A nagy, ronda, ocsmány üzenet

Írta: Chelsea Bagley Dyreng

(Igaz történet alapján, magyar átdolgozás)

„Jaj, ne!” – mondta Zoli.

Az eredeti történet az Amerikai Egyesült Államokban játszódott.

„Kérlek, Hanna! – könyörgött Zoli a nővérének. – Légyszi, játssz velünk még egy játékot!”

„Nem lehet, Zoli. Házit kell írnom – mondta Hanna. – Talán majd holnap este.” Azzal Hanna kiment a szobából.

„Soha nem játszol már velem!” – felelte Zoli egy kicsit hangosabban, mint szerette volna.

„Zoli! – szólt rá Apa – Hadd írja meg a háziját!” Kiosztotta a játék különböző darabjait, míg Zoli lehuppant a székébe. Úgy tűnt, mintha Hanna állandóan házit írna. Jövőre pedig főiskolás lesz! Szinte alig fogja látni őt.

„Zoli, te jössz!” – mondta Anya.

Zoli lépett a bábujával, és várta, hogy megint ő következzen. Ránézett Anya telefonjára. Támadt egy ötlete. Zoli felkapta a telefont és gyorsan begépelt egy üzenetet.

Szia, Hanna! Egy nagy, csúnya, ocsmány undokság vagy! Szeretettel, Zoli.

Így ni. Zoli elvigyorodott és megnyomta a küldés gombot. Hátradőlt a székében. Most már megnyerheti a játékot.

Néhány körrel később anya telefonja megrezzent. Anya rákukkantott a kijelzőre.

„Hm, Zoli? – pillantott fel. – Szerintem ez neked szól.”

Zoli elmosolyodott. Már várta, hogy mit felel majd Hanna. Fogta a telefont, és elolvasta az üzenetet.

Szia, Zoli! Te pedig Isten fia vagy! Szeretettel, Szabó nővér.

Zolinak összerándult a gyomra. „JAJ, NE! – nyögte. – Jaj, ne, jaj, ne, jaj ne!”

„Mi az?” – kérdezte Apa.

Zoli nem a nővérének, Hannának küldte el az üzenetet, hanem Szabó nővérnek. Szabó Hannának. Anya szolgálattevő társát egy nagy, csúnya, ocsmány undokságnak nevezte! Zoli a kezébe temette az arcát. Be akart mászni az asztal alá, és száz évig ott akart maradni. Vagy inkább ezer évig.

„Mi folyik itt, Zoli?” – kérdezte Anya.

„Hanna helyett Szabó nővérnek küldtem egy durva üzenetet! De véletlen volt!” Zoli gyorsan küldött még egy üzenetet Szabó nővérnek.

Annyira sajnálom, Szabó nővér. Az üzenetet a nővéremnek szántam.

Zoli az ajkába harapva várta a válaszát. Vajon nagyon mérges lesz rá? Szabó nővér mindig olyan kedves volt mindenkivel. Mi van, ha most megbántotta őt?

Anya telefonja megcsörrent.

Zoli, megbocsátok neked. Örülök, hogy írtál nekem, még akkor is, ha a szavaid némileg nem rád vallottak. Már régóta ismerlek, és tudom, hogy jó fiú vagy, aki egy nap majd nagyszerű dolgokat fog véghez vinni. Talán már ma este is valami nagyszerűt fogsz tenni!

Zoli sóhajtott egy nagyot. Most már sokkal jobban érezte magát.

„Minden rendben?” – kérdezte Anya.

„Szerintem igen” – válaszolta Zoli.

„Szerencséd, hogy pont Szabó nővérnek küldted el az üzenetet, és nem valaki másnak – jegyezte meg Anya. – Ő mindig gyorsan megbocsát.”

Zoli bólintott. Szabó nővér jó példát mutatott. És Zoli tudta, hogy eleve nem kellett volna elküldenie azt az üzenetet, még a nővérének sem. Tudta, hogy fontos arra használni a szavait, hogy kedves dolgokat mondjon, ne pedig megbántson másokat.

Felpattant a székéből. „Mindjárt jövök. Mondanom kell valamit Hannának.”

Illusztrálta: Mike Laughead