Krisztus: a világosság, amely fénylik a sötétségben
Ha úgy érzitek, bizonyságotok jelzőtüze kihunyni készül, és a sötétség teljesen körülvesz, szedjétek össze a bátorságotokat! Tartsátok be az Istennek tett ígéreteiteket!
A Segítőegylet épületében lévő irodámból tökéletes kilátás nyílik a Salt Lake templomra. Az esti szürkületben mindennap óramű pontossággal gyúlnak fel a templom kültéri fényei. A templom az ablakomból látható megnyugtató, rendíthetetlen jelzőtűz.
Ez év februárjának egy estéjén különös homály borult az irodámra napnyugtakor. Az ablakomból sötétnek látszott a templom – fényei nem gyulladtak fel. Lehangoló érzés volt. Az évek óta minden este elém táruló templomtornyok most nem voltak láthatóak.
A fény helyén lévő váratlan sötétség látványa arra emlékeztetett, miszerint növekedésünk szempontjából az egyik alapvető szükségletünk az, hogy kapcsolatban maradjunk világosságunk forrásával, Jézus Krisztussal. Ő az erőnk forrása, a világ világossága és élete. A Vele való szoros kapcsolat nélkül kezdetét veszi a lelki halálunk folyamata. Ennek tudatában Sátán megpróbál előnyt kovácsolni azokból a világi hatásokból, amelyekkel mindannyian szembenézünk. Azon munkálkodik, hogy elhalványítsa fényünket, rövidzárlatot idézzen elő, és megszakítsa az áramellátást, hogy aztán egyedül maradjunk a sötétben. Ezek a hatások a halandóság velejárói, Sátán azonban fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy elszigeteljen bennünket és elhitesse velünk: egyedül mi megyünk keresztül mindezen.
Néhányunkat megbénítja a gyász
Amikor maguk alá gyűrnek a tragédiák, amikor az élet fájdalma fojtogat bennünket, amikor a Jerikóba tartó férfiéhoz hasonló bántalmakat szenvedünk el, és minket is a sorsunkra hagynak, akkor Jézus közbelép, olajat önt a sebeinkre, gyengéden felemel, elvisz minket egy fogadóba, és gondot visel ránk. A köztünk lévő gyászolókhoz így szól: „[M]egkönnyítem a terheiteket…, melyeket a vállaitokra raktak, hogy még csak nem is érzitek azokat a hátatokon, …hogy biztosan tudhassátok, hogy én, az Úristen meglátogatom népemet a megpróbáltatásaikban.” Krisztus begyógyítja a sebeket.
Néhányunk egyszerűen csak nagyon fáradt
Jeffrey R. Holland elder ezt mondta: „[N]em szükséges gyorsabban futnunk annál, amihez elegendő az erőnk… Ennek ellenére azonban tisztában vagyok vele, hogy sokan közületek [nagyon,] nagyon gyorsan futnak, és az energiátok, illetve az érzelmi tartalékaitok mutatója néha a nulla felé közelít.” Amikor az elvárások elborítanak bennünket, tehetünk egy lépést hátra, és megkérdezhetjük Mennyei Atyától, hogy mit kell elengednünk. Élettapasztalatunknak az is része, hogy megtanuljuk, mit ne tegyünk. Ám olykor az élet még ennek ellenére is lehet túl kimerítő. Jézus efelől biztosít minket: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.”
Krisztus hajlandó beállni mellénk és velünk együtt húzni az igát, hogy terheink könnyebbek lehessenek. Krisztus maga a megnyugvás.
Néhányan úgy érezzük, kilógunk a sorból
Bizonyos okokból nem érezzük elfogadottnak vagy elfogadhatónak magunkat. Az Újszövetség beszámol mindazokról a nagyszerű erőfeszítésekről, melyeket Jézus olyan különféle emberek felkarolására tett, mint a leprások, a vámszedők, a gyermekek, a galileabeliek, a paráznák, a nők, a farizeusok, a bűnösök, a szamaritánusok, az özvegyek, a római katonák, a házasságtörők, a rituálisan tisztátalanok. Szinte minden történetben olyasvalakit karol fel, aki hagyományosan nem volt elfogadott társadalmilag.
