Szorongásom az egyházban

Mindig is szorongtam. 17 éves koromban észrevettem, hogy a szorongásos rohamaim többsége az egyházban történik.

Mindig azt mondták nekem, hogy ha olvasom a szentírásokat, imádkozok és eljárok az istentiszteletre, akkor boldog leszek. Hát, nálam ez nem így történt. Élveztem az istentisztelet első néhány percét, aztán elfogott a pánikroham.

A püspököm segített felismernem, hogy az önmagammal szemben támasztott lelki elvárások lehetnek az okai. Azt hittem, nekem is ugyanolyan csodálatos lelki élményekben kell részesülnöm, mint amilyenekről hallottam. Logikus volt, hogy ez a nyomás állhat az ismétlődő rohamaim mögött.

Egy nap valaki megkérdezte tőlem: „Miért jársz el továbbra is az istentiszteletre?” Meghökkentem. Miért jártam még mindig istentiszteletre? Nem kényszerített rá senki. Csodával határos áldásokban sem volt részem. Azonban rájöttem, hogy azért járok el továbbra is, mert tudom, hogy az egyház igaz, és hogy Mennyei Atya azt akarja, hogy ott legyek. Az Őiránta érzett szeretetem legyőzte azt a vágyamat, hogy megszabaduljak a szorongástól.

Néha azonnali áldásokat szerettem volna kapni Mennyei Atyától. Azt hittem, megáld majd, hogy kevesebbszer kapjak pánikrohamot, pusztán mert eljárok az istentiszteletre. De megtanultam, hogy ez nem így működik. Gyakran át kell vészelnem a rohamokat és részt kell vennem az istentiszteleten, mielőtt megláthatom az Ő áldásait.

Mostanra rájöttem, hogy a szüleimtől és egészségügyi szakemberektől is kérhetek segítséget. Még mindig vannak rossz napjaim, de már nem uralkodnak el rajtam. Ehelyett segítenek bebizonyítanom Mennyei Atyámnak, hogy szeretem Őt, és hogy az Ő segítségével fogok megküzdeni ezzel a kihívással.

A Gecsemáné kertjében Jézus Krisztus megkérdezte, hogy elvehető-e tőle a próbatétele, azonban Mennyei Atyánk iránti tökéletes engedelmességben küzdött meg a próbatételek legnagyobbikával. Ezért tudom, hogy Ő erőt fog adni nekem ahhoz, hogy én is kitartsak a próbatételeimben.

Heidi L., USA, Hawaii