Timeon papsági áldása. Jóbarát, 2023. okt. 12–13.
Timeon papsági áldása
Timeon a gerenda felé lendült.
Ez a történet Kiribati-on játszódott.
Timeon felmászott a feje fölötti farúdra. Aztán beleakasztotta a lábát, és fejjel lefelé lógott.
„Csúcs ez a hely!” – mondta Natieta lentről.
Timeon és a barátai pár nappal korábban találtak rá az üres fakunyhóra. Nagyon jó hely volt a játékra! A tetőt tartó gerendákról tökéletesen lehetett himbálózni.
„Fogadok, hogy körbe tudok jutni majomugrásokkal!” – lelkendezett Timeon.
„Félúton találkozunk!” – mondta Toani.
Timeon a karjaival lendítette előre a testét. Aztán a barátja melletti gerenda felé lendült. Kinyújtotta a kezét, készen arra, hogy megragadja.
De az ujjai megcsúsztak! Timeon a földre zuhant.
„Aú!” – jajdult fel Timeon. A barátai odaszaladtak, hogy segítsenek neki.
„Jól vagy?” – kérdezte Natieta.
Timeon megpróbált felkelni, de éles fájdalmat érzett a karjában.
„Nem tudom, hogy meg tudok-e mozdulni” – felelte a fiú. Igyekezett nem sírni, de könnyek gördültek végig az arcán.
„Sajnálom, Timeon – vigasztalta Natieta. – Segítünk hazajutnod.”
Timeon barátai segítettek átjutnia a szigeten. Mire hazaértek vele, majdnem lement a nap.
„Mi történt?” – kérdezte Anya.
„Az üres kunyhóban játszottunk – felelte Toani. – Timeon leesett egy gerendáról, amin lóbálózott.”
Timeon nem tudta kinyújtani a karját. Nagyon fájt!
Anya megköszönte Timeon barátainak, hogy biztonságban hazahozták. Segített neki lefeküdni a szőnyegre, és puha párnákat helyezett köré.
Timeonnak még mindig fájt a karja. De nem volt a közelben orvos, aki ilyen sötétben eljönne megvizsgálni. Mi lesz, ha egész éjszaka fájni fog?
Timeon hallotta, hogy kintről valaki beköszön. „Mauri!” A misszionáriusok voltak azok.
„Jó látni titeket, elderek – mondta Anya. – Tudnátok adni a fiamnak egy papsági áldást, kérlek? Megsérült a karja, és nagyon fáj neki.”
„Persze, hogyne!” Aitu elder Timeonra mosolygott. „Szeretnél egy papsági áldást, Timeon?”
Timeon tudta, hogy a papsági áldások meghívják Isten hatalmát, hogy segítsen és meggyógyítsa az embereket. Hitt abban, hogy Mennyei Atya segíteni fog neki. Bólintott. „Igen, légyszi!”
A misszionáriusok Timeon fejére helyezték a kezüket. Elmondták a teljes nevét, és Jézus Krisztus hatalma által megáldották, hogy jobban legyen.
Hamarosan Timeon karja kevésbé fájt. Nyugalmat és békességet érzett. Még el is tudott aludni.
Amikor felébredt, már reggel volt. A karja még mindig fájt, de közel sem annyira, mint azelőtt.
„Hogy érzed magad?” – kérdezte Anya.
„Sokkal jobban – válaszolta. – Szerintem a papsági hatalom valóságos.”
„Örülök, hogy az áldás segített neked!” Anya megölelte Timeont, ügyelve, nehogy meglökje a karját. „Most pedig kérjünk segítséget a karodhoz, hogy biztosan meggyógyuljon.”
Anya felsegítette Timeont egy kerékpárra. Aztán felszállt a háta mögé. Elvitte őt a szomszédjukhoz, aki segíteni tudott.
Timeon elmosolyodott, miközben a szomszédjuk kezelésbe vette a karját. A papsági hatalom valódi hatalom Istentől. És nagyon hálás volt érte!
Illusztrálta: Melissa Kashiwagi