Nosztalgiázás Nagyival
Miért nem volt eddig Mari türelmesebb Nagyival?
Mari elhúzta a száját. Nagyi ugyanazt a történetet mesélte. Megint.
Nagyi néhány hónappal ezelőtt költözött Mari családjához. Mari szerette őt, de a Nagyi közelében lenni néha fárasztó volt. Újra és újra elmesélte ugyanazokat a történeteket. Néha már a történet mesélése közben újrakezdte őket.
Mari felsóhajtott. „Nagyi – mondta –, már mesélted nekem ezt a történetet.”
Nagyi elgondolkodott. „Tényleg?”
„Igen, – felelte Mari – Alig pár perccel ezelőtt.”
„Nem emlékszem” – válaszolta Nagyi. Szomorúnak és zavarodottnak tűnt. Aztán felállt, és visszasétált a szobájába.
Mari sajnálta, hogy megbántotta Nagyit. Nagyapa halála óta Nagyi egyre feledékenyebbé vált. Egyszer nem kapcsolta ki a tűzhelyet, és tűz keletkezett a konyhájában. Ekkor hozta el Anya és Apa, hogy velük éljen.
Mari megtalálta Apát a konyhában. „Tényleg szeretem Nagyit, de belefáradtam abba, hogy ugyanazokat a történeteket hallgassam. Miért nem emlékszik rá, hogy már ötvenmilliószor elmesélte nekem ezt a történetet?”
Apa elmosolyodott. „Nem hiszem, hogy ötvenmilliószor elmesélte volna. De tudom, hogy nem könnyű. A nagymamádnak olyan betegsége van az agyában, ami miatt elfelejt dolgokat. A történeteivel próbálja felidézni, hogy ki is ő.”
Mari lehajtotta a fejét. Miért nem volt eddig türelmesebb Nagyival? Nagyi mindig szeretettel bánt vele. Az „én kis Marimnak” nevezte. Mari arra gondolt, amikor segített Nagyinak virágokat ültetni és gyomlálni a kertben.
Mari bekopogott Nagyi ajtaján.
„Szabad!” – mondta Nagyi.
Mari kinyitotta az ajtót. Nagyi egy székben ült, a szentírások pedig az ölében voltak kinyitva.
„Nagyi, elmondanád nekem, hogy te és Nagyapa hogyan csatlakoztatok az egyházhoz?” – kérdezte Mari.
Nagyi felpillantott. „Szeretnéd, ha mesélnék Nagyapáról és rólam?” – kérdezte reményteli hangon.
Mari odaült mellé. „Igen, Mindent hallani akarok.” Mari megfogta a nagymamája kezét. „Nagyon különleges vagy nekem, Nagyi. Mindig is az leszel.”
Nagyi elmosolyodott, hátradőlt a székében, és mesélni kezdett.
Mari már sokszor hallotta a történetet, de ezúttal nem érezte magát bosszúsnak vagy türelmetlennek. Ehelyett szeretetet és ámulatot érzett. Tudta, hogy Nagyi és Nagyapa sok áldozatot hoztak, amikor csatlakoztak az egyházhoz Németországban. A nagyszülei messzire költöztek az otthonuktól, hogy más egyháztagok közelében lakhassanak.
Nagyi befejezte a történetet és elmosolyodott. „Jó kislány vagy, Mari.”
Mari megölelte a nagymamáját. „Köszönöm, Nagyi! Szeretlek.”
Illusztrálta: Melissa Manwill