Gyermekek és fiatalok

Soha ne add fel!

Írta: Blake H., 10 éves, USA, Arizona

A nyári szünetben beiratkoztam egy robottechnika-tervezési órára a lakhelyünkhöz közeli középiskolában. Én voltam az egyik legfiatalabb tagja az osztálynak. Az első napon a tanáraink csoportokba raktak minket. Ezekben a csoportokban megtanultuk, hogyan kell robotokat kódolni. A kódolás lehetővé tette számunkra, hogy különféle módszereket találjunk ki arra, hogy a robotok kitaláljanak egy útvesztőből. Nagyon nehéz volt ezt megtanulni, és több napjába is telt a csoportunknak. Voltak napok, amikor nem mindenki jött el az órára, így aztán csak kettesben dolgoztunk a projektünkön egy másik gyerekkel.

Az utolsó napon a tanárok úgy döntöttek, hogy egy vicces játékot játszatnak az egész osztállyal. Mindegyik csoportnak adtak 20 száraztésztát és 10 pillecukrot. Azt mondták, hogy készítsük el belőlük a lehető legmagasabb tornyot. Aznap csak ketten voltunk ott a csoportomból, ezért odajött hozzánk egy másik csoport tagja, hogy segítsen nekünk.

Illusztrálta: Macky Pamintuan

Sokáig vesződtünk a toronnyal, és mindent beleadtunk. A torony, amelyet készítettünk, kicsit széles lett, és nem volt valami magas. Úgy éreztük, hogy jobban is teljesíthettünk volna. A csapattársaim ki akartak szállni, de én azt mondtam: „Ne adjuk fel!” Fogtuk a szélén lévő tésztákat, és felraktuk őket a torony tetejére. Apránként egyre magasabb lett a tornyunk!

Mivel nem adtuk fel, döntetlen helyen végeztünk egy másik csoporttal. Megtanultam, hogy bármilyen nehéz is lesz egy helyzet – soha ne adjuk fel!