Az alapeszme és én

A Mormon könyvéhez kapcsolódó szolgálattétel

Írta: Abby Johnson

„…igyekszem… az Ő szent nevében nyújt[ani] szolgálattételt másoknak.”

Fiatalabb koromban szereztem egy barátot, aki nem volt az egyház tagja. Korábban már meghívták őt és a családját istentiszteletre, de nem tanúsítottak érdeklődést. Imádkoztam róla, és úgy éreztem, el kell látogatnom az otthonukba, hogy adjak nekik egy példányt a Mormon könyvéből.

Másnap odaadtam a Mormon könyvét a barátomnak és a családjának, és megkérdeztem, hogy hajlandóak lennének-e elolvasni csupán egyetlen fejezetet. Hazamentem, és azt mondtam az anyukámnak, hogy nem vagyok biztos benne, hogy meg fogják tenni. Kis idő elmúltával a barátom megkérdezte, hogy szeretnék-e ott aludni náluk. Míg ott voltam, a családja azt mondta, hogy olvastak egy keveset a Mormon könyvéből, de nem érezték úgy, hogy most lenne itt az ideje, hogy többet megtudjanak az egyházról.

A vacsoránál a barátom apukája megkérdezte, hogy az egyház tagjai mit szoktak általában csinálni étkezés előtt. Elmagyaráztam, hogy megáldjuk az ételt. Megkérdezte, hogy hajlandó lennék-e imádkozni. Ezen jól meglepődtem! Ugyanakkor izgatottan osztottam meg, amiben hiszek. Megköszönték az imámat, a barátom pedig azt mondta, hogy érzett valamit, amikor imádkoztam, ami jó érzéseket váltott ki benne. A vacsora hátralévő részében az imáról és arról beszélgettünk, hogy miben hiszek.

Másnap reggel a barátom apukája imában megáldotta az ételt. Ezután megemlítette, hogy előző este lefekvés előtt is imádkozott.

Bár még nem csatlakoztak az egyházhoz, továbbra is tartom velük a kapcsolatot, válaszolok az egyházzal kapcsolatos kérdéseikre, és a Mormon könyve elolvasására buzdítom őket.

Örülök, hogy misszionárius lehettem, és segíthettem nekik érezni a Lelket. Tudom, hogy a szolgálattételem és az által, hogy segítettem nekik érezni a Lelket, abban is segítettem nekik, hogy közelebb jöjjenek Krisztushoz.

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Idahóban él.