Meghallani az Ő hangját
A vetekedő hangok e világában Mennyei Atyánk lehetővé tette számunkra, hogy meghalljuk és kövessük az Ő hangját.
Ma reggel a sógorom átadott a feleségemnek egy levélkét, amelyet feleségem az édesanyjuknak írt sok évvel ezelőtt, még kislány korában. A levélben többek között ez állt: „Drága Anya! Sajnálom, hogy nem tettem bizonyságot ma. De azért szeretlek!” Ebéd közben arra gondoltam, milyen érdekes is ez. Így aztán amikor leültünk, én is írtam egy levélkét: „Drága Nelson elnök! Sajnálom, hogy nem mondtam el a beszédemet ma. De azért szeretlek!” De valahogy nem éreztem helyesnek, így hát örömmel adom hozzá a szavaimat az e mai ülésen már elhangzottakhoz.
Évekkel ezelőtt egy friss jogosítvánnyal rendelkező pilóta által vezetett kis repülőgépen utaztam. Utunk végéhez közeledve engedélyt kaptunk a leszállásra. Ám ahogy ereszkedtünk a föld felé, hallottam, amint a pilótafülkében egy vészjelzés figyelmezteti a pilótát, hogy húzza fel a gépet. A pilóta a tapasztaltabb másodpilótára tekintett, aki lefelé mutatott, a leszállópályától odébb, és azt mondta: „Most!”
Gépünk hirtelen balra és lefelé fordult, majd visszatért a megfelelő repülési magasságra, újra felkészült a leszállásra, és biztonságosan el is érte az úti célunkat. Később megtudtuk, hogy egy másik gép azelőtt kapott engedélyt a felszállásra. Ha a vészjelző utasítását követjük, akkor épp belerepültünk volna a felszálló gépbe ahelyett, hogy elkerüljük. Két fontos leckét is tanultam ebből az élményből. Az első az, hogy az életünk kritikus pillanataiban több hang is vetekszik majd a figyelmünkért. A második pedig: létfontosságú, hogy a megfelelő hangokra figyeljünk oda.
Vetekedő hangok
Olyan világban élünk, melyben számos hang próbálja magára vonni a figyelmünket. A legfrissebb hírek, tweetek, blogok, podcastek, valamint Alexa, Siri és mások lenyűgöző tanácsai közepette nehéz lehet eldönteni, melyik hangokban bízzunk. Néha közösségi ötletbörze segítségével próbálunk irányt adni az életünknek, azt gondolván, hogy a többség szava bizonyára az igazság legjobb forrása. Máskor „kétfelé sántikálunk”1, s nem vagyunk „sem hideg, sem hév”2. Megint máskor azt követjük, ami számunkra kényelmes, egyetlen hangra vagy aggályra összpontosítunk iránymutatásért, illetve kizárólag a saját gondolkodásunkra támaszkodunk.
Bár e megközelítések mindegyike hasznos lehet, a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek nem mindig megbízhatóak. Nem mindig az a legjobb, ami népszerű. Két nézőpont közt tétovázva nem kapunk iránymutatást. A kényelem ritkán vezet igazán jelentőségteljes dolgokhoz. Ha csupán egyetlen hangra vagy aggályra összpontosítunk, az akadályozhatja a tisztánlátásunkat. Ha pedig egyedül a saját értelmünkre támaszkodunk, az a túlgondolásból adódó gondolatdermedéshez vezethet. Ha nem vigyázunk, akkor a helytelen hangok eltéríthetnek minket az evangéliumi középponttól, olyan helyekre, ahol a hitet nehéz megtartani, és ahol nemigen vár ránk más, mint üresség, keserűség és elégedetlenség.
Ha nem a megfelelő hangra hallgatunk
Hadd szemléltessem mindezt egy hasonlattal és egy szentírásbeli példával. A hegymászók gyakran a „halálzóna” szóval utalnak a 8000 méter feletti magasságra, mivel ilyen magasan nincs elég oxigén az életben maradáshoz. A halálzónának van lelki megfelelője is. Ha túl sok időt töltünk hit nélküli helyeken, akkor a látszólag jó szándékú hangok elvonják tőlünk a számunkra szükséges lelki oxigént.
