Az alapeszme és én

Fiatalok elmondják, hogyan élnek a Fiatal Nők és az ároni papsági kvórum alepeszméinek szavai szerint

A hitem megosztása a terapeutámmal

Írta: Ethan Trujillo

„Segítek előkészíteni a világot a Szabadító második eljövetelére, mindenkit meghíva, hogy jöjjenek Krisztushoz és részesüljenek az Ő engesztelésének áldásaiban.”

Fénykép Ethan Trujillo jóvoltából

Szorongással küszködöm, ezért hetente járok terápiára. Az első néhány alkalommal kerültem, hogy a hitelveimről beszéljek a terapeutámmal. Szekáltak már azért, hogy más vagyok, és féltem attól, hogy ismét sebezhető legyek.

Azonban januárban az édesapám Kalifornia államból eljött Új-Mexikó államba azért, hogy elrendeljen engem a tanító hivatalába. A szüleim elváltak, így hát a terapeutám nem igazán értette, miért utazna az apukám 1600 kilométert csak azért, hogy mindössze néhány napra lásson engem és az öcséimet.

Na, kezdődik – gondoltam. Elmagyaráztam, hogy az apukám rendelt el engem a papságba, és ez mennyire különleges.

Ezzel átszakadt a gát. Elkezdtünk egyre nyíltabban beszélgetni Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról. Megtudtam, hogy vannak olyan rokonai, akik egyháztagok. Elmondta, hogy a hitelveim és a tapasztalataim meghallgatása segít neki jobban megérteni az egyházat.

Nem kerekedett ki ebből elképesztő megtérési történet. A terapeutám nem szeretne az egyházhoz csatlakozni. Azonban számomra nagy dolog ez. A terapeutámmal folytatott beszélgetés megadta nekem az ahhoz szükséges magabiztosságot, hogy ne hallgassam el, miben hiszek.

Korábban féltem a vallásról beszélni, de mivel ennyit gyakoroltam, most már bele tudok vágni a közepébe. Nem kétlem, hogy Mennyei Atyának elvégzendő munkája van számomra. Lehet, hogy a munkám eltér attól, amit mások csinálnak, de ki más oszthatná meg az evangéliumot az én ismerőseimmel, például a terapeutámmal? Ez az én munkám.

Azért helyeztek minket erre a földre, hogy tanuljunk és fejlődjünk. Mennyei Atyánk keze lehetünk, ha szeretjük az embereket és apró evangéliumi magokat ültetünk el a szívükbe. Így hát amikor misszionáriusi lehetőség adódik, megragadom, mert érzem, hogy velem van a Lélek, és minden percét imádom.

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Új-Mexikóban él.