Mindenre van erőm Krisztusban

Fiatalok mesélnek arról, miként erősítette meg őket Krisztus, hogy nehéz dolgokat tudjanak megtenni (lásd Filippibeliek 4:13).

Tudom, hogy újra látni fogom az anyukámat

Nagyon szeretem a Mormon könyvében azokat a verseket, amelyek arról szólnak, hogy az ifjú harcosok édesanyjai miként nevelték fel őket az Úrban (lásd Alma 56:47–48; 57:21). Ezeket a verseket az édesanyámmal kapcsolom össze. Szerintem ő volt a legcsodálatosabb ember. Olyan akarok lenni, mint ő.

Édesanyám körülbelül 3 évig küzdött egy rákos betegséggel. Majdnem 12 éves voltam, amikor meghalt. Miután elhunyt, egy kicsit elveszettnek éreztem magam. Az hiányzik a legjobban, hogy mindig mellettünk állt.

A 12. születésnapomon, 13 nappal az édesanyám halála után, a barátom, Joseph eljött a szülinapi bulimra. Átadta az ajándékát, megölelt, és ezt súgta a fülembe: „Nagyon sajnálom, ami anyukáddal történt.” Ez a világot jelentette nekem. Joseph megmutatta, hogy az emberek szeretnek és törődnek velem.

A veszteségünkkel való megbirkózás közepette apukám mindig talált időt a közös családi tevékenységekre. Mások szolgálata is sokat segített nekem. Bár szomorú voltam, másoknak is voltak nehézségeik. Segítettem nekik, és ettől jobban éreztem magam.

Előfordult, hogy éjszakánként sírtam. Ilyenkor vigaszt éreztem, amikor az Úrhoz fordultam és azért imádkoztam, hogy újra boldog legyek. Emlékszem, arra gondoltam: tudom, hogy újra látni fogom az anyukámat.

Még mindig szomorú vagyok, amiért az anyukám már nincs itt. De a halála nem tűnt olyan véglegesnek, mint amire számítottam, mert tudom, hogy újra látni fogom őt. Ezt már nagyon várom. A mostohaanyám is nagyon kedves, és tényleg betölti az anyai szerepet.

A Szabadító meghalt értünk, és magára vette minden bűnünket. Tudom, hogy ismeri az egyéni aggodalmainkat és gondjainkat. Áldozatának köszönhetően feltámadhatunk és örökkévaló családunk lehet. Ez a tudás igazán segít nekem.

Ethan J., USA, Virginia