Általános konferencia
Jöjjetek Krisztushoz! – utolsó napi szentekként élni
2020. áprilisi általános konferencia


2:3

Jöjjetek Krisztushoz! – utolsó napi szentekként élni

Képesek vagyunk arra, hogy megtegyünk nehéz dolgokat és másoknak is segítsünk ebben, mert tudjuk, hogy kiben bízhatunk.

Köszönjük neked, Soares elder, az erőteljes és prófétai bizonyságodat a Mormon könyvéről. Nemrég abban az egyedülálló lehetőségben volt részem, hogy kézbe vehettem a Mormon könyve eredeti kéziratának egyik oldalát. Erre az oldalra lettek feljegyezve ebben az adományozási korszakban először Nefi e merész szavai: „Megyek és megteszem azon dolgokat, amelyeket az Úr megparancsolt, mert tudom, hogy az Úr nem ad parancsolatokat az emberek gyermekeinek, csak akkor, ha utat készít számukra, hogy végrehajthassák azt a dolgot, amit megparancsol nekik.”1

a Mormon könyve eredeti kéziratának oldala

E lappal a kezemben mély hála töltött el a 23 éves Joseph Smith erőfeszítéseiért, aki „Isten ajándéka és hatalma által” lefordította a Mormon könyvét.2 Hálás voltam az ifjú Nefi szavaiért is, akit igen nehéz feladat elvégzésére kértek fel, amikor meg kellett szereznie a rézlemezeket Lábántól.

Nefi tudta, hogy ha továbbra is az Úrra összpontosít, akkor sikerrel jár annak teljesítésében, amit az Úr megparancsolt neki. Egész életében folyamatosan a Szabadítóra összpontosított, annak ellenére, hogy kísértéseket és fizikai próbatételeket szenvedett el, sőt, még a közvetlen családjából is elárulták némelyek.

Nefi tudta, hogy kiben bízhat.3 Rögtön azután, hogy így kiáltott fel: „Ó én nyomorult ember! Igen, szívem el van keseredve testem miatt”4, Nefi azt mondta: „Istenem volt támaszom; ő vezetett át megpróbáltatásaimon a vadonban; és ő őrzött meg a nagy mélység vizein.”5

Krisztus követőiként nem kerülik el az életünket a kihívások és a próbatételek. Gyakran nehéz dolgokat kell tennünk, melyek megkísérlése egyedül nyomasztó és talán lehetetlen is volna. Ha eleget teszünk a Szabadító hívásának, miszerint „Jőjjetek én hozzám”6, akkor Ő meg fogja adni a szükséges támogatást, vigaszt és békességet, ahogyan ezt Nefi és Joseph esetében is tette. Még a legkomolyabb próbatételeinkben is érezhetjük szeretetének meleg ölelését, miközben bízunk Őbenne és elfogadjuk az akaratát. Megtapasztaljuk a hű tanítványainak tartogatott örömöt, mert Krisztus az öröm.7

2014-ben épp teljes idejű missziót szolgáltunk, amikor a családunkban váratlan esemény történt. A legfiatalabb fiunk egy meredek dombról lefelé gördeszkázva elesett, és életveszélyes sérülés érte az agyát. Egyre rosszabbra fordult az állapota, és sürgősségi műtétet hajtottak végre rajta.

Családunk letérdelt az egyébként üres kórházi szoba padlójára, és kiöntöttük Istennek a szívünket. Ebben a zavaros és fájdalmas pillanatban eltöltött minket Mennyei Atya szeretete és békessége.

Nem tudtuk, mit tartogat a jövő, vagy hogy látjuk-e még élve a fiunkat. Azt viszont nagyon is jól tudtuk, hogy az élete Isten kezében van, és az eredmény örökkévaló szemszögből az ő és a mi javunkra válik majd. A Lélek ajándékán keresztül teljes mértékben fel voltunk készülve bármilyen kimenetel elfogadására.

Nem volt könnyű! A balesetből adódóan két hónapig volt kórházban, miközben mi több mint 400 teljes idejű misszionárius felett elnököltünk. A fiunknak jelentős emlékezetkiesése lett. A felépüléséhez hosszadalmas és nehéz fizio-, beszéd- és foglalkozásterápiákra volt szükség. Maradtak kihívások, de idővel csodának voltunk tanúi.

Jól tudjuk, hogy nem minden próbatételünknek lesz olyan eredménye, amilyet szeretnénk. Viszont ha folyamatosan Krisztusra összpontosítunk, akkor békességet fogunk érezni és látni fogjuk Isten csodáit, bármik legyenek is azok, az Ő idejében és az Ő módján.

Lesznek olyan alkalmak, amikor esetleg egyáltalán nem látjuk majd, miképpen érhetne jó véget a jelenlegi helyzet, és talán Nefihez hasonlóan azt mondjuk: „szívem el van keseredve testem miatt”.8 Lehetnek olyan alkalmak, amikor Jézus Krisztusban van az egyetlen reménységünk. Mily áldás az, hogy rendelkezünk ezzel a reménnyel és bizalommal Őbenne! Krisztus az, aki mindig be fogja tartani az ígéreteit. Az Ő nyugalma biztosított mindazok számára, akik Őhozzá jönnek.9

A vezetőink hő vágya az, hogy mindenki érezze az abból eredő békességet és vigaszt, ha a Szabadítóban, Jézus Krisztusban bízunk és Őrá összpontosítunk.

