Légy alázatos
Az alázat tesz bennünket jobb szülőkké, fiakká és leányokká, férjekké és feleségekké, ismerősökké és barátokká.
Áldottak vagyunk az egyházban, hogy birtokunkban lehet olyan himnuszok gyűjteménye, melyek segítenek ének által hódolni. Egyházi gyűléseinken „a himnuszok meghívják az Úr Lelkét, és áhítatot teremtenek. Egységet alakítanak ki köztünk, egyháztagok között, valamint általuk dicsérhetjük az Urat. A legnagyszerűbb prédikációkat olykor mag[a] a himnuszok [éneklése jelenti].”
Mindössze néhány hónappal az egyház megszervezését követően Joseph Smith próféta kinyilatkoztatást kapott felesége, Emma részére. Az Úr a következő utasítást adta számára: „[K]észíts válogatást szent himnuszokból, amint az megadatik neked, ami nekem tetsző, hogy legyen az egyházamban”.
Emma Smith össze is állított egy himnuszgyűjteményt, amely először 1836-ban jelent meg ebben a kirtlandi kiadványban. Ebben a vékony könyvecskében mindössze 90 összegyűjtött ének volt, melyek közül több is más – protestáns – felekezet himnusza volt. Huszonhatot közülük William W. Phelps szerzett, aki később összeállította és kinyomtatta a himnuszoskönyvet. Ebbe csak a szövegeket jegyezték le, nem társult kotta a versekhez. Ez a szerény kis himnuszgyűjtemény hatalmas áldásnak bizonyult az egyház korai tagjai számára.
Angol nyelvű himnuszoskönyvünk legújabb kiadása 1985-ben jelent meg. Az Emma által oly sok évvel korábban kiválasztott himnuszok közül számos még mindig megtalálható a jelenlegi kiadásban, mint például a „Tudom, hogy jó Megváltóm él” és a „Mily szilárd alap az Isten igéje” című.
Az egyik új dal az 1985-ös himnuszoskönyvben az „Alázatos légy a bajban” című. E békés himnuszt Grietje Terburg Rowley írta, aki tavaly hunyt el. 1950-ben, Hawaiin csatlakozott az egyházhoz, ahol egy iskolában tanított. Rowley nőtestvér az Általános Zenei Bizottságban szolgált, és segített a himnuszok több nyelvre történő átültetésében. Az „Alázatos légy a bajban” szövegét két szentírásversre alapozta: a Tan és a szövetségek 112:10-re és az Ether 12:27-re. Az Ether könyvében lévő vers így szól: „És ha hozzám jönnek az emberek, akkor megmutatom nekik a gyengeségüket. Gyengeséget adok az embereknek, hogy alázatosak legyenek; …mert ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat.”
A többi egyházi himnuszhoz hasonlóan az „Alázatos légy a bajban” is tiszta és egyszerű igazságokat tanít. Megtanítja nekünk, hogy ha alázatosak vagyunk, akkor az imáink válaszra találnak; békesség lesz elménkben; hatékonyabban szolgálhatunk az elhívásainkban; és ha továbbra is hithűek maradunk, akkor végül visszatérünk majd Mennyei Atyánk színe elé.
A Szabadító azt tanította követőinek, hogy meg kell alázkodniuk – mint egy kisgyermeknek – ahhoz, hogy beléphessenek a menny királyságába. Gyermekeink nevelése során segítenünk kell nekik alázatosnak maradni, miközben a felnőttkorba érnek. Ezt nem azzal érjük el, hogy gorombasággal megtörjük a lelküket, vagy hogy túl durvák vagyunk a fegyelmezés terén. Önbizalmuk és önbecsülésük táplálása során meg kell tanítanunk nekik az önzetlenség, a kedvesség, az engedelmesség, a kevélységtől való mentesség, az udvariasság és a szerénység tulajdonságait. Meg kell tanulniuk örömet lelni a testvéreik és a barátaik sikerében. Howard W. Hunter elnök azt tanította, hogy „őszintén kell törődnünk mások sikerével”. Ha nem így történik, akkor gyermekeink az önreklámozás és mások túlszárnyalása, az irigység és a kortársaik sikerei miatt érzett neheztelés megszállottjaivá válhatnak. Hálás vagyok édesanyámért, aki – amikor kisfiú koromban látta, hogy túlságosan el vagyok telve magammal – mindig azt mondta: „Fiam, most igazán nagy hasznát vennéd némi alázatnak.”
Az alázat azonban nem olyasmi, amit csak a gyermekek tanítására kell tartogatni. Mindannyiunknak igyekezni kell, hogy alázatosabbak legyünk. Az alázat elengedhetetlen az evangélium áldásainak elnyeréséhez. Az alázat tesz képessé bennünket arra, hogy megtört szívvel rendelkezzünk, amikor bűnt követünk el vagy hibákat vétünk, és lehetővé teszi számunkra, hogy bűnbánatot tartsunk. Az alázat tesz bennünket jobb szülőkké, fiakká és leányokká, férjekké és feleségekké, ismerősökké és barátokká.
Másrészről viszont a szükségtelen büszkeség semmissé teheti a családi kapcsolatokat, felbonthatja a házasságokat és elpusztíthatja a barátságokat. Különösen fontos emlékeznünk az alázatra, amikor érezzük, hogy viszály támad az otthonunkban. Gondoljatok arra, mennyi szívfájdalmat kerülhetnétek el azzal, ha alázatot gyakorolva azt mondanátok: „Bocsánat”; „Ez meggondolatlanság volt részemről”; „Mit szeretnél, mit tegyek?”; „Nem úgy gondoltam”; vagy „Nagyon büszke vagyok rád”. Ha ezeket az egyszerű kifejezéseket alázatosan használjuk, akkor kevesebb viszálykodás és több békesség lesz az otthonainkban.