A Lukács 19 egy Jerikóban élő, Zákeus nevű fővámszedő történetét írja le, aki felmászott egy fára, hogy jobban lássa a városon áthaladó Jézust. Zákeus a római kormány alkalmazásában állt, és korrupt, bűnös ember hírében állt. Jézus meglátta őt a fán, és ezt mondta neki: „Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.” Amikor pedig Jézus észrevette a Zákeus szívében lévő jóságot és a másokért tett cselekedeteit, e szavakkal fogadta el a felajánlását: „Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.”
Krisztus gyengéden így szólt a nefitákhoz: „[M]egparancsoltam, hogy senki ne menjen el”. Az Apostolok cselekedetei 10-ben Péter fontos felismerésre jutott, mikor ezt mondta: „[N]ékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek”. A keresztény tanítványoktól és az utolsó napi szentektől rendületlenül megköveteltetik, hogy igaz szeretettel forduljanak egymás felé. Jézus ugyanazt a meghívást intézi felénk is, mint Zákeus felé: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha… meghallj[átok] az én szómat és megnyitj[átok] az ajtót, bemegyek [hozzátok] és vele[tek] vacsorálok, és [ti] én velem.” Krisztus minket is észrevesz azon a bizonyos fán.
Néhányunkat kérdések gyötörnek
Néhány évvel ezelőtt megválaszolatlan kérdések terhe nyomta a lelkemet és bosszantott. Egy szombati nap hajnalán volt egy rövid álmom. Álmomban egy pavilont láttam, és tudtam, hogy be kell mennem oda. Öt boltív vette körül, ám az ablakai kőből voltak. Álmomban zúgolódtam, mivel nem akartam bemenni, hiszen olyan szűkösnek tűnt a hely. Azután az jutott eszembe, hogy Járed fivére milyen nagy türelemmel olvasztott áttetsző üvegeket a kövekből. Az üveg olyan kőzet, amely halmazállapot-változáson ment keresztül. Amikor az Úr megérintette Járed fivérének a köveket, azok fénnyel ragyogták be a sötét bárkákat. Hirtelen mindennél jobban szerettem volna abban pavilonban lenni. Ez volt az a hely – az egyetlen hely –, ahol tisztán láthattam. Az engem nyugtalanító kérdések nem tűntek el, viszont miután felébredtem, az elmémben egy másik kérdés kezdett élénken kirajzolódni: „Miként fogod gyarapítani a hitedet Járed fivéréhez hasonlóan, hogy a te köveid is világosságot nyújtsanak?”
Halandó elménk csak apránként tudja befogadni a tudást és az értelmet. Nem ismerem minden okát annak, hogy a halandóságot borító fátyol miért ilyen vastag. Örökkévaló fejlődésünknek nem ez az az állapota, amelyben rendelkezésünkre áll az összes válasz. Ám ez az az állapot, amikor is kifejlesztjük a nem látott dolgok valóságáról való bizonyosságunkat (vagy – olykor – reményünket). A bizonyosság nem mindig ölt könnyen felismerhető alakot, de van fény az általunk megtapasztalt sötétségben. Jézus ezt mondta: „[É]n vagyok a világ világossága, és élete és igazsága.” Az igazságot keresők számára eleinte úgy tűnhet, kőablakok által előidézett ostoba bezártságérzettel kell szembenézniük. Türelem és hithű kérdések segítségével azonban Jézus a kőablakainkat fényáteresztő üvegablakokká változtathatja át. Krisztus jelenti a látáshoz szükséges világosságot.
Néhányan úgy érezzük, sohasem lehetünk elég jók
Az Ószövetségből ismert skarlátpiros festék nemcsak élénk színű volt, hanem színtartó is, ami azt jelenti, hogy a gyapjúba ivódott élénk szín sokszori mosás után sem halványult el. Sátán érvelése pallosként lebeghet felettünk: a skarlátpirosra színezett gyapjú sohasem lehet újra fehér. Jézus azonban kijelenti: „[M]agasabbak az én útaim útaitoknál”. Kegyelmének csodája abban áll, hogy amikor megbánjuk a bűneinket, az Ő skarlátpiros vére újra megtisztít minket. Nem logikus, de mégis így van.
