Pilóta az Úr seregében. A Fiatalság Erősségéért, 2024. jan.
Pilóta az Úr seregében
Lamar F.-et az angliai East Midlandsből nagy célok tartják a magasban, még akkor is, amikor a dolgok rosszra fordulnak.
Fényképek: Satomi Folkett
„Világéletemben repülőket akartam vezetni” – mondja a 17 éves Lamar F. Amikor egy barátja – még a kerekesszékkel versenyzős korszakából – arról mesélt Lamarnak, hogy van egy brit jótékonysági szervezet, amely fogyatékos embereket segít megtanítani repülni, Lamar azonnal ki akarta próbálni.
Égig érő álmok
A jótékonysági szervezet két programjába is beiratkozott. Az egyik, a Junior Aspiring Pilots Program [Fiatal Törekvő Pilóták Program] kifejezetten a 12 és 18 év közötti fiatalok számára lett létrehozva. Ezek a programok, valamint további magánórák mind egy lépéssel közelebb repítik őt a nagy céljához: hogy megszerezze a magánpilóta-engedélyét.
Ehhez részben a családjából merít ösztönzést. Lamar nevelőapja volt az első, aki megszerettette vele a repülést, amikor minden évben elvitte őt egy légi bemutatóra. Később, miután négyévesen egy másik család örökbe fogadta, Lamar repülés iránti érdeklődése tovább nőtt, amikor látta, hogy az örökbe fogadó édesapja megszerzi a saját pilóta engedélyét. „Ő ihlet engem arra, hogy pilóta akarjak lenni” – mondja Lamar. Most Lamar apukája is vele repülhet az egyhajtóműves, ötüléses repülőgépen, amellyel Lamar repülni tanul.
Lamarnak a szülei (a képen a két oldalán) a legnagyobb támaszai
Amikor Lamar először repült igazi repülőgéppel, nagyon ideges volt, hogy valamit elfelejt. „Mielőtt felszálltam a géppel, mondtam egy gyors, csendes imát, és utána jól voltam” – emlékszik vissza. Most, amikor nem jut eszébe valami a levegőben, ezek a kis, csendes imák segítenek neki tenni a dolgát. Amikor az apukája nem ül ott a hátsó ülésen, Lamar akkor is tudja, hogy Mennyei Atyja mindig vele van.
Az Úr serege
A repülés nem az egyetlen dolog, amelytől Lamar lelke szárnyal. „Mindig is nagy rajongója voltam a brit hadseregnek, a koronázástól a temetésig mindennek, amiben részt vesznek” – magyarázza.
„A fogyatékosságaim miatt nem csatlakozhatok a katonasághoz” – említi meg Lamar. Azonban az egyik korábbi Fiatal Férfiak vezetője, aki régebben katona volt, folyamatosan bátorítja Lamart. „Mindig emlékeztet arra, hogy nem kell a világi katonaság szolgálatában állnom, mert már az Úr seregében vagyok – fejti ki Lamar. – Az Úr seregében úgy érzem, nem számít, milyen nehézségeket hoz az élet, mit tesznek velem a többiek, mert Jézus Krisztus áll az oldalamon.”
Lamart Bayliss fivér, a Fiatal Férfiak vezetője ihlette arra, hogy csatlakozzon az Úr seregéhez.
A sajátos nevelési igényűek főiskoláján, ahová Lamar jár, megpróbál segíteni a vele egykorúaknak abban, hogy csatlakozzanak az Úr seregéhez, amikor megosztja velük az evangéliumot. „Sokszor rám se hederítenek – mondja –, de időnként van érdeklődő. A sajátos igényeimből adódóan a teljes idejű missziós szolgálat a közeljövőben számomra kizárt. De én ezt így látom: nincs szükségem névtáblára ahhoz, hogy misszionárius legyek.”
Mivel kevés a fiatal az egyházközségében, Lamar barátainak a többsége nem tagja Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának. Ez nem mindig könnyű az iskolában, különösen akkor, amikor Lamar szavaival élve „rettenetesen sok” a kísértés. „Rengeteg tanuló beszél nem helyénvaló dolgokról és hallgat nem helyénvaló zenét. Lényegében, amikor ilyesmi történik, egyszerűen csak ott hagyom őket, és bemegyek egy olyan terembe, ahol nem ez a helyzet.”
Maradj erős
Amikor kísértések érik, vagy amikor a többiek nem szeretnének az evangéliumról hallani, Lamar a kedvenc szentírására gondol: „én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk” (Józsué 24:15).
„Ez a szentírásrész segített erősnek maradnom a Jézus Krisztusba vetett hitben” – mondja. Ez különösen fontos Lamar számára a családjában. Amikor Lamar 10 éves volt, az apukája nem járt többé istentiszteletre. „Akkor még fiatalabb voltam, úgyhogy nem teljesen értettem a dolgot – magyarázza. – Megpróbáltam meggyőzni, hogy térjen vissza. De megtanultam, hogy ez nem erről szól. Időt kell adni nekik.”
Lamarnak még mindig szoros a kapcsolata az apukájával, és hétköznapi módokon mutatja ki a szeretetét iránta: például elmeséli neki, mi történt az istentiszteleten, vagy időt töltenek együtt. „Mindig azt tanította nekem, hogy bármin is megyünk keresztül, erősnek kell maradnunk.” Minden fiatalnak, akinek vannak olyan családtagjai, akik nem tevékenyek az egyházban, ezt üzeni: „Maradjatok erősek! Ragaszkodjatok a hitetekhez. Ne adjátok fel, bármi történjék is!”
Krisztust keresni, amikor a dolgok rosszra fordulnak
Lamar más személyes módokon is bátorságra lelt Krisztusban. „Néha elég súlyos szorongásban szenvedek – vallja be Lamar. – Azt hiszem, a legfőbb személy, aki bátorságot ad nekem a továbbhaladáshoz, az maga Jézus Krisztus. Oly sok mindenen ment keresztül, mégis folytatta a küldetését.”
Amikor Lamarnak különösen rossz napja van, gyakran elképzeli, amint a Szabadító bátorítja őt, és azt mondja neki: „Meg tudod csinálni. Bármit képes vagy átvészelni.”
Erőt merít még az anyukájából és az apukájából, a barátaiból és más olyan emberekből, akik közel állnak hozzá. „Volt idő, amikor egy kicsit rossz útra vezettek” – emlékszik vissza Lamar. Azonban a jó támogatói rendszerének köszönhetően képes volt visszatérni a jó útra, és megerősíteni a bizonyságát Krisztusról.
„Még mindig fejlesztem a bizonyságomat – mondja –, de csodálatos az Úr seregének és Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának a része lenni. Ez egy olyan dolog, amit nagyon szeretek.”
Lehet, hogy az utazása hullámzó, azonban Lamar tudja, mi tartja őt a magasban. „Nem számít, milyen megpróbáltatásokon vagy gondokon mész keresztül, Mennyei Atya ott lesz melletted, mert törődik veled és szeret téged.”