Tanna csodái. A Fiatalság Erősségéért, 2023. okt.
Tanna csodái
Egy süllyedő kisteherautó, egy halom űrlap keresztelési interjúkkal, és egy elszánt misszionárius páros – mind részei voltak a dél-óceániai térségben végbement csodáknak.
Fényképek: Leslie Nilsson
Mark J. Messicket, a Vanuatu Port Vila Misszió elnökét felhívta egy kerületi elnök Tanna szigetéről, és kérte, hogy küldjenek oda misszionáriusokat. Nyolcvan ember várta, hogy interjút tartsanak velük, hogy keresztelkedés által Jézus Krisztushoz és az Ő visszaállított egyházához jöhessenek.
Messick elnök megpróbálta elküldeni a segédeit az interjúk megtartására. Éfaté szigetéről, ahol a misszióiroda található, több mint 200 kilométert kellett utazniuk Tannába. Azonban több komoly kihívás is az útjukat állta.
A kitérők nem mindig térítenek el
Először is, Tanna működő tűzhányója egyre aktívabb lett. Aztán egy kisebb ciklon pusztított végig Tanna nagy részén. Végül a Covid19 is elérte Vanuatut 2022-ben, és mindent lezártak. Senkit nem engedtek ki- vagy beutazni Éfatéra vagy Tannára.
Hónapokkal később, miután a dolgok lecsendesedtek, Brian Moses Nalin elder és Silas Toa elder megérkezett Tannára, készen arra, hogy interjút tartsanak az emberekkel. Messick elnök attól tartott, hogy a keresztelkedni vágyó emberek száma talán megcsappant a hosszú várakozás következtében.
Amikor a Tannáról származó Nalin elder, valamint a társa, Toa elder megérkezett, már tényleg nem 80 ember várt rájuk – hanem 114.
Saetsiwi folyói
Ahhoz, hogy Nalin elder és Toa elder eljusson Tanna szigetének egyik távoli gyülekezetéhez Saetsiwibe, először elautóztak egy hegyhez, majd három órán keresztül gyalogoltak felfelé, miközben csak az út mentén talált kókuszdiókat ették. Csakhogy Saetsiwibe érkezve sehol sem találták a gyülekezeti elnököt. Aztán hatalmas zivatar kerekedett.
Az eső felduzzasztotta a folyókat, és Nalin elder tudta, hogy hamarosan már veszélyes vagy lehetetlen lesz átkelni rajtuk. Az elderek, amilyen gyorsan csak lehetett, visszatértek a kisteherautójukhoz, mert tudták, hogy le kell jutniuk a hegyről. A két misszionárius biztonságosan át is kelt az első folyón, de a második folyóban a jármű elakadt. Próbálták kiszabadítani, és még másokat is megkértek, hogy segítsenek tolni, de a kocsi meg sem moccant.
A folyó várt
Nalin elder észrevette, hogy egy másik, ráadásul jóval bővebb vizű folyó torkollik abba, amelyben álltak. Később azt mondta, hogy az ő folyójuk „még jóval kisebb volt, mintha csak arra várt volna, hogy kijussunk”. De tudták, hogy ez az állapot nem marad így örökre.
Mindkét elder Vanuatuban nőtt fel, ahol általában nagyon kevés a jármű, és nagyon drágák is. Így hát fel sem merült bennük, hogy hátrahagyják az autót. Az emelkedő víz azonban már a kilincseket nyaldosta.
Felhívták Messick elnököt, és megkérdezték, mit tegyenek.
Messick elnök így felelt: „Jó hogy hívtatok. Hát persze, hogy rendben van! Hagyjátok ott a kocsit, és azonnal keressetek egy biztonságos helyet!”
Toa elder és Nalin elder kihívásokkal nézett szembe, miközben megpróbálták elérni azokat az embereket Tanna szigetén, akik meg akartak keresztelkedni. E kihívások között szerepelt egy hirtelen zivatar is, amely elárasztotta a folyókat, amelyeken átkeltek.
Az Isten hatalmába vetett hit
Toa elder, aki utolsóként szállt ki a kocsiból, később ezt mesélte: „A szentírásaimat és a keresztelési űrlapokat kerestem a hátsó ülésen, de nem volt ott semmi. Arra gondoltam, talán Nalin elder már elvitte őket.” Ha elvesznek az űrlapok, akkor a misszionáriusoknak vissza kell menniük Éfatéra, hogy újakat szerezzenek.
