Döntések. A Fiatalság Erősségéért. 2021. szept. 12–14.
Döntések
Fénykép a Getty Images jóvoltából
Évekkel ezelőtt az egyik általános felhatalmazott a következő elgondolkodtató történetet osztotta meg:
Egy bölcs cseroki – az Amerikai Egyesült Államok bennszülött törzsei egyikének tagja – mesélt az unokájának egy példázatot az életről. „Szörnyű harc zajlik bennem két farkas között – mondta a nagyapa. – Az egyik gonosz: tele haraggal és irigységgel, önsajnálattal és bánattal, kapzsiságsal és hazugságokkal. A másik jó: tele kedvességgel és könyörülettel, alázattal és igazsággal, szeretettel és örömmel. Ez a harc mindegyikünkben zajlik.”
„Melyik farkas fog nyerni?” – kérdezte az unokája.
„Az, amelyiket eteted” – válaszolta bölcsen a nagyapa.1
A két farkas példázata örökkévaló igazságot fogalmaz meg. Isten gyermekei arra születnek, hogy válasszanak a jó és a gonosz között. Az ellentétek teszik lehetővé, hogy tényleges, igazlelkű döntéseket hozzunk. A Mormon könyve ezt az igazságot szentírásbeli nyelvezettel tanítja: „Mert szükségképpen minden dologban ellentétnek kell lennie.”2
Mennyei Atyánk terve legalább két ajándékot biztosít, hogy segítséget nyújtson e döntésekben: 1.) Megadja nekünk a Szentlelket, hogy vezérelje a döntéseinket, és 2.) Szabadítót ad nekünk, akinek az engesztelése lehetővé teszi a bűnbánatunkat, eltávolítva a rossz döntések – a gonosz farkas etetésének – hatását.
I. Bűnbánat és felismerés
Fiatalokkal beszélgetve az egyik leggyakoribb téma, amelyről kérdeznek, a bűnbánat. „Honnan tudhatja az ember, hogy eléggé megbánta-e a bűnét?” „Honnan tudhatja, hogy tényleg bűnbocsánatot nyert?” A válasz ezekre a kérdésekre a Szentlélek által jön, aki az Istenség mennyei üzeneteket hozó tagja.
A bűnbánat ajándékát „az evangélium jó hírének” is nevezik.3 Ez teszi lehetővé számunkra, hogy eltöröljük azon gonosz döntések hatását, amelyek az álnok farkast táplálták, és meggyengítették azon képességünket, hogy meghalljuk a Szentlélek késztetéseit. A bűnbánathoz tartozik annak felismerése, hogy helytelenül cselekedtünk; hogy elhagyjuk azt, ami helytelen; valamint hogy úgy döntünk, Istenhez fordítjuk a szívünket és betartjuk a parancsolatait. Amikor bűnbánatot tartunk, Jézus Krisztus engesztelésének hatalmát vesszük igénybe, ami növeli az Őiránta, mint Szabadítónk iránt táplált megbecsülésünket és szeretetünket.
A bűnbánat nem kizárólag olyan súlyos bűnök esetében szükséges, amelyeket be kell vallani a püspöknek. A bűnbánat mindennapos szükséglet. A bűnbánat legtöbbször azt jelenti, hogy magunkban felismerjük, miszerint helytelenül cselekedtünk; eldöntjük, hogy megváltozunk; és megpróbáljuk jóvátenni azok felé, akiknek ártottunk. A két farkas példázatát tekintve a bűnbánat abból áll, hogy még apró falatokkal sem etetjük tovább az álnok farkast, például azzal, amikor úgy döntünk, hogy haragosan vagy irigyen viselkedünk. Akkor is bűnbánatot kell tartanunk (változnunk kell), amikor úgy döntöttünk, hogy az Istentől kapott időnket a számos rendelkezésünkre álló tevékenység közül azokra pazaroljuk, amelyek nem képesek jobbá tenni bennünket.
II. Egy fontos különbség felismerése
A bűnbánat egyik csodálatos eredménye az arra való érdemességünk visszaállítása, hogy benyomásokat kapjunk a Szentlélektől, aki segít bölcs döntéseket hoznunk, és örömmel tölt el minket. Sok fiatal így tanakodik: „Honnan tudjam, hogy az általam kapott késztetés vagy válasz valóban az Úrtól jön, nem csupán az, amit én akarok?”
Három igazságnak kell érvényesülnie ahhoz, hogy felismerjük, a késztetés a Szentlélek üzenete-e, vagy csupán személyes vágy.
-
Az úrvacsora szertartása során elhangzó ígéret, miszerint a „Lelke mindig velü[nk] legyen”, azokat az ígéreteinket követi, hogy magunkra vesszük az Ő nevét, mindig emlékezünk Őrá, és betartjuk a parancsolatait.4 Amikor nem tartjuk be ezeket az ígéreteket, akkor ki vagyunk téve annak, hogy összekeverjük a késztetések forrását.
-
Az Úrtól kapott késztetéseket általában csendes pillanatokban, illetve hódolat, szentírás-tanulmányozás vagy ima, vagy az elhívásainkban végzett szolgálat során kapjuk, nem az önző törekvések vagy világi tevékenységek közepette.
-
Végül pedig különösen érzékenynek kell lennünk az olyan útmutatásra, amely megváltoztatja az általunk már követett irányt. Az irányváltásra vonatkozó benyomás megbízhatóbb lehet egy olyan benyomásnál, miszerint törekedjünk valamire, amit már amúgy is szeretnénk.
III. A helyes még mindig helyes
Drága fiatal barátaim! Egy teljesen más világban váltok felnőtté, mint amit a szüleitek és a nagyszüleitek tapasztaltak. Éppen ezért különösen fontos emlékeznetek arra, hogy az ősi értékek és parancsolatok még mindig érvényesek. Isten gyermekei vagyunk, és az Ő parancsolatai továbbra is nélkülözhetetlenek, utazzunk akár szekéren, akár űrhajóval, és üzenjünk akár élő szóban, akár SMS-ben.
A helyes még mindig helyes, és a helytelen még mindig helytelen, függetlenül attól, hogy mit mondanak vagy tesznek a filmsztárok, a tévés személyiségek vagy a híres sportolók. A szentírásokban lévő mércék, az élő próféták tanításai, valamint A fiatalság erősségéért füzetben található értékek még mindig a legjobb iránymutatást nyújtják számotokra a nemi tisztaság, a testi egészség, a becsületesség, az öltözködés és megjelenés, valamint a minden más témában hozott személyes döntésekhez. Kövessétek ezeket hűen, és áldottak lesztek. „A fiatalság erősségéért füzet legyen a ti mércétek – tanította nekünk Russell M. Nelson elnök. – Ez az a mérce, melynek betartását az Úr elvárja mind az Ő fiataljaitól.”5
Erőteljes világméretű ifjúsági áhítata során a prófétánk ezt ígérte:
„[H]a őszintén és kitartóan végzed azt a lelki munkát, amely szükséges azon elengedhetetlen lelki készség kifejlesztéséhez, hogy megtanuld meghallani a Szentlélek suttogásait, …rendelkezésedre fog állni minden olyan iránymutatás, amelyre valaha is szükséged lesz az életben. Válaszokat fogsz kapni a kérdéseidre az Úr módján és az Ő idejében.”6
Én is hozzáteszem az ígéretem az övéhez, bizonyságot téve a Szabadítónkról, Jézus Krisztusról, akinek a tanításai és engesztelése mindezt lehetővé teszik. Jézus Krisztus nevében, ámen.