A remény ajándéka. A Fiatalság Erősségéért, 2021. dec.
Jöjj, kövess engem!
A remény ajándéka
Egy próféta élménye megmutatja, hogy Isten reményt adhat nekünk, ha Jézus Krisztusra összpontosítunk.
Behold the Lamb of God [Lásd Isten Bárányát]. Készítette: Walter Rane
Tűnt már valaha úgy számodra, hogy egy nap soha nem ér véget? Biztos vagyok benne, hogy a válaszod igen. Mindannyiunknak részünk van olyan napokban, amikor a dolgok nem a reményeink szerint alakulnak. Egy szénné égett reggeli pirítós, egy rosszul sikerült dolgozat, vagy egy vita egy baráttal minden bizonnyal képes jól elrontani egy napot.
Persze vannak ezeknél sokkal nehezebb kihívások is. Elveszíthetjük egy szerettünket, súlyosan megbetegedhetünk, vagy egy számunkra fontos egyén a szemünk előtt hagyhatja el az egyházat. Az ehhez hasonló megpróbáltatások túl soknak tűnhetnek, és sokkal tovább is tarthatnak, mint egy nap. Továbbá olyan sok világméretű gond van, hogy időnként reménytelennek érezhetjük a dolgokat.
Az az igazság azonban, hogy mindig lehet okunk a reményre. Mormon ezt mondta: „Íme, azt mondom nektek, hogy Krisztus engesztelése… által remélj[e]tek” (Moróni 7:41). Ennélfogva Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Függetlenül attól, hogy milyen kétségbeesettnek tűnnek a dolgok, emlékezzetek arra, hogy mindig lehet reményünk. Mindig!”1
Nincs is jobb alkalom erre emlékezni, mint a karácsony, amikor a világ világosságát, életét és reménységét ünnepeljük.2 A szentírások telve vannak olyan történetekkel, amelyek a Jézus Krisztusba vetett reményünkre emlékeztetnek minket. Sőt, a szentírások azért íródtak, hogy bizonyságot tegyenek Őróla, hogy „reménységünk legyen” (Rómabeliek 15:4).
Az egyik ilyen üzenet kicsit több mint 100 évvel ezelőtt érkezett. A történelem egy sötét időszakában kapta Isten prófétája, aki egy kihívásokkal teli időszakon ment keresztül az életében. Megtanítja nekünk, hogy Mennyei Atyában és Jézus Krisztusban lelhetünk a legnagyobb reménységünkre, az irántunk táplált tökéletes szeretetük és a Szabadító engesztelő kegyelme folytán.
Látomás egy szükséget szenvedő világ számára
1918-ban kemény, emberpróbáló idők jártak. Egy globális járvány szorongatta a világot – csakúgy, mint most. Ez az influenza által előidézett járvány az egész világon elterjedt, és milliókat ölt meg. 1914 óta az első világháború is dúlt. E háború kegyetlensége elképzelhetetlen pusztítást, halált és bánatot idézett elő.
Fényképek a Getty Images jóvoltából
E világméretű csapásokkal szembesülve sokan eltűnődtek: „Van élet a halál után? Mi történik, amikor meghalunk? Találkozom-e majd újra a szeretteimmel?”
Joseph F. Smithnek (1838–1918), az egyház hatodik elnökének szintén személyes tragédiában volt része 1918-ban. A legidősebb fia, Hyrum Mack Smith elder, egy apostol, váratlanul elhunyt. Néhány hónappal később Hyrum felesége, Ida is meghalt, öt gyermeket hagyva hátra.3
Joseph F. Smith elnöknek személyes tragédiában volt része 1918-ban. A legidősebb fia, Hyrum Mack Smith elder, egy apostol, váratlanul elhunyt. Néhány hónappal később Hyrum felesége, Ida is meghalt, öt gyermeket hagyva hátra.
