Lelkileg meghatározó emlékek
Amikor személyes nehézségek vagy rajtunk kívülálló világi tényezők árnyékolják be az utunkat, az életünk könyvéből származó lelkileg meghatározó emlékek ragyogó kövekként segítenek megvilágítani az utat előttünk.
Tizennyolc évvel az első látomás után Joseph Smith próféta átfogó beszámolót írt az élményéről. Ellenkezéssel, üldöztetéssel, zaklatással, fenyegetésekkel és durva támadásokkal nézett szembe.1 Ő mégis folytatta bizonyságának határozott megosztását az első látomásáról: „Tényleg fényt láttam, és annak a fénynek a közepében láttam két Személyt, és ők valóságosan beszéltek hozzám; és bár utáltak és üldöztek engem azért, mert azt mondtam, hogy látomást láttam, az mégis igaz volt. Tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja, és ezt nem tudtam megtagadni.”2
Nehéz órái közepette Joseph emlékezete visszanyúlt közel két évtizednyire Isten iránta való szeretetének bizonyosságához, valamint azon eseményekhez, amelyek a régen megjövendölt visszaállítást üdvözölték. Lelki utazásáról szólva Joseph ezt mondta: „Senkit sem hibáztatok, aki nem hiszi el a történetemet. Én magam sem hinném, ha nem éltem volna át.”3
Az élmények azonban valósak voltak, ő pedig sohasem felejtette el vagy tagadta meg azokat, csendesen megerősítve bizonyságát, miközben Carthage felé haladt. „Úgy megyek, mint bárány a mészárszékre – mondta –, de nyugodt vagyok, akár a nyári reggel; olyan lelkiismeretem van, amely Isten és valamennyi ember elleni vétek nélkül való.”4
A ti lelkileg meghatározó élményeitek
Tanulságot rejt számunkra Joseph próféta példája. A Szentlélektől kapott békés iránymutatás mellett Isten időről időre erőteljes és nagyon személyes módon biztosít mindannyiunkat arról, hogy ismer és szeret bennünket, illetve hogy konkrétan és nyíltan megáld minket. A nehézségek pillanataiban aztán a Szabadító eszünkbe juttatja ezeket az élményeket.
Gondoljatok a saját életetekre. Az évek során több ezer mélyen lelki élményt hallottam utolsó napi szentektől szerte a világon, minden kétséget kizáróan megerősítve bennem, hogy Isten mindannyiunkat ismer és szeret, valamint buzgón igyekszik kinyilvánítani Magát nekünk. Ezen élmények érkezhetnek életünk meghatározó pillanataiban, de akár olyankor is, amikor első látásra nem sok említésre méltó dolog történik; azonban mindig Isten szeretetének kivételesen erőteljes, lelki megerősítése kíséri őket.
Ezekre a lelkileg meghatározó élményekre emlékezve letérdelünk, és Joseph prófétához hasonlóan kijelentjük: „Amit kaptam, a mennyből érkezett. Tudom, és azt is tudom, hogy Isten is tudja, hogy tudom.”5
Négy példa
Gondoljatok vissza saját lelkileg meghatározó emlékeitekre, miközben most megosztok néhány példát másoktól.
Évekkel ezelőtt egy idős cövekpátriárka, akinek két szívbillentyűje sem működött megfelelően, az akkor még Dr. Russell M. Nelsonhoz fordult segítségért, bár akkoriban még nem létezett műtéti megoldás a sérült második billentyűre. Dr. Nelson végül beleegyezett a műtét elvégzésébe. Íme Nelson elnök saját szavai:
„Miután megszüntettük az első billentyű elzáródását, feltártuk a második billentyűt. Úgy találtuk, hogy ép, de annyira kitágult, hogy már nem működött megfelelőképp. Miközben ezt a billentyűt vizsgáltam, egy üzenet érkezett tisztán az elmémbe: Szűkítsd le a billentyű körméretét! Továbbítottam ezt az üzenetet az asszisztensemnek. »Elegendő billentyűszövet lesz, amennyiben hatékonyan rendes méretére tudjuk szűkíteni a kört.«
De hogyan? […] Élénk kép villant az elmémbe, amely megmutatta, hova kell az öltéseket helyezni – emitt ráncba szedve, ott begyűrve… Máig emlékszem erre a gondolati képre – pontozott vonalak jelölték az öltések helyét. Befejeztük a javítást, ahogyan az a fejemben megjelent. Kipróbáltuk a billentyűt, és úgy láttuk, hogy a szivárgás jelentősen csökkent. Az asszisztensem azt mondta: »Ez csoda!«”6 A pátriárka sok évet élt még.
Dr. Nelson útmutatást kapott. És tudta, hogy Isten tudja, hogy ő tudja, hogy útmutatást kapott.
