Így áldja meg a papság a fiatalokat
Megkaptuk a lehetőséget, hogy angyalokhoz hasonlóan végezzünk szolgálattételt, az evangéliumot minden földrészen prédikáljuk, és segítsünk lelkeknek Krisztushoz jönni.
Fivérek és nővérek! Igazán hálás vagyok, amiért ezen a történelmi jelentőségű estén szólhatok hozzátok a papság szent ajándékáról és arról a csodás hatalomról, amellyel az a fiatalok megáldására rendelkezik ebben az adományozási korszakban. Imádkozom, hogy a Lélek tökéletlenségeim ellenére is támogasson engem az igazság tanításában.
Az Első Elnökség így emlékeztetett minden áronipapság-viselőt: „[N]agy lehetőségek és kihívások korában élsz, egy olyan időszakban, amikor a papság vissza lett állítva. Megvan a felhatalmazásod, hogy elvégezd az ároni papság szertartásait. Amennyiben imádságos lélekkel és érdemesen gyakorlod ezt a felhatalmazást, hatalmas áldást hozol majd a körülötted élőkre.” 1 Arra is emlékeztetnek bennünket, az egyházban lévő fiatal férfiakat, hogy Isten szeretett fiai vagyunk, és elvégzendő munkája van a számunkra, 2 valamint hogy segítünk azon munkájában, hogy véghezvigye az ember halhatatlanságát és örök életét (lásd Mózes 1:39).
A papság az a felhatalmazás, amely lehetővé teszi a Szabadító evangéliuma szertartásainak és szövetségeinek kiszolgálását azok számára, akik érdemesek az elnyerésükre. E papsági szertartásokon és szent szövetségeken keresztül adatik meg a Szabadító engesztelése áldásainak teljessége, amely segít nekünk elérni isteni rendeltetésünket.
Joseph Smith egy fiatal férfi volt, akit Isten elhívott Jézus Krisztus evangéliumának visszaállítására, és e célra megkapta a papságot, melyet az egész emberiség megáldására használt. A Tan és szövetségek 135 megemlít számos olyan áldást, melyet Joseph ezen adományozási korszak fiataljainak adott. Ezt olvassuk: „Joseph Smith… – egyedül Jézust kivéve –, többet tett az emberek megszabadulásáért e világon, mint bárki más, aki valaha is élt azon. [N]apvilágra hozta a Mormon könyvét… Az… örök evangélium teljességét elküldte a föld négy szegletébe. Előhozta az ezen könyvet, a [Tan és szövetségeket] alkotó kinyilatkoztatásokat és parancsolatokat… Összegyűjtött több ezer utolsó napi szentet…, és olyan hírnevet hagyott hátra, amely nem pusztítható el” (Tan és szövetségek 135:3).
Ahhoz, hogy eredményesen szolgáljunk, ahogyan Joseph tette, érdemesen jogosulttá kell válnunk az Úr papsági hatalmára. A Mormon könyve fordításának idején Joseph és Oliver Cowdery meg szeretett volna keresztelkedni, de hiányzott hozzá a megfelelő felhatalmazásuk. 1829. május 15-én letérdeltek imádkozni, és meglátogatta őket Keresztelő János, aki átadta nekik az ároni papság kulcsait és felhatalmazását, e szavakkal: „Szolgatársaim, a Messiás nevében rátok ruházom Áron papságát, amely rendelkezik az angyalok szolgálattételének, és a bűnbánat evangéliumának, és a bűnök bocsánatára alámerítéssel történő keresztelésnek a kulcsaival” (Tan és szövetségek 13:1).
Megkaptuk a lehetőséget, hogy angyalokhoz hasonlóan végezzünk szolgálattételt, az evangéliumot minden földrészen prédikáljuk, és segítsünk lelkeknek Krisztushoz jönni. Ez a szolgálat közös munkálkodásba von bennünket Keresztelő Jánossal, Morónival, Joseph Smithszel, Russell M. Nelson elnökkel és az Úr más szorgalmas szolgáival.