Smith elnök korábban már többeket is elveszített a szerettei közül. Még csak ötéves volt, amikor édesapja, Hyrum Smith és nagybátyja, Joseph Smith próféta, vértanúhalált halt Carthage fogházában. 13 éves volt, amikor az édesanyja, Mary Fielding Smith meghalt. Smith elnök a feleségét, Sarah-t, és 13 gyermekét is elveszítette. 4
Azonban az 1918-ban bekövetkezett halálesetek új gyászt hoztak. Vigaszt keresve a szomorúságában, Smith elnök a szentírás-tanulmányozás és az ima felé fordult. Miközben az Újszövetségből olvasott és Jézus Krisztus engesztelésén elmélkedett (lásd Tan és szövetségek 138:1–3), egy látomást látott a lélekvilágról. Látta azokat az igazlelkű lelkeket, akik reménnyel tekintettek előre a halálból való kiszabadulásuk felé (lásd Tan és szövetségek 138:11–15). A Szabadítót is látta az evangéliumot prédikálni a lélekvilágban lévők számára a halála és a feltámadása közötti időszakban (lásd Tan és szövetségek 138:19). Annak is tanúja volt, hogy a Szabadító igazlelkű szolgákat küldött azok tanítására, akiknek ebben az életben nem volt lehetőségük hallani az evangéliumot.
Akkor érkezett ez a látomás, amikor a világnak rendkívül nagy szüksége volt reményre. M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke azt tanította, hogy ez a látomás „még mélyebben és széleskörűbben elénk tárta Mennyei Atyánknak a gyermekei számára alkotott tervét, valamint Krisztus megváltó szeretetét és az Ő engesztelésének páratlan hatalmát”5.
Reményteli igazságok
A lelkek, melyeket Smith elnök látomásban látott, „fogságként” (Tan és szövetségek 138:50) tekintettek a lelkük és a testük különválására a halál idején. Smith elnök látomása biztosít minket arról, hogy ez a „fogság” nem állandó. A Szabadító által reméljük, hogy egy nap majd feltámadunk és „elnyer[jük] az öröm teljességét” (Tan és szövetségek 138:17).
Ez a látomás arról is biztosít minket, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus minden lélek számára előkészítette az utat, hogy lehetőségük legyen elnyerni a celesztiális dicsőséget és örök boldogságot Ővelük. Ez azokra nézve is igaz, akik az „evangélium ismerete nélkül [éltek és] haltak meg”, pedig „befogadták volna azt” (Tan és szövetségek 137:7).
Nem kell a következő életig várnunk, hogy reményünk legyen. Most is érezhetünk reményt, amint Jézus Krisztusba vetjük a hitünket és bizalmunkat. A remény a Lélek ajándéka (lásd Moróni 8:26), és Krisztus engesztelése folytán nyerjük el.
A remény érzésének egy különleges módja
Amikor Smith elnök az evangéliumon és a Szabadító engesztelésén elmélkedett, kinyilatkoztatást kapott, amely vigaszt és reményt hozott neki és egy gondokkal teli világnak. Az elmélkedés több, mint a gondolkodás. Azt jelenti, hogy mélyen eltöprengünk valamin – és segíthet abban, hogy több reményt érezzünk. Szánj egy kis időt most karácsonykor arra, hogy a Szabadítóról elmélkedsz.
Gondolkodj el, mit jelent számodra a születése, élete, tanításai és engesztelése. Ez megnyithatja a szívedet, és lehetővé teheti, hogy a Szentlélek békét szóljon az elmédhez (lásd Tan és szövetségek 6:23). Világossággal és reménységgel áldhatja meg az életedet még akkor is, amikor az élet nehéz.
Erre buzdítanak minket: „Krisztusba vetett állhatatossággal kell tehát törekednetek előre, tökéletesen ragyogó reménységgel, és Isten és minden ember szeretetével. Ha tehát előre törekedtek, Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitartotok, íme, ezt mondja az Atya: Örök életetek lesz” (2 Nefi 31:20).