Nekem elég

Amikor Írországba költöztem, a hitelveim miatt másnak éreztem magam a többiektől. Felismertem, hogy rá kell jönnöm, mit miért csinálok. Némi tanulmányozás után úgy döntöttem, hogy boldogan élek a parancsolatok szerint.

De aztán tavaly megint átmentem ugyanezen. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit szeretnék csinálni, amikor végzek az iskolával, például hogy menjek-e misszióba. Tudtam, hogy ha missziót szolgálok, hinnem is kell mindabban, amit az embereknek tanítanék.

Elkezdtem jobban belemélyedni a vallás tanulmányozásába. Ami pedig a legfontosabb, elkezdtem mélyrehatóan tanulmányozni a Mormon könyvét. Ez volt az első alkalom, hogy lassan és imádságosan olvastam a Mormon könyvét. Arra számítottam, hogy hirtelen tudni fogom, hogy a könyv igaz, ahogy az apukámmal is történt, amikor csatlakozott az egyházhoz. Tudtam, hogy amikor olvasok, boldog vagyok és közelebb érzem magam Istenhez. De nem támadt égető érzésem.

Az utolsó fejezetet a területünkön lévő misszionáriusokkal akartam elolvasni. Az egyikük – anélkül, hogy tudta volna, mit érzek – arról kezdett beszélni, hogy neki is hasonló élményben volt része. Azt mondta, hogy vannak, akik számára a bizonyság elnyerése olyan, mint egy felkapcsolt lámpa. Mások számára azonban olyan, mint a felkelő nap. „És nekem ez elég” – mondta.

Nem vagyok tökéletes. Vannak napok, amikor elmarad az olvasás, egyszerűen csak azért, mert elfelejtem, néha pedig azért, mert találok valami kifogást. A Mormon könyvéről szóló bizonyságom még mindig növekszik. Azonban hiszem, hogy igaz. Mély szeretet érzek a Mormon könyve iránt. Minél többet olvasom, annál jobban nő ez a szeretet, és annál több választ találok a kérdéseimre.

És jelen pillanatban ez nekem elég.

Meka S., 17 éves, Írország, Dublin

Szereti a művészeteket, a horgolást és a gitározást.