Evangéliumi ajándékok Guamon

Írta: Jessica Brousseau

Egyházi folyóiratok

A tenger egyik szigetén Franchesca barátságra és nyugalomra lel az evangélium révén.

Fényképezte: Cody Bell

Tengerpartjaival, csendes vizeivel és ősi barlangjaival Guam szigetén az élet egy álom nyaralásnak hangzik, azonban ilyen egy átlagos nap a 15 éves Franchesca N. életében. Imádja a gyönyörű tengerpartokat. „Nagyon élvezetes kimenni és felfedezni a természetet.”

Guamon született és nőtt fel, és imád a szabadban lenni. „Én kirándulós típus vagyok, úgyhogy nem igazán szeretek a lakásban maradni” – meséli. Imád SUP-deszkán evezni az óceánban, búvárkodni, valamint hegyet mászni a szüleivel és a két lánytestvérével. Különösen egy olyan helyen szeretnek kirándulni, ahol ősi barlangok találhatóak.

„Nagyon közel állunk egymáshoz a testvéreimmel. Ők a legjobb barátaim” – mondja. A nővére Hawaiin jár iskolába. „A közösségi média óriási szerepet játszik abban, hogy beszélgetni tudjunk egymással” – magyarázza Franchesca. Szeret közel maradni és tartani a kapcsolatot.

Példa másoknak

Franchesca másodéves egy katolikus lányiskolában, ahol ő Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza egyetlen tagja. Eleinte kicsit félelmetes volt az egyetlen egyháztagnak lenni az iskolájában, de már megszokta, hogy másként néznek rá. Ráadásul a körülötte lévők menőnek tartják, hogy másik valláshoz tartozik.

Például egy nap a barátai kávét iszogattak az ebédnél, Franchesca pedig el tudta nekik magyarázni a Bölcsesség szavát.

Franchesca azt is eldöntötte, hogy ő nem fog káromkodni, még akkor sem, ha az iskolában mások így tesznek. Ezt meséli erről: „Korábban már sokszor éreztem kísértést, de ami erőssé tesz, az a személyes kapcsolatom Mennyei Atyával az ima által.” Majd hozzáteszi: „Nem kellene ilyen dolgokat tennem, mert helytelenek, s mert szeretem Mennyei Atyát és Jézus Krisztust.”

Barátokra lelni

Néha magányosan érzi magát egyetlen egyháztagként az iskolájában. Elsőévesen Franchesca nagyon egyedül érezte magát a világjárvány idején, és nem volt sok barátja. Nem merte szóba hozni a szüleinek, de amikor imádkozott, késztetést érzett arra, hogy elmondja nekik, mit érez.

Családként úgy döntöttek, hogy imádkoznak Franchescáért, hogy olyan barátokra lelhessen, akikre számíthat. Csodálatos módon, amint befejezték az imát, kopogtatást hallottak az ajtón. Kiderült, hogy az egyik barátja az egy másik egyházközségből, és hozott egy kis süteményt. Franchesca tudta, hogy Mennyei Atya hallotta az imájukat.

Franchesca cövekébe Guamról és számos más szigetről is tartoznak egyháztagok. A fiatalok csoportja az ő egyházközségében csak kislétszámú, de az egész egyházközsége olyan, mint egy család. Az egyháztagok közel állnak egymáshoz, ez pedig arra ösztönzi, hogy minden vasárnap menjen istentiszteletre. Nagy hatással vannak rá, és példaképek is az életében.

Franchesca az ifjúsági hitoktatási osztályában is erőre lelt. „Az ifjúsági hitoktatás a hetem egyik fénypontja – említi. – Amikor ifjúsági hitoktatásra járok, úgy érzem, minden aggodalmam elszáll.”

Szeret ifjúsági hitoktatásra járni, online és személyesen is, és hacsak nem elkerülhetetlen, hogy hiányozzon, mindig ott van az órákon. Azt mondja, hogy a hetei sokkal jobban alakulnak abból a döntéséből kifolyólag, hogy ifjúsági hitoktatásra jár. Ha stresszes hete van, akkor mindenképp elmegy az ifjúsági hitoktatásra, mert ott békességet érez.

A fiatalok havonta 2-3-szor tevékenységeket is tartanak. Sőt, az egyiket Franchesca tervezte meg: egy játékestet rengeteg szórakoztató társasjátékkal, valamint egy szentírásjátékkal. A világjárvány idején nem nagyon tudtak találkozni, így amikor sikerül összejönniük, nagyon jól érzik magunkat.

A fiatal nők egy zenés rövidfilmet is készítettek magukról, amelyben az egyház Good Day [Egy jó nap] című, fiataloknak szóló dalára tátikáztak, majd közzétették, hogy megosszák a szeretetet, és felemeljenek másokat. „A közösségi média tényleg képes összehozni mindannyiunkat, különösen akkor, amikor nem igazán láthatunk mindenkit.”

A templomra várva

A 2018. októberi általános konferencián bejelentették a Guami Yigo templomot. Franchesca szerint „a fiatalok nagyon izgatottak voltak – mindannyian imádkoztunk érte”. Ezután buzgón figyelte az építkezést, és várta a saját templomukat, amely 2022 májusában el is készült.

Korábban mindig a Fülöp-szigetekre kellett utazniuk a templomi utakra. Hogy ki tudják fizetni az utazást, süteményeket adtak el és autót mostak – így gyűjtöttek pénzt. Mivel az út hosszú volt, mindig nagyjából egyhetesre tervezték. Franchesca nagyon izgatott, hogy gyakrabban járhat majd templomba, és részesülhet az őseiért való keresztelkedésből származó áldásokban.

Megnyugvás ima által

Franchesca azt mondja, hogy hajlamos sokat aggódni, de az ima segít neki. „Az imának nagy ereje van. A Mennyei Atyával való beszélgetés nagyon megnyugtat engem. Ő meghallgat és segíteni tud nekem.”

„Amikor imádkozom, nem mindig kapok rögtön választ – mondja. – Már az útmutatás érzése is segít nekem; az Ő jelenlétének és szeretetének az érzése. Megnyugtat, és sokkal jobban érzem magam tőle.”

A többi fiatalnak ezt tanácsolja: „Imádkozzatok Mennyei Atyához. Beszéljetek vele. Ez sokat segít.”

Azt mondja, hogy az anyukája is mindig aggódik valamin, ugyanakkor komoly támogatást is nyújt neki. „Édesanyám egy áldás Mennyei Atyától, és ő sokszor utat mutat nekem.”

„A család hatalmas áldás – mondja. – Szerintem fontos megnyílni a családodnak vagy egy barátodnak, ha éppen átvergődsz valamin.”

Franchesca azt szeretné, hogy mindenki lássa az Úr mindennapos áldásait. „A mindennapi áldások olyan egyszerűek lehetnek. Az is hatalmas áldás, hogy iskolába járhatunk. Oly sok klassz csoda van, ha időt szakítunk arra, hogy észrevegyük őket. Nagyon hálás vagyok azért, hogy az evangélium része az életemnek.”