Igazi bajnokká válni. A Fiatalság Erősségéért, 2023. márc.
Igazi bajnokká válni
Felipe a világ egyik legjobbja az olyan küzdősportokban, mint a karate, a cselgáncs és az MMA. De a missziós szolgálat áll nála az első helyen.
Fényképek: Shirley Brito
Felipe F. a brazíliai Parából nem egy átlagos 18 éves fiú. Indult már profi kevert harcművészeti (MMA), cselgáncs- és karate- versenyeken. És igencsak jó abban, amit csinál. Megnyerte a nemzetközi Iron Man MMA-versenyt. Cselgáncsban kétszeres parái állami bajnok, országos és nemzetközi ezüstérmes. Továbbá karatéban tízszeres parái állami bajnok, tízszeres országos bajnok, dél-amerikai bajnok, pánamerikai bajnok és háromszoros világbajnok. Hűha!
A siker okai
Felipe hétéves kora óta edz. De úgy véli, sikerének a legfőbb oka Isten. „Mindig imádkozom az Úr segítségéért” – mondja.
Az legutolsó pánamerikai karatebajnokságán Felipe nem érezte magát nagyon magabiztosnak. De aztán az apukája adott neki egy papsági áldást. „Ezután jobban ott voltam fejben, és ez segített abban, hogy megnyerjem aznap a bajnokságot. Az utolsó két megnyert mérkőzésemen már csak egy másodpercem volt hátra. Mindenki azt gondolta, hogy lehetetlen győznöm. Megléptem egy váratlan mozdulatot, ami segített nyernem, és az egészet apukám áldásának tudom be.”
Számos áldást kapott az apukájától az évek során. Felipe tudja, hogy nem fog mindig nyerni, amikor áldást kap, de hisz abban, hogy az Úr képes segíteni neki az összpontosításban, valamint a tehetségei fejlesztésében. „Ez segít magabiztosabbnak lennem – magyarázza Felipe. – Tudom, hogy az eredménytől függetlenül ott volt az Úr keze.”
A családja többi tagja is komoly támogatást nyújt neki. Az egyik MMA-bajnokságon Felipe megpillantotta a családját a lelátón. „Mindannyian ott kiabálták a nevemet. Elállt a szavam. Rendkívül hálás vagyok édesapámért és édesanyámért – teszi hozzá –, akik megmutatták nekem a helyes ösvényt.”
Felipe úgy érzi, hogy ennek az ösvénynek a követése segített neki a sportteljesítményében. A barátai gyakran kinevették őt, amikor nem azt csinálta, amit ők. De Felipe nem bánja. „Ahogy az evangélium áldásokat hoz, a sportban is sikereket eredményez. Ha nem megyek bulizni a barátaimmal, és a megfelelő dolgokat eszem, az mind hatással van az eredményre.”
A missziós szolgálat melletti döntés
Most, hogy Felipe 18 éves lett, számos lehetőség tárul elé. Nemrég felkérték, hogy egy neves MMA-akadémián eddzen, és a világ számos tájáról kap ajánlatokat sportmenedzserektől. Azonban először missziót akar szolgálni.
„Számomra ez egy könnyű döntés – mondja. – Az Úr áll az első helyen. Minden más várhat, mert Ő mindig megáld minket az engedelmességünkért.”
Felipét részben a bátyja, Júnior motiválta, aki nemrég tért vissza a missziójából. Azt mondta Felipének, hogy nincs is jobb a missziós szolgálatnál, és hogy menjen misszióba, még akkor is, ha mások az ellenkezőjéről próbálják meggyőzni.
Felipének pedig tényleg mondták már, hogy inkább maradjon. A tágabb családjában sokan nem tagjai az egyháznak. „Nem értik, hogy a missziós szolgálat értékesebb annál, mint hogy gazdag és híres legyek. Amikor ilyen van, egyszerűen mindig megpróbálom tanítani az evangéliumot” – mondja Felipe. És az egyik ilyen alkalom erőteljes misszionáriusi élményhez vezetett.
