A tyúk és a kiscsibék. Jóbarát, 2024. márc. 4–5.
A tyúk és a kiscsibék
„Jézus Krisztus is beszélt erről a szentírásokban” – mondta Apa.
Ez a történet eredetileg az Amerikai Egyesült Államokban játszódott.
Öt sárga bolyhos kiscsibe bámult fel Klárira. Csip-csip-csip!
Klári családja minden tavasszal vett gondozni való csibéket. Ma segíthetett Apának hazahozni őket, hogy a többi csirkéjükkel éljenek.
Az út, amelyen autóztak, hepehupás volt. De Klári erősen fogta a csibékkel teli dobozt az ölében. Gyengéden megsimogatta az egyiket az ujjbegyével. Olyan puha volt!
Amikor Klári és Apa hazaértek, a hátsó kertben lévő tyúkólhoz sétáltak. A tyúkól egy kis fészer volt, ahol az összes tyúk lakott és fészket rakott.
„Melyik tyúkkal rakjuk össze a csibéket?” – kérdezte Apa.
Klári körbenézett. Az egyik tyúk éppen szalmaszálakat rakott egy halomba. A szalma kényelmes fészekként szolgál majd az új csibéknek. Lehet, hogy jó tyúkanyó lenne belőle.
„Legyen ez” – mondta Klári, a tyúkra mutatva.
Apa gyengéden kiemelt egy csibét a dobozból, és a tyúk mellé tette. A tyúk a csibére nézett. Felemelte a szárnyát, és a csibe hirtelen el is tűnt!
„Hová ment? Jól van a csibe?” – kérdezte Klári.
Apa bólintott. „Nézd csak!”
A fióka kikukucskált a tyúk tollai alól.
„Miért csinálta ezt a tyúk?” – érdeklődött tovább.
„Hogy megvédje a csibét – felelte Apa. – Biztonságban és melegen tartja majd a szárnyai alatt.”
Klári segített Apának a többi csibét is az új tyúkanyóhoz tenni. A tyúk felemelte a szárnyait, hogy mindannyiukat közel gyűjtse magához.
„Tudod, Jézus Krisztus is beszélt erről a szentírásokban” – mondta Apa.
„Tényleg? – tűnődött el Klári. – És mit mondott?”
„Megmutatom neked.”
Klári és Apa bementek a házba. Apa elővette a szentírásait, majd elkezdett olvasni belőlük.
„[M]ily gyakran egybe foglak gyűjteni benneteket, miként a tyúk gyűjti csibéit szárnyai alá, ha szívetek minden szándékával bűnbánatot tartotok és visszatértek hozzám!”*
Klári a tyúk tollai alatt megbúvó egyes kiscsibékre gondolt. „Tehát Jézus úgy gyűjt minket egybe, mint ahogy a tyúk betereli a csibéket a szárnya alá?” – kérdezte Klári.
„Pontosan – felelte Apa. – Biztonságban tart minket, ahogy a tyúk is biztonságban tartja a csibéit. Ő azonban a hidegnél sokkal több mindentől véd meg minket. Tudja, mikor fáj valamink, mikor vagyunk betegek vagy szomorúak. Békességet és vigaszt ad nekünk. Gondoskodik rólunk.”
Másnap reggel Klári megetette a tyúkot és az új csibéit. Erről eszébe jutott a szentírás, amelyet Apa olvasott fel neki. Elmosolyodott, amint Jézusra gondolt. Tudta, hogy szereti őt és gondoskodik róla, mint ahogy a tyúk is gondoskodik a csibéiről.
Illusztrálta: Assia Ieradi