Megtanulni meghallani Őt. A Fiatalság Erősségéért, 2023. aug.
Megtanulni meghallani Őt
Kavirának a kommunikáció terén megtett utazása nehéz, de sok örömmel járó élmény volt.
Fényképezte: Christina Smith
Kisgyermekként Kavira V. nem tudott senkivel kommunikálni. Mostanra viszont már talált módokat arra, hogy kapcsolatot teremtsen másokkal, köztük Mennyei Atyjával is.
A tizenhat éves floridai Kavira V. jól ismeri a kommunikáció értékét. Legyen szó családtagokról, barátokról vagy Istenről, Kavira örül, hogy képes beszélni velük.
Részben azért értékeli annyira ezt a fajta kapcsolatteremtést, mert tudja, milyen az, ha nem élhet vele.
Gyermekkori nyelvi akadály
A Floridába költözésük előtt Kavira családja eredetileg Ugandában élt. Kavira siket, és gyermekként nem sajátíthatta el a jelnyelvet, így hát nem igazán tudott kommunikálni a körülötte lévő emberekkel.
Ez a kommunikációs akadály élete számos területére kihatott. Az iskolával kapcsolatban azt mondja: „A matek nagyon nehezen ment. Nem tanultam angolul, és szekáltak. Sokszor kirekesztettek.”
Az istentisztelet is nehéz volt. Abban az időben a családja egy másik felekezethez tartozott. „Nem állt rendelkezésemre semmilyen nyelv, így nem értettem, mi történik” – meséli Kavira. Úgy ülte végig a gyűléseket és vett részt a szertartásokon, hogy fogalma sem volt róla, mit jelentenek. „Nem volt sok lehetőség a siketek számára” – emlékszik vissza.
Ez az akadály a családjával való kapcsolatára is hatással volt. „Én vagyok az egyetlen siket ember a családomban, ezért néha úgy éreztem, hogy nem vagyok velük egyenlő.”
Amikor Kavira úgy nyolc-kilenc éves lehetett, a családja Floridába költözött. Mivel fiatal volt, és nem tudott kommunikálni velük, így azt sem tudta pontosan, hogy miért döntöttek a költözés mellett. Valószínűnek tartotta, hogy jobb lehetőségeket akartak találni neki és az egész családjuknak.
Tanulmányok
Amikor Kavira családja Floridába költözött, találtak egy siketek számára létrehozott iskolát, amelybe járhatott. „Bámulatos, hogy ilyen oktatásban lehet részem – áradozik. – Képes voltam olyan dolgokat elsajátítani, mint a matek és a kommunikáció, valamint az olyan életvezetési készségek, mint az álláskeresés és a tanulás.” Ma már amerikai jelnyelvet (ASL-t) használ.
Kavira a tanórán kívüli tevékenységeket is nagyon élvezi. „Minden sportágat kedvelek – magyarázza. – Gyermekkoromban mindig fociztam, és rájöttem, hogy az itt [az Amerikai Egyesült Államokban] is van.” Megtanult még röplabdázni, zászlófocizni, kosarazni és úszni is. „Nagyon élvezetes volt belejönni ezekbe az új sportokba.”
Kavira kicsi kora óta szereti a művészeteket. Abban reménykedik, hogy egyre jobb lesz benne, és talán a főiskolán is művészetet tanulhat majd. „Szeretnék többet tanulni, hogy többet tudjak – mondja. – Nagyon élvezem az iskolát és a tanulást.”
Új családi kapcsolatok
Kavira szülei biztatják őt a tanulmányaiban. „Azt mondják, tegyek meg minden tőlem telhetőt azért, hogy mindent megtanuljak” – meséli. Nagyon hálás, amiért a családja talált neki egy siketek iskoláját.
Miután többet tanult, Kavira már nem érzi magát kevesebbnek a családjánál, mert rájött, hogy ugyanolyan, mint ők. Sokat beszélget a szüleivel és a testvéreivel. „Tudom, hogy fiatalokként néha nem igazán értékeljük a családunkat – sőt, néha jobban értékeljük a barátainkat, mint a családunkat – mondja Kavira. – De a családom tett erőssé engem. A szüleim tanították meg, hogy mit kellene értékelnem. Segítenek abban, hogy jó és kedves ember legyek.”
„A családom tett erőssé engem” – mondja Kavira.
Jézus Krisztussal az Ő egyházában
Nem sokkal azután, hogy a családja Floridába költözött, valaki meghívta őket, hogy jöjjenek el Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházába. Kavira nővére már elkezdett megtanulni jelelni, ezért ő tolmácsolt neki. Kavira azt mondja, hogy a Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról való tanulás megmentette az életét. Korábban úgy érezte, hogy az életében sok a gond. „Egy kicsit depressziós voltam, és kegyetlen és gonosz voltam másokkal” – emlékszik vissza erre az időszakra.
Miután azonban többet megtudott Istenről, jó emberré akart válni. „Törődtem a családommal. Nem akartam gonoszkodni az emberekkel. Meg akartam változtatni az életemet. Nem volt könnyű meghozni a döntést, de ahogy egyre többet tanultam Istenről, máshogy éreztem magam. Olyan akarok lenni, mint Ő.”
Beszélgetés Istennel
Kavira izgatottan tanult arról, hogy Isten miként szól hozzá. „Siket emberként felmerül benned, hogy Isten egyáltalán beszél? Ha nem halljuk Őt beszélni, akkor hogyan ismerhetjük fel Őt?”
Részt vett egy siket fiataloknak rendezett ifjúsági konferencián, és az egyik foglalkozásukon arról beszélgettek, hogy siketként miként tudnak kommunikálni Istennel. „Konkrétan arról beszélgettünk, hogy miként szól a Szentlélek a szívünkhöz és az elménkhez [lásd Tan és szövetségek 8:2]. Ez nem feltétlenül egy olyan hang, amelyet a fülünkkel érzékelünk.”
Kavira megtanulta felismerni a Szentlelket az életében, de azt is állítja, hogy ez „egy állandó folyamat; mindig is meg kell majd fejtenünk, hogyan szól hozzánk Isten.”
Azt is mondja, hogy tevékenyen kell keresnünk azokat a lehetőségeket, amikor érezhetjük a Lelket. „Keresnünk kell Őt és türelmesnek kell lennünk, meghallgatni, mit mond, miközben imádkozunk és tanulmányozzuk a szentírásokat, bízva abban, hogy eljutnak majd ezek a gondolatok a szívünkbe és az elménkbe.” Úgy jellemzi a Lélek érzését, mint amely sugalmazásként és örömként jelentkezik.
Kavira azt jeleli amerikai jelnyelven, hogy „szeretlek”
Az, hogy beszélgethetünk Mennyei Atyával, egy felbecsülhetetlen ajándék, mert közelebb visz minket Őhozzá. Kavira nem tekinti magától értetődőnek ezt az ajándékot, hanem ugyanúgy megbecsüli, mint a tanulást és a családjához fűződő kapcsolatát. Amikor megtanuljuk, hogyan szól hozzánk Isten, akkor jobban megismerjük Őt. Kavira már megtapasztalta ezt, és te is megteheted!