Felipe unokatestvére nemrég hunyt el, és Felipe nagybátyja a fia halálát gyászolta. Felipe beszélt a nagybátyjának a szabadítás tervéről. Ezután a nagybátyja megölelte, és bocsánatot kért, amiért azt mondta neki, hogy ne menjen misszióba. „Azt mondta nekem, hogy tehetségem van az emberek szívének a megérintésében, és szolgálnom kell – emlékszik vissza Felipe. – Különleges pillanat volt ez számomra, amikor valaki, akinek fogalma sem volt arról, hogy mi az a misszió, megértette annak a valódi célját.”
Felipe ment át olyan időszakokon, amikor ő sem volt teljesen biztos abban, hogy szolgáljon-e missziót. „Mindennap olvasom a szentírásaimat, és egy este sok kételyem támadt a döntésemmel kapcsolatban. Azon kezdtem el morfondírozni, hogy maradjak-e itthon, és versenyezzek-e egy kicsit tovább. De aztán a Mormon könyvében arról olvastam, hogy a nefiták elkezdtek hálátlanok és kevélyek lenni. Jákób azt tanította nekik, hogy az Urat kell az első helyre tenniük [lásd Jákób 2:12–21]. Abban a pillanatban semmi kétségem nem volt a döntésem felől.”
„Ma már tudom, mit akarok, és tudom, hogy majd visszatérek a missziómból, és valamilyen módon áldásban részesülök. Lehet, hogy az MMA lesz az, lehet, hogy más, viszont tudom, hogy Isten megadja nekünk, amire szükségünk van.”
A mindennapos megtérés ereje
Felipe nem mindig érzett ilyen izgatottságot és magabiztosságot a misszióval vagy az egyházzal kapcsolatban. „Volt egy olyan időszak az életemben, amikor nem voltam olyan erős az evangéliumban, és mindig úgy éreztem, hogy valami hiányzik – meséli. – Ismerős az olyan ember, aki eljár istentiszteletre, de semmi mást nem csinál? Hát ez voltam én.” Miután beszélt a bátyjával és a püspökével a missziós szolgálatról, úgy döntött, hogy elkezd mindennap imádkozni és szentírást olvasni.
„Azt hiszem, hogy a mindennapos megtérés volt az, ami segített nekem. Az egyházban nőttem fel, és egy ideig nem törekedtem a megtérésre, mert egy hívő családban nőttem fel, és úgy gondoltam, hogy az elég. De most már mindennap igyekszem bizonyságot nyerni.”
Bajnok az Úr miatt
Felipe tudja, hogy ha a jót választja, az még nem jelenti azt, hogy mindig győzni fog, vagy hogy a tetszése szerint alakulnak a dolgok. „Emlékszem, amikor úgy mentem el egy versenyre, hogy azt hittem, felkészült vagyok, majd az első körben már veszítettem is. Egy másik alkalommal otthon kellett maradnom, mert lesérültem. Emlékszem, volt olyan, hogy korán ébredtem, és a plafont bámulva azon tűnődtem, vajon ez az egész megéri-e. Néha csak meg akartam fordulni és tovább aludni, de felkeltem és elmentem az edzésre. Bajnoknak lenni többet jelent a győzelem pillanatánál. A bajnok olyan valaki, aki mindennap felülkerekedik a kudarcokon és a megpróbáltatásokon.”
A Szabadító jelenti Felipe számára az ösztönzést, hogy az élet minden területén felülkerekedjen. „Ha olyanná szeretnénk válni, mint Ő, akkor azt kell tennünk, amit Ő tesz, mindig megpróbálni szilárdan állni, megerősíteni magunkat, és arra gondolni, hogy Ő mit tenne. Az ösztönöz mindennap a cselekedeteimben, hogy olyan legyek, mint Ő. Amikor észreveszem, hogy valamin változtathatnék, imádkozom, bocsánatot kérek, és próbálok mindig jobb lenni. Az igazi bajnok az, aki sokszor elbukik, és még a bosszúság közepette is felkel és továbblép.”
„Az Úr miatt vagyok bajnok – mondja Felipe. – Ha Ő nem lenne, nem tudom, hol lennék. De biztos vagyok benne, hogy nem rendelkeznék mindazzal, amim ma van. Az evangélium szerinti élet bajnokká tett engem az életben és a sportokban is.”