A Mormon könyvében olvashatunk Korihórról, akivel pontosan ez történt. Nagy népszerűségnek örvendett, mivel tanításai „tetszettek a testi gondolkodásmódnak”3. Azt mondta, hogy a szülők és a próféták balga hagyományokat tanítanak, melyek célja, hogy korlátozzák a szabadságot és állandósítsák a tudatlanságot.4 Véleménye szerint az embereknek szabadnak kellene lenniük bármit megtenni, amit csak akarnak, hiszen a parancsolatok nem mások, mint kényelmesen kitalált korlátozások.5 Számára a hit Jézus Krisztus engesztelésében egy „őrült elme hatása” volt, egy olyan lénybe vetett hit eredménye, aki nem is létezhet, hiszen nem láthatják.6
Korihór akkora nyugtalanságot idézett elő, hogy a főbíró és a főpap elé állították, ahol ő egyre hevesebb szavakkal bírálta a vezetőket, és jelet követelt. A jel meg is adatott: némaság sújtott le rá. Korihór ekkor felismerte, hogy korábban megtévesztés áldozata lett, és az általa elhagyott becses igazságokat így siratta: „mindig [is] tudtam”.7
Korihór ezután koldusként élt, míg a zorámiták egy csoportja halálra nem taposta.8 A történet utolsó verse ezt a kijózanító észrevételt teszi: „És így látjuk annak végzetét, aki elferdíti az Úrnak útjait; és így látjuk, hogy az ördög nem fogja megsegíteni gyermekeit az utolsó napon, hanem gyorsan a pokolba hurcolja őket.”9
A megfelelő hang
Mivel Mennyei Atyánk ennél jobbat akar számunkra, lehetővé teszi, hogy hallhassuk az Ő hangját. Leggyakrabban a Szentlélektől jövő benyomások által hallhatjuk Őt. A Szentlélek az Istenség harmadik tagja. Tanúbizonyságot tesz az Atyáról és a Fiúról,10 azért küldetett, hogy „mindenre megtanít[son]”11 minket, továbbá „minden olyan dolgot meg fog mutatni nek[ünk], amit meg kell tenn[ünk]”12.
A Lélek különböző emberekhez különféle módokon szól, valamint ugyanahhoz az emberhez is szólhat különféle módokon különböző alkalmakkor. Így hát egy egész életre szóló feladat, hogy megismerjük a sok-sok módját annak, ahogy Ő hozzánk szól. Időnként az „elmé[nk]ben és szív[ünk]ben”13 szól hozzánk, halk, mégis erőteljes hangon, mely hallgatóinak a bensőjéig hatol14. Máskor a Tőle jövő benyomások lefoglalják az elménket vagy hatással vannak az érzéseinkre.15 Van, hogy „égővé tesz[i] kebl[ünk]et”16, megint máskor pedig örömmel tölti el lelkünket, megvilágosítja elménket,17 illetve békét szól háborgó szívünkhöz18.
Rálelni az Ő hangjára
Atyánk hangjára számos helyen rálelhetünk. Rálelhetünk, amikor imádkozunk, tanulmányozzuk a szentírásokat, elmegyünk istentiszteletre, hittel teli beszélgetéseket folytatunk vagy elmegyünk a templomba. Bizonyos, hogy ezen a hétvégén, itt a konferencián is rálelünk majd.
