Nem kerültem be a tánccsoportba. A Fiatalság Erősségéért. 2021. szept. 10–11.
Nem kerültem be a tánccsoportba
Nem találtam magamat a névsorban. Össze voltam törve. De az Úr tanított nekem valamit.
Illusztrálta: Gabriele Cracolici
Hároméves korom óta imádok táncolni. Így aztán a középiskolában nagyon izgatott voltam, amikor eljött a tánccsoport felvételi válogatásának ideje. Kétségem sem volt afelől, hogy a tehetségemnek és tapasztalatomnak köszönhetően könnyen be fogok kerülni a csoportba.
Néhány nappal a válogatás után kifüggesztették a tánccsoport tagjainak névsorát. Megdöbbenésemre sehol sem találtam magamat a névsorban. Össze voltam törve. Hazamentem, és az ágyamon bőgtem. Dühös voltam a tánctanárra, és csalódott voltam, amiért nem voltam elég jó, hogy bekerüljek. Anyukám csendben besétált a szobámba, és azt javasolta, hogy kérjek erőt Mennyei Atyától az életem ezen „bukkanójának” átvészeléséhez. Vonakodva beleegyeztem és elmondtam egy rövid imát. Az ima után semmivel sem éreztem magam jobban, úgyhogy tovább búslakodtam és nyomorúságosan éreztem magam. Azon az éjszakán szörnyen rosszul aludtam.
Másnap reggel kikászálódtam az ágyból. A kudarcom emléke még friss volt, csak vissza akartam mászni a takaró alá. De mielőtt még megtettem volna, eszembe jutott a püspököm egy ígérete. Azt mondta, hogy ha mindennap olvasom a szentírásaimat – akár csak egy negyedórát is –, akkor áldott leszek. Ha valaha, hát most áldásra volt szükségem.
Miközben olvastam, észrevettem a következő verset a Tan és szövetségekben:
„Bizony mondom nektek, barátaim, ne féljetek, vigasztalódjon a szívetek; igen, mostantól mindenkor örvendjetek, és mindenben adjatok hálát.
Türelmesen várva az Úrra, mert imáitok behatoltak a Sabaoth Urának füleibe, és feljegyeztettek ezzel a pecséttel és tanúbizonysággal – Az Úr megesküdött és elrendelte hogy megadassanak.
Ezt az ígéretet teszi tehát nektek, megmásíthatatlan szövetséggel, hogy be fognak teljesedni; és minden olyan dolog, amellyel sanyargatva voltatok, összefog a javatokért, és nevem dicsőségéért, mondja az Úr” (Tan és szövetségek 98:1–3).
Megdöbbentem. Ott ültem pizsiben az alvástól kócos hajammal, és azon ámuldoztam, hogy milyen nagy szükségem van ezekre a szentírásokra. A harag és a szomorúság érzéseit mind elmosta ez a három vers. Éreztem Mennyei Atyám szeretetét, és tudtam, hogy Ő tudja, min megyek keresztül. Ezzel az új látásmóddal már láttam, hogy az, hogy nem lettem beválasztva a tánccsoportba, valóban csak egy apró bukkanó volt az életem ösvényén. Hálával borultam térdre, és köszönetet mondtam Mennyei Atyának.
A nap hátralevő részében képes voltam megőrizni magamban a Lelket, és a megpróbáltatásaimat növekedési lehetőségeknek látni. Mindig a szívemben fogom őrizni ezeket a verseket. És emlékezni fogok a püspököm ígéretére a szentírásokhoz fordulás áldásait illetően. Nagyon hálás vagyok, amiért ennek az egyháznak a tagja lehetek, és ismerhetem az evangéliumot. Tudom, hogy Mennyei Atya számunkra készített terve tényleg a boldogság terve.