Kathy és én 30 évvel ezelőtt találkoztunk először Beatrice Magrével Franciaországban. Beatrice nemrégiben számolt be nekem egy élményéről, amely nagy hatással volt a lelki életére röviddel a tizenéves korában történt keresztelőjét követően. Ezek az ő szavai:
„Gyülekezetünk fiataljai a vezetőikkel a Lacanau-partra utaztak, ami mintegy másfél órányi útra van Bordeaux-tól.
Mielőtt hazaindultunk volna, az egyik vezető úgy döntött, úszik még egy utolsót, és szemüvegben a hullámok közé vetette magát. Amikor felbukkant, a szemüvege eltűnt. […] Elnyelte az óceán.
Szemüveg nélkül viszont nem tudott autót vezetni, így ott ragadtunk volna, távol az otthonunktól.
Egy hittel teli nővér azt javasolta, hogy imádkozzunk.
Morogtam magamban, hogy imával itt úgysem megyünk semmire, és vonakodva csatlakoztam a csoporthoz, hogy hangosan imádkozzunk a derékig érő, zavaros vízben.
Amint az ima véget ért, előrenyúltam, hogy lefröcsköljem a többieket. Miközben végigsöpörtem a víz felszínét, a kezembe akadt a szemüveg. Erőteljes érzés járta át a lelkemet arról, hogy Isten tényleg hallja és megválaszolja az imánkat.”7
Negyvenöt évvel később is úgy idézte fel az eseményeket, mintha csak tegnap történtek volna. Beatrice áldásban részesült és tudta, hogy Isten tudja, hogy ő tudja, hogy áldásban részesült.
Nelson elnök és Magré nővér élményei nagyon eltérőek, mégis mindkettőjük szívébe bevésődött Isten szeretetének felejthetetlen, lelkileg meghatározó emléke.
E meghatározó események gyakran akkor érkeznek, amikor a visszaállított evangéliumról tanulunk, vagy másokkal megosztjuk az evangéliumot.
Ez a kép 2004-ben készült a brazíliai São Paulóban. Floripes Luzia Damasio, az Ipatinga Brazília Cövek tagja, 114 éves volt. A megtéréséről szólva Damasio nővér elmondta nekem, hogy a falujában szolgáló misszionáriusok egy papsági áldást adtak egy súlyosan beteg kisbabának, aki csodálatos módon felépült. Az asszony többet akart megtudni. Amint az üzenetükről imádkozott, a Lélek tagadhatatlan tanúbizonysága megerősítette számára, miszerint Joseph Smith Isten prófétája volt. 103 évesen megkeresztelkedett, 104 évesen pedig megkapta a felruházását. Ezt követően minden évben megtette a 14 órás buszutat, hogy egy hetet a templomban töltsön. Damasio nővér mennyei megerősítést kapott, és tudta, hogy Isten tudja, hogy ő tudja, hogy a tanúság igaz.
Íme egy lelki emlék az első franciaországi missziómból, 48 évvel ezelőttről.
Kopogtatás közben a társammal egy Mormon könyvét hagytunk egy idősebb nőnél. Amikor egy héttel később visszatértünk a lakásához, ajtót nyitott nekünk. Mielőtt akár egyetlen szó is elhangzott volna, tapintható, lelki erőt éreztem. Az erőteljes érzések folytatódtak, miközben Alice Audubert asszony behívott bennünket, és elmondta nekünk, hogy olvasta a Mormon könyvét, és tudja, hogy az igaz. Aznap a lakásából távozva így imádkoztam: „Mennyei Atyám, kérlek segíts, hogy sohase felejtsem el, amit most éreztem.” Nem is felejtettem el.
Egy látszólag hétköznapi pillanatban, a több száz másikhoz hasonló egyik ajtónál megéreztem a menny erejét. És tudtam, hogy Isten tudja, hogy én tudom, hogy megnyílt a menny ablaka.
Egyénre szabott és tagadhatatlan
E lelkileg meghatározó pillanatok különböző alkalmakkor és eltérő módokon érkeznek, mindannyiunkhoz személyre szabottan.
Gondoljatok a kedvenc példáitokra a szentírásokban. Akik Péter apostolt hallották, egyfajta mardosást éreztek a szívükben.8 Ábis, a lámánita asszony, hitte „figyelemreméltó atyai látomás[át]”9. Énós elméjébe pedig egy hang hatolt.10
Barátom, Clayton Christensen, így jellemezte egy élményét, melyet a Mormon könyve különösen imádságos lélekkel való olvasása során élt át: „Gyönyörű, meleg, szerető lelkiség… vett körül és hatolt a lelkembe, olyan szeretettel borítva el, amelyről nem is képzeltem, hogy létezhet, [ezen érzések pedig estéről estére megismétlődtek].”11
Vannak alkalmak, amikor a lelki érzések tűzként hatolnak a szívünkbe, megvilágosítva a lelkünket. Joseph Smith úgy magyarázta, hogy olykor „hirtelen ötleteitek támadhatnak”, illetve alkalmanként „tiszta intelligencia árad belétek”12.