A mai napon 15 férfit támogattunk prófétaként, látnokként és kinyilatkoztatóként. Lelkiségük és tapasztalataik olyan különleges látásmódot nyújtanak számukra, melyre igencsak szükségünk van. Üzeneteiket könnyű megtalálni, és azok teljesen érthetőek. Elmondják, amit Isten szeretne, hogy tudjunk – legyen az akár népszerű, akár nem.19
Jó dolog, hogyha ezen helyek bármelyikén megpróbáljuk meglelni az Ő hangját, ám ha több helyen is keressük, az még jobb. Amikor pedig meghalljuk, követnünk is kell a kapott iránymutatást. Jakab apostol azt mondta: „Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói”20. Thomas S. Monson elnök pedig egyszer azt tanította: „Figyelünk. Várunk. Fülelünk arra a csendes, halk hangra. Amikor pedig a hang szól, a bölcs férfiak és nők engedelmeskednek.”21
Amikor nehezen érkezik az iránymutatás
A szakmai pályafutásom kezdetén Homer nővért és engem megkértek, hogy fogadjunk el egy munkaköri változtatást. Akkoriban ez hatalmas döntésnek tűnt számunkra. Tanulmányoztunk, böjtöltünk és imádkoztunk, ám a válasz nem akart jönni. Végül meghoztuk a döntést és megtettük a következő lépést. Miután így tettünk, békét éreztünk, majd hamarosan rájöttünk, hogy ez volt életünk egyik legjobb döntése.
Ennek eredményeként megtanultuk, hogy a válaszok néha nehezen érkeznek. Ez lehet azért, mert nem ez a megfelelő idő; mert nincs szükségünk válaszra; vagy mert Isten bízik bennünk, hogy mi magunk is tudunk dönteni. Richard G. Scott elder egyszer azt tanította, hogy hálásnak kell lennünk az ilyen alkalmakért, majd a következő ígéretet tette: „Amikor érdemesen éltek és döntésetek összhangban van a Szabadító tanításaival, és cselekednetek kell, haladjatok előre bizalommal! […] Isten nem fogja megengedni, hogy túl messzire menjetek anélkül, hogy ne adna figyelmeztető benyomást, ha rossz döntést hoztatok”22.
Döntenünk kell!
Így hát el kell döntenünk, hogy a számos különböző hang közül melyiknek fogunk engedelmeskedni. A világ által támogatott megbízhatatlan hangokat fogjuk-e követni, vagy megtesszük, ami ahhoz szükséges, hogy Atyánk hangja irányítson minket a döntéseink során és oltalmazzon minket a veszélytől? Minél szorgalmasabban keressük az Ő hangját, annál könnyebb lesz meghallani azt. Nem az Ő hangja válik egyre erősebbé, hanem a mi hallásunk válik egyre kifinomultabbá. A Szabadító megígérte, hogy amennyiben „hallgat[unk] előírásai[ra], és meghallj[uk] tanács[át]”, akkor Ő még „többet [ad]” majd nekünk.23 Tanúságomat teszem, hogy ez az ígéret igaz – mindannyiunk számára.
Lassan egy éve lesz, hogy egy végzetes autóbalesetben elvesztettük a bátyámat. John ifjúkori évei ígérettel és sikerekkel teliek voltak, ám ahogy idősebb lett, életét igencsak megnehezítette megtört teste és engedetlen elméje. Bár a remélt gyógyulást nem nyerte el ebben az életben, John a hitébe kapaszkodott, és eltökélte, hogy amennyire csak tőle telik, mindvégig kitart.
Nos, tudom, hogy John nem volt tökéletes, ám eltűnődöm azon, vajon mi tette ilyen kitartóvá. Számos hang csábította a keserűség határára, ám ő úgy döntött, nem enged nekik. Ehelyett a tőle telhető legjobban igyekezett az evangélium középpontjában vetni meg élete horgonyát. Ott élte az életét, mert tudta, hogy ott rálel Mesterének hangjára; ott élte az életét, mert tudta, hogy ott fog csak igazán tanulni.
Zárszó
Fivérek és nővérek! A vetekedő hangok e világában tanúságomat teszem arról, miszerint Mennyei Atyánk lehetővé tette számunkra, hogy meghalljuk és kövessük az Ő hangját. Ha szorgalmasak vagyunk, Ő és az Ő Fia megadják nekünk a kellő iránymutatást, a szükséges erőt és a mindannyiunk által hőn vágyott boldogságot. Jézus Krisztus nevében, ámen.