A fénykép forrása: iStock.com/iinwibisono
„[H]a bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” Az Úr kihangsúlyozta, hogy az, „aki megbánta bűneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékszem azokra többé”. Lényegében ezt mondta: Jöjjetek, érveljünk együtt. Hibáztatok, mindenki megbotlik. Jöjjetek énhozzám, és tartsatok bűnbánatot. Nem fogok többé emlékezni a bűnökre. Újra éppé lehettek. Munkám van számotokra. Krisztus fehérré teszi a gyapjút.
De milyen lépéseket kell megtennünk a gyakorlatban? Mi a kulcsa a Jézus Krisztus hatalmához való újbóli kapcsolódásnak, ha a fényünk pislákol? Russell M. Nelson elnök egyszerűen így fogalmazott: „A kulcs a szent szövetségek megkötésében és megtartásában rejlik… Nem egy bonyolult út.” Tegyétek Krisztust életetek középpontjává.
Ha úgy érzitek, bizonyságotok jelzőtüze kihunyni készül, és a sötétség teljesen körülvesz, szedjétek össze a bátorságotokat! Tartsátok be az Istennek tett ígéreteiteket! Tegyétek fel a kérdéseiteket! Türelemmel olvasszátok üveggé a köveket. Forduljatok Jézus Krisztushoz, aki töretlenül szeret benneteket.
Jézus így szólt: „Én vagyok a világosság, amely fénylik a sötétségben, de a sötétség nem fogja fel.” Ez azt jelenti, hogy a sötétség, akármennyire is próbálkozik, nem tudja kioltani ezt a világosságot. Soha. Bízhattok abban, hogy az Ő világossága ott lesz számotokra.
Mi is és szeretteink is borulhatnak átmenetileg sötétségbe. A Salt Lake templom esetében szinte azonnal értesítették a létesítménygazdálkodási igazgatót, Val White fivért. Az embereknek feltűnt, hogy valami nincs rendjén a templomi világítással. A szakemberek először személyesen ellenőriztek minden elektromos kapcsolótáblát, és kézzel kapcsolták fel a világítást. Ezután kicserélték a szünetmentes tápegység akkumulátorait és megvizsgálták őket, hogy lássák, mi volt a hiba oka.
Nehéz egyedül visszakapcsolni a fényeket. Szükségünk van barátokra. Szükségünk van egymásra. Csakúgy, ahogy azt a templom létesítménygazdálkodási személyzete tette, mi is segíthetünk egymásnak személyes jelenlétünkkel, lelki akkumulátoraink feltöltésével, a hiba megjavításával.
Lehetséges, hogy saját egyéni világosságunk olyan, mint egyetlen izzó a fán. Mégis ragyogjuk a saját apró fényünket, és együttesen – a karácsonyi Templom térhez hasonlóan – emberek millióit vonzzuk az Úr házához. Ami pedig – Nelson elnök buzdító szavai szerint – a legjobb, hogy elhozhatjuk a Szabadító fényét magunknak és a számunkra fontos embereknek a szövetségeink betartásának egyszerű cselekedetével. Az Úr számos módon jutalmazza hatalommal és örömmel ezt a hithű cselekedetet.
Tanúságomat teszem, hogy szeretnek titeket. Az Úr tudja, milyen keményen próbálkoztok. Fejlődtök. Haladjatok tovább! Látja valamennyi rejtett áldozatotokat, és saját magatok, valamint szeretteitek javára írja azokat. A munkátok nem hiábavaló. Nem vagytok egyedül. Maga a neve: Immánuel, szó szerint azt jelenti: „velünk az Isten”. Bizonyosan veletek van.
Tegyetek még néhány lépést előre a szövetség ösvényén, még akkor is, ha a sötétség miatt nem láttok el messzire. A fények újra fel fognak gyúlni. Jézus világossággal teli szavaival teszem nektek tanúságom az igazságról: „Közeledjetek hozzám, és én közeledni fogok hozzátok; keressetek engem szorgalmasan, és meg fogtok találni; kérjetek, és adatik nektek; kopogtassatok, és megnyittatik nektek.” Jézus Krisztus nevében, ámen.