Élő prófétánk, Russell M. Nelson elnök elmondta, mi az Úr jövőképe a világ, valamint Krisztus egyházának tagjait illetően: „A világhoz szóló üzenetünk egyszerű és őszinte: Isten minden gyermekét – a fátyol mindkét oldaláról – hívjuk, hogy jöjjenek a Szabadítójukhoz, nyerjék el a szent templom áldásait, részesüljenek maradandó örömben, és váljanak érdemessé az örök életre.”10

A „Jöjjetek Krisztushoz” felhívásnak különleges vonatkozásai vannak az utolsó napi szentek számára.11 A Szabadító egyházának tagjaiként szövetségeket kötöttünk Ővele, és az Ő lelkileg nemzett fiaivá és leányaivá váltunk.12 Annak lehetőségét is megkaptuk, hogy az Úrral együtt munkálkodva Őhozzá hívjunk másokat.

Krisztussal együtt munkálkodva a leginkább összpontosított erőfeszítéseink legyenek a saját otthonunkon belül. Lesznek olyan alkalmak, amikor a családtagjaink és közeli barátaink kihívásokkal szembesülnek. A világ, és talán saját vágyaik hangjai az igazság megkérdőjelezését indíthatják el bennük. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy segítsünk nekik érezni a Szabadító szeretetét és a mi szeretetünket! A Mindenkit szeress! című szeretett himnuszunk szövegét ihlető szentírásrész jut eszembe, mely azt tanítja nekünk: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”13

Az igazságot megkérdőjelezők iránti szeretetünkben a minden öröm ellensége esetleg megpróbálja azt éreztetni velünk, hogy ha mi magunk továbbra is az evangélium teljessége szerint élünk és tanítjuk annak igazságait, akkor azzal eláruljuk azokat, akiket szeretünk.

Nagyrészt a szövetség ösvényén maradás iránti személyes elkötelezettségünk példája határozza meg azt, hogy mennyire tudunk segíteni másoknak Krisztushoz jönni vagy Krisztushoz visszatérni.

Ha valóban azok megmentésére vágyunk, akiket szeretünk, akkor nekünk, magunknak, határozottan Krisztus mellett kell maradnunk azáltal, hogy az Ő egyházát és evangéliuma teljességét választjuk.

Nefi történetéhez visszatérve – tudjuk, hogy az Úrba vetett bizalma iránti hajlandóságára hatással volt az, hogy a szülei hajlottak rá, hogy bízzanak az Úrban, és a szövetségeik betartásával példát mutattak neki. Ezt példázza csodálatosan Lehi látomása az élet fájáról. Miután vett a fa édes és örömteli gyümölcséből, Lehi körbejáratta a szemeit, hátha felfedezi a családját.14 Meglátta Sáriát, Samot és Nefit, akik „úgy álltak, mintha nem tudnák, hogy merre menjenek.”15 Aztán Lehi így szólt: „intettem nekik; és azt is mondtam nekik, hangos szóval, hogy jöjjenek hozzám és egyenek a gyümölcsből”16. Figyeljétek meg, hogy Lehi nem hagyta ott az élet fáját! Lelki értelemben az Úr mellett maradt, és hívta a családját, hogy jöjjenek oda, ahol ő van, és vegyenek a gyümölcsből.

Az ellenség Krisztus tanításainak és az Ő egyházának elválasztásával arra csábítana némelyeket, hogy hagyják ott az evangélium örömét. Elhitetné velünk, hogy saját magunk, a saját lelkiségünkön keresztül, az Úr egyházától függetlenül is szilárdan rajta tudunk maradni a szövetség ösvényén.

Azért lett visszaállítva Krisztus egyháza ezekben az utolsó napokban, hogy segítsen Krisztus szövetséges gyermekeinek az Ő szövetséges ösvényén maradni.

A Tan és szövetségekben ezt olvassuk: „Íme, ez az én tanom: Aki bűnbánatot tart és hozzám jön, az az én egyházam.”17

Krisztus egyházán keresztül megerősítenek minket a szentek közösségeként szerzett élményeink. Prófétáin, látnokain és kinyilatkoztatóin keresztül halljuk az Ő hangját. A legfontosabb pedig az, hogy az Ő egyházán keresztül maradéktalanul rendelkezésünkre állnak Krisztus engesztelésének azon alapvető áldásai, melyek csak szent szertartásokban való részvétel által válhatnak valóra.

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Krisztus egyháza a földön, mely Isten minden gyermekének javára lett visszaállítva ezekben az utolsó napokban.

Tanúbizonyságot teszek arról, hogy ha Krisztushoz jövünk és utolsó napi szentekként élünk, megáldatunk az Ő szeretetének, örömének és békességének még nagyobb bőségével. Nefihez hasonlóan képesek vagyunk arra, hogy megtegyünk nehéz dolgokat és másoknak is segítsünk ebben, mert tudjuk, hogy kiben bízhatunk.18 Krisztus a mi világosságunk, életünk és szabadításunk.19 Jézus Krisztus nevében, ámen.