Az élet már önmagában is lehet alázatra indító élmény, és gyakran az is. Baleset és betegség, egy szerettünk halála, párkapcsolati gondok, sőt még pénzügyi nehézségek is térdre kényszeríthetnek bennünket. Akár saját hibánkon kívül, akár helytelen döntéseink és rossz ítélőképességünk miatt kerülünk is e nehéz helyzetekbe, ezek a megpróbáltatások mind alázatossá tesznek. Ha úgy döntünk, hogy lelkileg fogékonyak leszünk, valamint alázatosak és taníthatóak maradunk, akkor imáink buzgóbbak lesznek, a hit és a bizonyság pedig növekszik, miközben legyőzzük halandó létünk megpróbáltatásait. Mindannyian várjuk a felmagasztosulást – mielőtt azonban ez bekövetkezhetne, ki kell tartanunk az úgynevezett „alázat völgyében”.
Hosszú évekkel ezelőtt 15 éves fiunk, Eric, súlyos fejsérülést szenvedett. Szívszaggató volt őt heteken át kómában látni. Az orvosok azt mondták, bizonytalanok a jövőjével kapcsolatosan. Érthetően kitörő örömmel fogadtuk, amikor kezdte visszanyerni az eszméletét. Úgy gondoltuk, most már minden rendben lesz – de tévedtünk.
Amikor felébredt, nem tudott járni, beszélni vagy önállóan enni. És ami a legrosszabb, elveszítette a rövidtávú memóriáját. Szinte mindenre emlékezett a baleset előttről, azonban képtelen volt észben tartani az ezt követő eseményeket, még a csupán néhány perccel korábban történteket is.
Egy ideig attól féltünk, hogy egy 15 éves fejébe zárt fiunk lesz. A balesete előtt minden nagyon könnyen ment neki. Sportos és népszerű volt, valamint jól teljesített az iskolában. Azelőtt a jövője igen fényesnek látszott; most viszont azért aggódtunk, hogy lesz-e egyáltalán jövője, legalábbis olyan, amelyre emlékezne. Most ugyanis még a legalapvetőbb készségek újratanulása is hatalmas küzdelemmel járt. Nagyon alázatra indító időszak volt ez számára. És éppen ilyen alázatra indító volt a szülei számára.
Őszintén szólva azon tanakodtunk, hogyan történhetett velünk ilyesmi. Mindig igyekeztünk a helyes dolgokat tenni. Az evangélium szerinti élet igen magas helyen állt a családunk értékrendjében. Képtelenek voltunk megérteni, hogyan történhetett ilyen fájdalmas dolog velünk. Térdre kényszerültünk, miközben hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a felépülése hónapokat, sőt éveket vesz majd igénybe. Még nehezebb volt az a fokozatos felismerés, hogy már sohasem lesz az az ember, aki korábban volt.
Ez idő alatt sok könny hullott, imáink pedig még szívből jövőbbek és őszintébbek lettek. Az alázatosság szemével lassacskán elkezdtük meglátni az apró csodákat, amelyeket fiunk e fájdalmas időszak során átélt. Fokozatosan javulni kezdett. A hozzáállása és a kilátásai is nagyon biztatóak voltak.
Ma Eric fiunknak egy csodálatos házastársa és öt gyönyörű gyermeke van. Szenvedélye az oktatás, emellett a közösség, valamint az egyház lelkes támogatója. Ami pedig a legfontosabb, továbbra is abban az alázatos szellemben él, amelyet oly régen megszerzett.
Mi lenne azonban, ha már az előtt alázatosak lehetnénk, hogy áthaladnánk eme „alázat völgyén”? Alma azt tanította:
„Áldottak… azok, akik megalázkodnak anélkül, hogy alázatosságra kényszerülnének”.
„Igen, …sokkal áldottabb[ak], mint azok, akik [alázatosságra] kényszerülnek”.
Hálás vagyok az olyan prófétákért, mint Alma, akik megtanították nekünk e nagyszerű tulajdonság értékét. Spencer W. Kimball, az egyház 12. elnöke azt mondta: „Hogyan lesz valaki alázatos? Véleményem szerint állandóan emlékeztetni kell függőségére. Kitől függünk? Az Úrtól. És hogyan emlékeztetjük erre magunkat? Igazi, állandó, hódolattal teli, hálás imával.”
Nem lehet senki számára meglepő, hogy Kimball elnök kedvenc himnusza az „Ó, légy mindig velem” című volt. Dallin H. Oaks elder beszámolt arról, hogy ezt a himnuszt énekelték a Fivérek a leggyakrabban a templomban a Tizenkettek Kvórumában töltött kezdeti évei során. Ezt mondta: „Képzeljétek magatok elé a lelki hatását annak, amikor az Úr maroknyi szolgája ezt a dalt énekli, mielőtt az Ő iránymutatásáért imádkoznának hatalmas feladataik betöltéséhez.”
Bizonyságot teszek arról, milyen fontos az alázat az életünkben. Hálás vagyok azokért az egyénekért is, akik Grietje Rowley nőtestvérhez hasonlóan lejegyezték azokat a sugalmazó szavakat és zenét, melyek segítenek nekünk megismerni Jézus Krisztus evangéliumának tanát, melynek része az alázat is. Hálás vagyok a himnuszok örökségéért, mert azok segítenek az énekeken keresztül kifejeznünk hódolatunkat; hálás vagyok az alázatért. Azért imádkozom, hogy mindannyian törekedjünk alázatra az életünkben, hogy jobb szülők, fiak és leányok, valamint a Szabadító jobb követői lehessünk. Jézus Krisztus nevében, ámen.