Dallin H. Oaks elnök azt tanácsolta válaszul egy őszinte férfinak, aki azt állította, hogy sohasem volt ilyen élménye: „Előfordulhat, hogy az imáid újra és újra megválaszoltattak, ám az elvárásaid oly hatalmas jelre, illetve oly hangos hangra összpontosultak, hogy azt hiszed, nem kaptál választ.”13 Maga a Szabadító egy hatalmas hitű népről szólt, akik „tűzzel és a Szentlélekkel lettek [megáldva], [de] ezt nem tudták”14.
Ti miként halljátok meg Őt?
A közelmúltban Russell M. Nelson elnöktől hallottuk a következőket: „Arra kérlek benneteket, hogy mélyrehatóan és gyakorta gondolkodjatok el ezen a kulcsfontosságú kérdésen: Ti miként halljátok őt? Továbbá arra kérlek titeket, hogy tegyetek azért, hogy jobban és gyakrabban meghalljátok Őt.”15 Ma reggel megismételte ezt a felhívást.
Halljuk Őt az imáinkban, az otthonainkban, a szentírásokban, a himnuszainkban, miközben érdemesen veszünk az úrvacsorából, amikor kijelentjük a hitünket, szolgálunk másokat, valamint a hittársainkkal elmegyünk a templomba. Lelkileg meghatározó pillanatok érkezhetnek, amikor imádságos lélekkel hallgatjuk az általános konferenciát, illetve amikor még inkább betartjuk a parancsolatokat. És gyermekek, ezen élmények számotokra is elérhetőek. Ne feledjétek: Jézus az emberek „gyermekeit is tanította és szolgálta…, és [ők] nagy és csodálatos dolgokat mondtak”16. Az Úr azt mondta:
„[Ez a tudás] az én Lelkem által adat[ik] nektek…; és ha nem az én hatalmam által lenne, akkor nem rendelkezhetnétek vel[e];
Bizonyságot tehettek tehát arról, hogy hallottátok a hangomat, és ismeritek a szavaimat.”17
Hallhatjuk Őt a Szabadító páratlan engesztelésének áldása révén.
Bár nem választhatjuk meg e meghatározó pillanatok elnyerésének időzítését, Henry B. Eyring elnök a következő tanácsot adta a felkészüléshez: „Ma és holnap este, …talán a következő kérdéseket teszitek fel magatokban: »Küldött Isten olyan üzenetet, ami kifejezetten nekem szólt? Láttam-e az Ő kezét az életemben vagy a [családom] életében?«”18 A hit, az engedelmesség, az alázatosság és az igaz szándék megnyitják a menny ablakait.19
Szemléltetés
Gondolhattok így is a lelki emlékeitekre. Állandó imádsággal, a szövetségeink megtartása iránti eltökéltséggel, valamint a Szentlélek ajándékával járjuk be életünk útját. Amikor személyes nehézség, kétség vagy csüggedés árnyékolja be az utunkat, vagy amikor rajtunk kívülálló világi tényezők miatt aggaszt minket a jövő, az életünk könyvéből származó lelkileg meghatározó emlékek ragyogó kövekként segítenek megvilágítani az utat előttünk, biztosítva bennünket arról, hogy Isten ismer minket, szeret minket, és elküldte az Ő Fiát, Jézus Krisztust segítségként a hazatéréshez. Ha pedig valaki félreteszi meghatározó emlékeit, eltéved és összezavarodik, akkor a Szabadító felé fordítjuk őt, miközben megosztjuk vele a hitünket és az emlékeinket, segítve neki ismét felfedezni azokat a becses lelki pillanatokat, melyek egykor oly értékesek voltak számára.
Néhány élmény oly szentséges, hogy lelki memóriánkban őrizzük, és nem osztjuk meg.20
„Az angyalok a Szentlélek hatalma által szólnak, tehát Krisztus szavait mondják.”21
„Az angyalok [n]em szűntek meg szolgálni az emberek gyermekeinek.
Mert íme, azok [Krisztus] alárendeltjei, és parancs[a] szerint szolgálnak, megmutatva magukat azoknak, akiknek erős a hitük és szilárd az elméjük, az isteniség minden formájában.”22
Valamint „[a] vígasztaló pedig, a Szent Lélek… mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttat [mindent]”23.
Öleljétek magatokhoz a szent emlékeiteket. Higgyetek nekik. Írjátok le őket. Osszátok meg őket a családotokkal. Bízzatok abban, hogy Mennyei Atyátoktól és az Ő Szeretett Fiától érkeznek hozzátok.24 Hozzanak ezek türelmet a kétségeitekhez, valamint megértést a nehézségeitekhez.25 Megígérem, hogy amint készségesen elismeritek és gondosan kincsként eltároljátok a lelkileg meghatározó eseményeket az életetekben, egyre többet kaptok majd belőlük. Mennyei Atya ismer és szeret benneteket.
Jézus a Krisztus, az Ő evangéliuma visszaállíttatott, amikor pedig hithűnek maradunk, tanúságomat teszem, hogy örökre az Övéi maradunk. Jézus Krisztus nevében, ámen.