Aztán az egyik ember, aki odajött, hogy segítsen, elkezdett kiabálni. Toa elder nem értette, mit mond. Nalin elder azonban értette, hiszen az anyanyelvén kiabált. Odakiáltott a társának: „Szállj ki a kocsiból, jön valami!”
Toa elder kimászott a hátsó ajtón, mert a víz már elérte az első ablakot. Abban a pillanatban, hogy kiszállt, a folyó elkezdte sodorni a kisteherautót lefelé. Miközben a szemük előtt úszott el a kocsijuk, a hátsó ülésen megpillantották a szentírásokat és a keresztelési űrlapokat.
Toa elder később ezt mondta: „Miközben még mindig a folyóban álltunk, Isten hatalmát szólítottuk, hogy óvja meg a szentírásainkat és a keresztelési űrlapjainkat. Hittünk abban, hogy Ő meg tudja azokat menteni, ha akarja.”
„Az imánk után tudtuk, hogy minden rendben lesz” – mondta később Toa elder.
Isten ért a megmentéshez
A kerületi elnök felhívta Toa eldert és Nalin eldert, és tájékoztatta őket, hogy a saetsiwi gyülekezeti elnök – ugyanaz a férfi, akit korábban hiába kerestek – megtalálta a kisteherautójukat. A folyó 250 méterre sodorta a főúttól, s bár a motorja vizes lett, és el is kellett vontatni egyéb javítások miatt, a külseje nem horpadt be és nem karcolódott meg. A kézikönyveik, a jegyzetfüzeteik és a brosúráik azonban teljesen eláztak és tönkrementek. „A szöveg egy része bennük teljesen olvashatatlanná vált” – mondta Toa elder.
Azonban az összes többi holmi tetején fekvő szentírásaik és az interjúk űrlapjai valahogy szárazak és sértetlenek maradtak.
Bár Toa elder és Nalin elder magára hagyta a kocsit a megáradt folyóban, később valaki megtalálta azt. A motorját ugyan szerelni kellett, a kasztni nem horpadt be és nem karcolódott meg. Ám a legnagyobb csoda az volt, hogy a legfontosabb dolgok az autó belsejében sértetlenek maradtak.
A szíveddel mész
Az elderek mind a nyolc gyülekezethez eljutottak, ahol interjúkat kellett tartaniuk Tannán. Mivel a kisteherautó motorja megsérült, sok helyre gyalog mentek. Egyikük később így szólt a misszionáriustársához: „Amikor a lábad belefárad a gyaloglásba, akkor menj a szíveddel!”
Volt olyan gyülekezet, ahol 48-an vártak hithűen a keresztelkedésükre. Nalin elder tartotta az interjút azokkal, akik a tannai nyelvek egyikét beszélték, Toa elder pedig azokkal, akik biszlama nyelven beszéltek. Amikor végeztek, meglepődve látták, hogy már lemenőben van a nap. Az interjúk az egész napot kitöltötték.
Toa elder és Nalin elder egész Tannát bejárták, hogy megkereszteljék azokat, akik elfogadták Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát.
Az egész szigeten kereszteltek, sokszor egész családokat, folyókban és a tengerben. Elegendő számú keresztelési ruházat híján néhány új egyháztag átadta a nedves ruháját a következő embernek, amíg mindenki meg nem keresztelkedett.
Az elderek megkeresztelték az embereket, köztük számos családot is, akárhol is éltek, még a sziget legtávolabbi zugaiban is. Mind az emberek, mind pedig az elderek hatalmas hitet tanúsítottak.
Ahogyan Joseph Smith próféta is mondta: „Misszionáriusaink elmennek a különböző nemzetekhez…; Isten igazsága… bátran, nemesen és függetlenül fog előrehaladni; míg minden földrészt át nem jár, minden égövet meg nem látogat, minden országban végig nem söpör, és minden fülben el nem hangzik; míg Isten céljai meg nem valósulnak, és a nagy Jehova azt nem mondja: a munka elvégeztetett.”1.