Élő tanúság az élő Krisztusról

Gérald Caussé püspök

elnöklő püspök

A Mormon könyve központi üzenete az, hogy visszaállítsa az igaz tudást Jézus Krisztus elengedhetetlen szerepéről az emberiség megszabadításában és felmagasztalásában.

Már javában zajlottak a Franciaországi Párizs templom nyílt napjai 2017 egy napsütéses tavaszi napján, amikor az idegenvezetők egyikéhez odalépett egy férfi, akinek az arcán szomorúság tükröződött. Elmondta, hogy a templom szomszédságában lakik, és bevallotta, hogy eleinte tevékenyen ellenezte annak felépültét. Elmesélte, hogy amikor egy nap épp a lakása ablakán nézelődött kifelé, látta, amint egy nagy daru leereszt egy Jézust ábrázoló szobrot az égből, majd finoman elhelyezi azt a templom kertjében. A férfi kijelentette, hogy ez az élmény teljességgel átformálta az egyházunk iránt táplált érzéseit. Ráébredt, hogy Jézus Krisztus követői vagyunk, és a bocsánatunkért esedezett a korábban esetleg okozott károkért.

A Franciaországi Párizs templomhoz leeresztett szobor

Krisztus szobra, a Párizs templom kertjének és más egyházi épületeinknek e dísze, a Szabadító iránti szeretetünkről tesz bizonyságot. Az eredeti márványszobor Bertel Thorvaldsen dán művész munkája, aki 1820-ban, éppen az első látomás évében alkotta meg azt. A szobor éles ellentétben áll a korszak művészi ábrázolásainak többségével, amelyek főként Krisztus kereszten való szenvedését jelenítik meg. Thorvaldsen műve az élő Krisztust mutatja be, aki győzedelmeskedett a halál felett, és tárt karokkal hív mindenkit, hogy jöjjön Őhozzá. Egyedül a szögek által a kezein és lábain ütött nyomok, valamint az oldalán lévő seb tanúskodnak a leírhatatlan kínról, amelyet az egész emberiség megmentéséért elszenvedett.

A Szabadító keze, a Krisztus szobor ábrázolásában

Talán az egyik oka annak, amiért Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként szeretjük ezt a szobrot, az, hogy a Szabadítónak az amerikai földrészen tett megjelenéséről szóló leírására emlékeztet bennünket, ahogy az a Mormon könyvében szerepel:

Jézus Krisztus ellátogat az amerikai földrészre

„[É]s íme, egy Embert láttak az égből alászállni; és fehér köntöst viselt; és lejött és megállt közöttük…

És lőn, hogy ő kinyújtotta kezét, és beszélt a néphez, mondván:

Íme, én Jézus Krisztus vagyok…

[É]s ittam abból a keserű pohárból, amit az Atya adott nekem, és megdicsőítettem az Atyát, amikor magamra vettem a világ bűneit.”¹

Ezután minden férfit, nőt és gyermeket hívott, hogy jöjjenek hozzá, és bocsássák a kezeiket az oldalába, és érezzék a szögek nyomait a kezeiben és a lábfejeiben, így nyerve személyes tanúságot arról, miszerint Ő valóban a régóta várt Messiás.²

Ez a fenséges jelenet a Mormon könyve tetőpontja. Az evangélium teljes „jó híre” jelen van a Szabadító ezen ábrázolásában, amint gyengéden „ki van nyújtva feléjük az irgalom karja”³, arra híva minden egyes embert, hogy jöjjön Őhozzá és részesüljön az Ő engesztelése áldásaiban.

A Mormon könyve központi üzenete az, hogy visszaállítsa az igaz tudást Jézus Krisztus elengedhetetlen szerepéről az emberiség megszabadításában és felmagasztalásában. Ez az üzenet visszhangzik benne mindvégig a bevezető oldaltól egészen az utolsó fejezet legvégső szaváig. A hitehagyás és a lelki zavarodottság évszázadai alatt elveszett vagy sérült annak mélyebb jelentése, amit Krisztus a Gecsemánéban és a Golgotán tett. Mily izgatott lehetett Joseph Smith, amikor az 1 Nefi fordítása közben felfedezte e bámulatos ígéretet: „Ezek az utolsó feljegyzések [a Mormon könyvében]… erősítik meg az elsőnek [a Bibliának] az igazságát…, és ismertetik a világos és értékes dolgokat, melyeket azokból elvettek; és tudatják minden nemzetséggel, nyelvvel és néppel, hogy Isten Báránya az Örökkévaló Atya Fia és a világ Szabadítója; és hogy minden embernek hozzá kell jönnie, különben nem szabadítható meg”⁴.

