Örömre lelni a zenei szolgálatban

Kép

zongorázó fiatal férfi

Illusztrálta: Emily Jones

Hétévesen kezdtem el zongoraleckéket venni. Eleinte nehéz volt kottát olvasni és figyelni az órákon. Egyszerűen nem szerettem gyakorolni a zongorázást.

Aztán édesanyám megkért, hogy játsszam el az Amikor megkeresztelkedem című éneket (Gyermekek énekeskönyve, 53.) a keresztelőmön. Ez volt az első alkalom, hogy zongoráztam egy gyűlésen. Izgultam, de büszke voltam magamra, amikor megtettem.

Hamarosan lefoglalt az iskola, és fel akartam hagyni a zongorázással, de a szüleim arra biztattak, hogy folytassam a tanulást. Azt mondták, hogy ha tovább játszom, örömre lelhetek az Úr szolgálatában.

Onnantól kezdve imádtam zongorázni. Elkezdtem játszani az úrvacsorai gyűlésen, és amikor 12 éves lettem, hivatalosan is elhívtak az egyházközségünk zongoristájának. Ez nagyon boldoggá tett! Játszottam elemis bemutatókon, és kísértem az egyházközségi kórusunkat egyházközségi konferenciákon és áhítatokon. Még a cöveki kórus zongoristájaként is elhívtak, és játszottam cövekkonferencián.

Hálás vagyok a szüleimnek, amiért arra biztatnak, hogy tegyek meg minden tőlem telhetőt. Örökké hálás leszek Mennyei Atyának a tehetségért, amelyet adott nekem. Tudom, hogy egy nap majd használni tudom a tehetségeimet a missziómon és más szolgálatokban. Igazán örömömet lelem az Úr szolgálatában.

Jyle S., Fülöp-szigetek, Fővárosi Régió