Valóban?

Írta: David A. Edwards

egyházi folyóiratok

Igen. Valóban. Jákób próféta a legnagyobb valóság megértésének egy kulcsáról tanított.

„Térj vissza a valóságba!” „Használd a józan eszedet!” „Szállj le a földre!” Az emberek néha ilyeneket mondanak, amikor azt gondolják, hogy valaki hiszékeny vagy ábrándokat kerget.

És ami igaz, az igaz: a valóság semmibevétele valódi gondot jelenthet. (Például nem akarjuk, hogy az emberek azt gondolják, a tömegvonzás törvénye nem vonatkozik rájuk. Az elég rosszul végződhet.)

A valóság azonban óriási – sokkal nagyobb, mint azt sokan felismerik. Sőt, a valóság legnagyobb és legjelentősebb része messze túlmutat ezen az életen és a fizikai világon, amelyet az öt érzékünkkel tapasztalunk. Az csakis lelki módon érzékelhető.

Jákób próféta a Mormon könyvében néhány létfontosságú igazságot tanított erről a nagyobb valóságról, valamint arról, hogy miként ismerhetjük és érthetjük meg azt.

Miért ne?

Jákób a legnagyszerűbb valóságról tanította a népét: Jézus Krisztusról és az Ő szerepéről Mennyei Atyánk tervében. Majd Jákób ezt mondta: „[N]e csodálkozzatok, hogy elmondom nektek ezeket a dolgokat; mert miért ne beszéljünk Krisztus engeszteléséről és nyerjünk el róla tökéletes tudást, és nyerjünk el ugyanúgy tudást a feltámadásról és az eljövendő világról?” (Jákób 4:12).

Ebben a kijelentésben Jákób néhány jelentős igazságot tanított:

Több is van ennél az életnél – van feltámadás is.
Több is van ennél a világnál – van egy eljövendő világ is.
A legfontosabb pedig az, hogy Jézus Krisztus tette mindezt lehetővé számunkra az Ő engesztelő áldozata révén.
Tudást szerezhetünk ezekről a dolgokról.

Ezek hatalmas valóságok. És amint Jákób is mondta, miért ne beszéljünk róluk?

Aztán Jákób azt is elmondta, hogy miként tud ezekről a dolgokról, és miért beszél róluk annyira világosan.

„[A] dolgok…, ahogy azok valójában vannak”

Jákób ezt tanította: „[A] Lélek az igazat mondja, és nem hazudik. Beszél tehát a dolgokról, ahogy azok valójában vannak, és a dolgokról, ahogy azok valójában lesznek” (Jákób 4:13).

Csak a Szentlélek által tudhatjuk meg az igazságot – „a dolgok[at], ahogy azok valójában vannak”, vagyis a teljes valóságot. Hogyan tehetjük ezt meg?

Az az igazság, hogy az ember fizikai és lelki valóságról alkotott tudásának a nagy része a bizalmon alapul.

Bízunk az öt érzékünkben, hogy közvetlen tapasztalatot nyújtsanak nekünk a fizikai valóságról. A bizalmunkat külső forrásokba is helyezzük – szülőkbe, tanítókba, könyvekbe, cikkekbe, weboldalakba, fényképekbe, térképekbe, videókba – mindenféle dologba. Idővel a tényeket saját tapasztalatainkkal igazoljuk, vagy más módon látjuk a tények megerősítését.

Éppúgy, ahogy megtanulunk bízni az öt érzékünkben, a lelki dolgok érzékelését szolgáló képességünkben is megtanulhatunk bízni.

A lelki dolgokat illetően meg kell tanulnunk bizonyos külső forrásokban is bízni. Hinnünk kell Mennyei Atyában és Jézus Krisztusban, és bíznunk kell Bennük és az Ő szeretetükben. Bíznunk kell a Szentlélekben. Bíznunk kell a prófétákban, a szentírásokban és a kinyilatkoztatott igazság egyéb forrásaiban. És bíznunk kell mások bizonyságában.

Amikor hitet gyakorolunk és bízunk, lelki tapasztalatokat szerzünk, és idővel megerősítést nyerünk a lelki igazságokról. Látjuk majd azt a nagyobb valóságot, amelyről Jákób beszélt:

Jézus Krisztus valóságos. Az Ő engesztelő áldozata valóságos. Az Ő feltámadása valóságos. A mi feltámadásunk is valóságos. Ez az élet valóságos. És a túlvilág valóságos. Mennyei Atyánk terve valóságos. Ezek olyan dolgok, ahogy azok valójában vannak és lesznek. E valóság elfogadása képes örökre megváltoztatni az életünket.