Törekedjetek Sionra és az Úr áldásaira. A Fiatalság Erősségéért, 2021. szept. 2–5.
Jöjj, kövess engem!
Törekedjetek Sionra és az Úr áldásaira
Sion építése hatalmas felelősség, ugyanakkor nagyszerű jutalmakkal is jár.
A menny első nagy igazsága az, hogy Isten szeret bennünket, teljes szívével, lelkével, elméjével és erejével. Ő a legeslegjobbat akarja számunkra – mindig is ezt tette, és mindig is ezt fogja tenni. Azt szeretné, hogy boldogok legyünk; nem ideiglenesen vagy felszínesen boldogok, hanem mélységesen és örökkévalóan boldogok, mint Ő. Azt szeretné, ha növekednénk és elérnénk az Isten fiaként vagy lányaként bennünk rejlő isteni lehetőséget.
Tudom, hogy ez nem mindig könnyű. Sokan közületek olyan nehézségekkel és személyes próbatételekkel szembesülnek, amelyek olykor nyomasztóak tudnak lenni. Valószínűleg előfordult már, hogy megnéztétek a saját helyzeteteket, a családotokat jellemző egyes körülményeket, vagy a világ országai között feszülő gondokat, és ezt kérdeztétek magatoktól: „Hogyan tudok keresztüljutni a kihívásoknak ezen az útvesztőjén?” Az egyik választ talán meglepőnek fogjátok találni: „Törekedjetek Sion építésére!”
Hol van Sion?
Lovest Thou Me More Than These? [Jobban szeretsz-é engem ezeknél?]. Készítette: David Lindsley
A történelem folyamán Isten rendszeresen elhívta népét, hogy alapítsák meg Siont. Ez általában egy olyan konkrét hely volt, ahol Isten népe mentes lehetett a világ hatásaitól, és egymással összhangban élhettek. Azonban ebben az utolsó nagy adományozási korszakban Sion nem korlátozódik egyetlen földrajzi helyszínre. Napjainkban Sion bárhol lehet, ahol van egy hithű tagja Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának. Az Úr úgy jellemezte Sion ezen népét, mint akik „egy szív… és egy elme“ (Mózes 7:18), valamint tiszta szívűek (lásd Tan és szövetségek 97:21). Röviden: már nem úgy gondolunk Sionra, mint ahol élni fogunk, hanem úgy, ahogy élni fogunk.
Sok csodálatos áldás van szánva nektek, amikor minden tőletek telhetőt megtesztek azért, hogy Siont építsétek; hogy azok legyetek, akire a Szabadítónak szüksége van; és hogy segítsetek előkészíteni az utat a földre való visszatéréséhez. Az ilyen erőfeszítéshez munkára és hatalmas hitre van szükség, ugyanakkor tartós boldogságot és örömöt is fog hozni. Remélem, hogy ezt ti is annyira megindítónak és izgalmasnak találjátok, mint én. Ahogyan azt Russell M. Nelson elnök tanította, semmi – de tényleg semmi – nincs, ami ennél fontosabb lehetne.1 És mi részt vehetünk benne! Mi vagyunk az igazság harcvonalában felsorakozott katonák. Ám nem lövedékek vannak nálunk betárazva, hanem kötszer! Arra hívtak el bennünket, hogy segítsünk meggyógyítani a világot, és olyan emberek világméretű gyülekezetét alkossuk meg, akikhez eljöhet a Szabadító.
Szeressük Istent és felebarátainkat!
Az efféle családot, szomszédságot vagy nemzetet úgy valósíthatjuk meg, ha betartjuk a szeretetre vonatkozó parancsolatot. És minél inkább szeretjük Istent, annál jobban fogjuk szeretni a felebarátainkat, mindig meglátva, hogy milyen módokon áldhatjuk meg őket. Mindenütt vannak felebarátaink, akiknek segíteni kell; szegények, akiket fel kell emelni; és jó cselekedetek, amelyeket el kell végezni.
Az Úr egyszer így írta le ezt a felelősséget és áldást:
„Legyél tehát hűséges; …segítsd a gyengéket, emeld fel a lecsüggesztett kezeket, és erősítsd meg az ellankadt térdeket.
És ha mindvégig hűséges vagy, a halhatatlanság koronáját kapod majd, valamint örök életet azon palotákban, amelyeket Atyám házában előkészítettem” (Tan és szövetségek 81:5–6).
Álljunk ki az igazságért!
Amikor Isten Sion felépítésére hív el minket, akkor arra szólít fel bennünket, hogy álljunk ki a tanításaiért, és maradjunk szilárdak a hitünkben. Ezt nem mindig lesz könnyű vagy kényelmes megtenni, de muszáj megtennünk – könyörülettel, alázattal, megértéssel és mások iránti múlhatatlan jószívűséggel. A Sion megalapítására irányuló törekvésünk során bizonyosan találkozunk majd olyanokkal, akiknek talán nem helyénvaló az öltözködése vagy a viselkedése. Amikor ilyen emberekkel találkozunk, óvatosnak kell lennünk, hogy példamutatóan, ne pedig képmutatóan reagáljunk. A legjobb, amit ilyen helyzetekben tehetünk, hogy mi magunk helyénvalóan viselkedünk és „színleletlen szeretetet” tanúsítunk irántuk (lásd Tan és szövetségek 121:41).
Szeretném, ha mások is élveznék azokat az áldásokat, amelyekben nekem részem van, de néha fejtörést okoz, hogyan osszam meg azokat olyan módon, ami nem sértő vagy félreérthető. Krisztus tanítványaként ez a szentírás segített nekem minden egyházi elhívásomban és személyes feladatomban:
„Bizony mondom tehát nektek, emeljétek fel hangotokat ehhez a néphez; mondjátok el a gondolatokat, amelyeket a szívetekbe helyezek, és nem szégyenültök meg az emberek előtt;
Mert az adott órában, igen, az adott pillanatban megadatik nektek, hogy mit mondjatok.
De parancsolatot adok nektek, hogy amit az én nevemben hirdettek, azt minden dologban komoly szívvel, a szelídség lelkével hirdessétek.
És ezt az ígéretet adom nektek, hogy amennyiben ezt teszitek, kitöltetik a Szentlélek, bizonyságot téve mindazon dolgokról, amiket mondotok” (Tan és szövetségek 100:5–8).
Áldás minden lépésben
Szeretett fiatal barátaim! Lesznek kihívásokkal teli napok, de az életetek végső soron pompás lesz, amikor szíveteket Istennek adjátok, szeretitek az Úr Jézus Krisztust, és minden tőletek telhetőt megtesztek azért, hogy az evangélium szerint éljetek. Bárhol legyetek is, ha hithűek lesztek, Sion ott lesz. Megáldalak benneteket azzal, hogy örömmel fogadjátok azt. Az Úr oly sok mindent tartogat a számotokra!