Jézus Krisztus reményt nyújt nekünk. A Fiatalság Erősségéért, 2022. szept.
Jézus Krisztus reményt nyújt nekünk
Amikor másokat szolgálunk, Jézus Krisztus reményt ad nekünk arra, hogy a mi életünkben is meg fognak oldódni a dolgok.
Fiatal férfiak a perui Cuscóból együtt munkálkodva nyújtanak szolgálatot.
Ez az élet tele van kihívásokkal. Valószínűleg már te is megtapasztaltál néhányat. Sok oka van a stressznek és az aggodalomnak, a félelemnek és a szorongásnak. Amikor ilyen dolgokat élünk át, hajlamosak vagyunk befelé fordulni – hogy mindenekelőtt magunkról és a saját szükségleteinkről gondoskodjunk. Úgy véljük, ha az időnket és az energiánkat a dolgok „megoldására” fordítjuk, akkor képesek leszünk kiásni magunkat a gondjainkból.
Jézus azonban egy jobb utat mutat nekünk. Ezt tanította: „Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt” (Lukács 17:33). A leggyorsabb módja annak, hogy reményre leljetek a próbatételeitekben, az, ha a Szabadító felé fordítjátok a szíveteket, valamint követitek az Ő példáját és szolgáltok másokat.
The Healing at Bethesda [A bethesdai gyógyulás]. Készítette: Gary Smith
A Szabadító élete az emberek iránti szeretet és jóakarat tökéletes példája volt. Ő mindig elfelejtkezett magáról mások javára. Önzetlen cselekedetei mindenben megjelentek, amit csak tett élete minden napján, és nem korlátozódtak egy meghatározott időszakra.
Amikor kifelé fordítjuk a szívünket, ahogyan azt a Szabadító is tette, biztosítalak benneteket arról, hogy végtelen számú lehetőséget találunk majd arra, hogy csendben és kedvesen adjunk magunkból olyan embereknek, akiknek szüksége van ránk.
Ez segíteni fog nekünk jobban megismerni a Szabadítót és békességre lelni a földön, miközben több jószívűséget táplálunk mások iránt. Amikor „elveszítitek az életeteket” mások megsegítése során, követve a Szabadító példáját, Ő segíteni fog nektek.
Mindennapi angyalok
A Szabadító gyakran vezet el másokat az életünkbe, hogy ezáltal segítsen nekünk részesülni abban a békességben és vigaszban, amelyre a megpróbáltatások idején szükségünk van. Ezeket az áldott embereket mennyből küldött angyaloknak érezzük, mert ők kétségtelenül azok.
A családommal együtt én is megannyi alkalommal megtapasztaltam a vigasz és a békesség ezen érzéseit, amelyeket egy újkori angyali sereg hozhat el. Szeretnék felidézni egy ilyen alkalmat. 2003-ban elhagytuk a hazánkat, Brazíliát, és Utah-ba költöztünk.
Azon a télen Utah-ban az addigi évek legnagyobb hóvihara tombolt. Soha életünkben nem láttunk még semmi ehhez foghatót – mi pálmafák és homokos tengerpartok mellett nevelkedtünk. Az otthonunk egy dombon épült sarokház volt, nagyon hosszú járdával.
Amikor rákezdett a hóesés, a feleségem bátran nekiállt egy hókotróval letakarítani a kocsibeállót és a járdát. Én nem tudtam segédkezni, mert néhány nappal azelőtt elcsúsztam a jégen, és eltörtem a csuklómat. A balesetnek műtét lett a vége, és hatalmas gipszet kaptam a karomra.
Amikor – életében először – hozzáfogott a hókotráshoz, a drága feleségem nem tudta, hogy a kocsibeálló egyik oldalának a megtisztítása után a gépen meg kellett volna fordítani a kifúvó kürtőt. Így amikor elkezdte eltakarítani a havat a másik oldalról, pont az előző helyre fújta át azt. Így ment oda-vissza, teljesen hiába. Képzelhetitek!
Kétoldali fülgyulladás lett az eredménye a hosszú óráknak a hidegben, és majd két hónapra szinte teljesen megsüketült. Eközben a 16 éves fiunknak megsérült a háta szánkózás közben, így neki is ágyban kellett maradnia, hogy felgyógyuljon. Ezek voltunk mi: egy ágyhoz kötött, egy siket, egy begipszelt karú, mind majd megfagyva.
Biztosan igazi látványosság lehettünk a szomszédainknak! Ezen korai fagyos reggelek egyikén hajnali 5 óra tájban az ablakom alatt felzúgó hókotró zajára ébredtem. Kinéztem, és megláttam a szembeszomszédunkat, Blaine Williams fivért. Közel 70 éves volt már, de elhagyva a meleg, kényelmes otthonát, csendben átjött, hogy eltakarítsa a havat a kocsibeállónkról és járdánkról, mivel tudta, hogy mi magunk nem vagyunk rá képesek.
Fénykép a Getty Images jóvoltából
Egy másik barát, Daniel Almeida fivér is megjelent az otthonunknál, hogy elvigyen engem a Salt Lake-i munkahelyemre, mivel az ormótlan gipszemmel nem tudtam vezetni. Ott voltak értem minden reggel, a kedvesség ezen egyszerű cselekedetein keresztül kimutatva a szeretetüket, amíg a családom fel nem épült, és nem tudtuk mi magunk elvégezni a dolgokat.
2003 fagyos telén ezek az angyali fivérek hozzánk küldettek. Ez a két fivér követte a Szabadítónk példáját, és a mi szükségleteinkre gondolt a sajátja előtt.
A Szabadító békességet nyújt
Mások szolgálata magasztosabb és szentebb szemléletmódot ad nekünk. Amikor másokat szolgálunk, Jézus Krisztus reményt ad nekünk arra, hogy a mi életünkben is meg fognak oldódni a dolgok.
Ha kifelé fordítjuk a szívünket, ahogy a Szabadító is tette, az határtalan lehetőségekkel fog megáldani bennünket, hogy csendben és kedvesen adjunk magunkból azoknak, akiknek szüksége van ránk. Ha úgy élünk, ahogy a Szabadító tette, az abban is segít nekünk, hogy több krisztusi jószívűséget tápláljunk mások iránt. Ez segít nagyobb mértékű szeretetre, békességre, világosságra és megújult erőre lelnünk.
A Szabadító arra hív minket, hogy minden gondolatban keressük és kövessük Őt. Ezáltal elnyerjük az ígéretet, mely szerint az Ő világosságában járhatunk, valamint hogy az Ő iránymutatása elejét veszi a sötétség befolyásának az életünkben. Amikor „elvesztitek” az életeteket Őbenne, Ő segíteni fog nektek megtalálni magatokat.
Fénykép a Getty Images jóvoltából
Mindig forduljatok Krisztushoz!
Ünnepélyes tanúbizonyságomat teszem arról, hogy Jézus feltámadt a halálból, és hogy Ő él. Bizonyságot teszek arról, hogy Őáltala és az Ő végtelen engesztelése által a Szabadító biztosította számunkra a halál legyőzésének a módját, mind testileg, mind pedig lelkileg.
Továbbá vigaszt és bizonyosságot is kínál nekünk a nehéz időkben. Biztosítalak benneteket arról, hogy ha bízunk Jézus Krisztusban és az Ő mennyei engesztelő áldozatában, hitünkben mindvégig kitartva, akkor élvezni fogjuk szeretett Mennyei Atyánk ígéreteit, aki minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy segítsen nekünk egy nap visszatérni a színe elé.