának és a kisöccsének, Nefinek, feltenni az izzósort és a manzanillafüzért. Eva imádta az apró sárga gyümölcsök édes illatát. Amikor Papá hazaért, segített Evának és Nefinek felrakni a csillagot a fa tetejére.
Eva örült, hogy a karácsonyi hagyományaikból néhány idén is megmaradt. Ezeken kívül minden olyan más volt.
Néhány héttel azelőtt hurrikán sújtott le a városukra Guatemalában. A heves esőzések és szelek sok házat leromboltak. Voltak, akik még mindig óvóhelyeken éltek. Sokan pedig a Covid19-vírus miatt betegek voltak.
Eva nénikéi, bácsikái és unokatestvérei általában szenteste átjöttek egy nagy családi összejövetelre. Ilyenkor Eva és Nefi későig fennmaradhatott. Ponchét (puncsot) készítettek a nagynénjeikkel, és játszottak az unokatestvéreikkel. Éjfélkor mindenki kiment az utcákra, petárdákat gyújtottak, és ölelgették a barátaikat és a szomszédaikat.
Idén azonban a családtagjaik nem tudtak látogatóba jönni. És szenteste nem fogják egymást ölelgetni az emberek az utcán.
Eva szomorú volt, hogy elmarad a sok móka. „Idén nem lesz ugyanolyan a karácsony” – mondta.
Papá bólintott. „Tényleg másmilyen. De Mamának és nekem van egy ötletünk, ami talán majd felvidít.”
„A karácsony arról szól, hogy adunk – mondta Mamá. – Szeretnétek segíteni nekünk ételt venni azoknak a családoknak, akik a hurrikánban elveszítették az otthonukat?”
„Igen!” – vágta rá Eva. Nefi is bólogatott.
Eva és Nefi elkísérte Mamát a boltba. Miután bevásároltak, Eva segített szatyrokba tenni az ételeket. Aztán támadt egy ötlete!
„Mamá, segítenél Nefinek és nekem sütiket készíteni az óvóhelyen lakó gyerekeknek? – kérdezte. – Az ételekkel együtt elvihetjük nekik!”
Mamá igennel felelt. Eva, Nefi és Mamá több napon át sütötték a sütiket. Eva és Nefi kis műanyag zacskóba rakták őket, aztán szalagot kötöttek a csomagokra. Ezután feltették a maszkjukat, és elkísérték Mamát és Papát ahhoz az óvóhelyhez, ahol a családok laktak.
„Rengeteg itt a gyerek! – állapította meg Nefi. – Elég lesz a süti?”
„Remélem! Mondjunk egy imát!” – javasolta Eva. Lehunyták a szemüket. Eva halkan így imádkozott: „Mennyei Atyám, kérlek, segíts nekünk, hogy itt mindenki érezhesse a szeretetedet.”
A óvóhelyen lévő gyermekek hosszú sorokban álltak. Eva és Nefi minden gyermeknek adott egy-egy csomag sütit. Lett elég mindenkinek!
Amikor hazafelé sétáltak, Eva már nem volt szomorú. Széles mosoly ült az arcán. Szenteste nem tudta megölelgetni a barátait. De minden süticsomag olyan volt, mint egy szívből jövő ölelés.
Eva és Nefi kekcsi nyelven beszélnek. Izgatottak, hogy új templom épül a lakóhelyükhöz közel, Cobánban!
Illusztrálta: Jimmy Holder