A tékozló, és a hazavezető út
Részletek
Ki van köztünk olyan, aki nem tért már le a szentség ösvényéről, balgán azt gondolva, hogy több boldogságra lelhetünk, ha a saját önközpontú utunkon megyünk?
Ki van köztünk olyan, aki nem érezte már magát alázatra késztetve, összetört szívvel, kétségbeesetten vágyva megbocsátásra és irgalomra?
Talán néhányan el is tűnődnek: Lehetséges egyáltalán visszamenni? Vajon a korábbi barátaim majd örökre beskatulyáznak, elutasítanak és elkerülnek engem? Nem lenne jobb elveszve maradni? Hogyan fog reagálni Isten, ha megkísérlek visszatérni?
[A tékozló fiú példázata] megadja nekünk a választ.
Mennyei Atyánk oda fog futni hozzánk, szívében túlcsorduló szeretettel és könyörülettel. […]
A menny örvendezni fog a visszatérésünknek. […]
Még ha a döntéseid messze is vittek téged a Szabadítótól és az Ő egyházától, a Gyógyítómester ott áll a hazavezető útnál, hogy üdvözöljön téged. Mi pedig Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként az Ő példájának a követésére törekszünk, és fivérünkként és nővérünkként – barátunkként – öleljük át mindegyikőtöket. Együtt fogunk örvendezni és ünnepelni. […]
Nem állítom, hogy a visszatérés könnyű. Tanúsíthatom. Mi több, ez lesz talán mind közül a legnehezebb döntésetek.
De tanúságot teszek arról, hogy abban a pillanatban, amint úgy döntötök, hogy visszatértek, és a Szabadítónk és Megváltónk útján jártok, az Ő hatalma be fog lépni az életetekbe és átalakítja azt. […]