Az Ő papságában és papságával végzett szolgálatunk összehozza azokat, akik elkötelezettek az Úr tanításainak pontos követése és megélése iránt – amiről személyesen tudom, hogy nehéz tud lenni a fiatalság kihívásai közepette. Ha azonban egységet alkotunk az Úr ezen szolgatársaival az Ő munkájának megvalósításáért, az segíteni fog megerősíteni bennünket az ellenség kísértései és megtévesztései ellen. Jelzőfények lehettek mindazok számára, akik bizonytalanok önmagukkal kapcsolatban. A bennetek lévő világosság olyan ragyogóan fog fényleni, hogy akivel csak érintkezésbe kerültök, már attól is áldott lesz, hogy a társaságotokban van. Időnként nehéz lehet elismerni a lelki társaink jelenlétét, de én hálás vagyok azért, hogy tudom, hogy egy hithű papsági kvórum tagja vagyok, amellyel együtt dolgozhatok azon, hogy fejlődve közelebb kerüljek Krisztushoz.
A barátaink és családtagjaink mellett a Szentlélek az egyik leghűségesebb és legmegbízhatóbb társunk. Ám ahhoz, hogy meghívjuk az Ő állandó társaságát, muszáj olyan helyzetekbe és helyekre tennünk magunkat, ahol Ő szívesen van jelen. Ez már a saját otthonunkban kezdetét veheti, amikor azon dolgozunk, hogy szent hellyé tegyük azt a mindennapos szentírás-tanulmányozásban való részvétel és a családi ima által, de ami még fontosabb: azáltal, hogy személyesen tanulmányozzuk a szentírásokat, és önállóan imádkozunk.
Az év elején az az izgalmas, ugyanakkor alázatra késztető lehetőség adatott meg nekem, hogy segíthettem a kishúgom, Oceane haladását a szövetség ösvényén, amikor elfogadta a keresztelkedésre szóló felkérést, hogy teljesítse a celesztiális királyságba való belépés egyik előírt feltételét. Egy hónappal elhalasztotta a keresztelőjét, amíg engem elrendeltek papnak, hogy biztosítani tudja nekem ezen szertartás elvégzésének kiváltságát, a többi lánytestvérünknek pedig szintén kiváltsága volt papsági megbízás alatt tevékenykedve tanúként szolgálni. Amint ott álltunk a medence két ellentétes oldalán, és készültünk belépni a vízbe, feltűnt, hogy éppolyan izgatott, mint én, és a helyes döntését látva úgy éreztem, hogy egység van köztünk. A papságom gyakorlására kapott e lehetőség megkövetelte tőlem, hogy az evangélium szerinti életvitelemben gondosabb és kevésbé felszínes legyek. A felkészülés érdekében azon a héten mindennap elmentem a templomba kereszteléseket végezni a halottakért, amiben támogatott az anyukám, a nagymamám és a húgom is.
Ebből az élményből sokat tanultam a papságról és arról, hogy miként gyakorolhatom azt érdemesen. Tudom, hogy minden papságviselő érezheti ugyanezt, ha követjük Nefi példáját, miszerint „megyek és megteszem” (1 Nefi 3:7). Nem ülhetünk tétlenül, azt várva az Úrtól, hogy használjon bennünket az Ő nagy munkájában. Nem szabad arra várnunk, hogy megkeressenek minket azok, akiknek a segítségünkre van szükségük: papságviselőkként kötelességünk példát mutatni és Isten tanúiként állni. Ha olyan döntéseket hozunk, amelyek gátolják az örökkévaló előrehaladásunkat, akkor most kell változtatnunk. Sátán a tőle telhető legkeményebben megpróbál az egyszerű élvezetek keresésének testi állapotában tartani bennünket, de tudom, hogy ha kellő erőfeszítést teszünk, ha megtaláljuk azokat, akik támogatni fognak bennünket, és mindennap bűnbánatot tartunk, akkor ez hihetetlen áldásokat fog eredményezni, az életünk pedig örökre megváltozik, miközben előre törekedünk a szövetség ösvényén.
Tudom, hogy ez Jézus Krisztus igaz egyháza, aki a Szabadítónk, és aki átadta a papság kulcsait az Ő apostolainak, hogy azokat használva irányítsanak bennünket – különösen ezekben a próbára tevő időkben –, valamint felkészítsék a világot az Ő visszatérésére.
Tudom, hogy Joseph Smith a visszaállítás prófétája volt, és hogy Nelson elnök az élő prófétánk ma. Mindenkit arra hívok, hogy tanulmányozza ezeknek a nagyszerű papságviselőknek az életét, és törekedjünk naponta jobbá tenni magunkat, hogy készen álljunk találkozni az Alkotónkkal. Jézus Krisztus nevében, ámen.