A Szabadító engeszteléséről szóló egyszerű és becses igazságok újra és újra visszacsengenek a Mormon könyvében. Kérlek benneteket, hogy amint felsorolok néhányat ezen igazságok közül, gondolkodjatok el azon, hogy azok miként változtatták vagy változtathatnák meg az életeteket.

Jézus Krisztus engesztelése egy mindenkinek felajánlott ingyenes ajándék: azoknak, akik a múltban éltek, akik jelenleg élnek vagy akik a jövőben élni fognak a földön.⁵
Amellett, hogy viselte a bűneink terhét, Krisztus magára vette a fájdalmainkat, a gyengeségeinket, a szenvedésünket, a betegségeinket, valamint az ember halandó állapotával járó valamennyi megpróbáltatást. Nincs az a kín, fájdalom vagy szomorúság, amelyet Ő el ne szenvedett volna értünk.⁶
A Szabadító engesztelő áldozata lehetővé teszi a számunkra, hogy felülkerekedjünk Ádám bukásának negatív következményein, beleértve ebbe a fizikai halált is. Krisztusnak köszönhetően Isten minden gyermeke, aki erre a földre valaha megszületett, az igazlelkűségétől függetlenül át fogja élni a lelke és a teste újbóli egyesülését a feltámadás hatalma által,⁷ és visszatér Őhozzá, „hogy cselekedetei szerint megítéltessen”⁸.
Ezzel ellentétben a Szabadító engeszteléséből fakadó áldások teljességének elnyerése annak függvénye, hogy mennyire élünk szorgalmasan⁹ „Krisztus tana”¹⁰ szerint. Álmában Lehi látta az élet fájához vezető „szoros és keskeny ösvényt”¹¹. A gyümölcse, mely Istennek a Krisztus engesztelésének rendkívüli áldásain keresztül kifejezett szeretetét jelképezi, „igen értékes és igen kívánatos…, és ez a legnagyszerűbb Istennek minden ajándéka között”¹². Hogy hozzáférhessünk e gyümölcshöz, hitet kell gyakorolnunk Jézus Krisztusban, bűnbánatot kell tartanunk, hallgatnunk kell „Isten szavára”¹³, alapvető fontosságú szertartásokban kell részesülnünk, és életünk végéig be kell tartanunk szent szövetségeinket.¹⁴
Az engesztelésén keresztül Jézus Krisztus nem pusztán elmossa a bűneinket, hanem képessé tevő hatalommal is ellát, melyen keresztül az Ő tanítványai „levetkőz[hetik] a természetes embert”¹⁵, „sort sorra”¹⁶ fejlődhetnek, növekedhetnek a szentté válásban,¹⁷ hogy egy napon tökéletes lényekké váljanak Krisztus képmására,¹⁸ jogosulttá válva arra, hogy újra Istennel éljenek,¹⁹ és örököljék a menny királyságának minden áldását.²⁰

A Mormon könyvében található egy másik vigaszt nyújtó igazság szerint az Úr engesztelése – habár hatókörében végtelen és egyetemes – egy figyelemre méltóan személyes és bensőséges ajándék, amely mindegyikünk számára egyedi.²¹ Amiképpen Jézus a nefita tanítványok mindegyikét hívta, hogy tapintsák meg a sebeit, Ő mindegyikünkért meghalt, személy szerint, úgy, mintha ti vagy én lennénk az egyetlen ember a földön. Ő személyesen hív minket, hogy jöjjünk Hozzá és merítsünk engesztelésének bámulatos áldásaiból.²²

Krisztus engesztelésének személyes természete még valóságosabbá válik, ha végiggondoljuk a Mormon könyvében szereplő figyelemre méltó férfiak és nők példáját, akik között ott volt Énós, Alma, Zézrom, Lamóni király és a felesége, valamint Benjámin király népe. Az ő megtérésük története és eleven bizonyságuk élő tanúságként szolgálnak arról, ahogyan megváltozhat a szívünk és átalakulhat az életünk az Úr végtelen jóságán és kegyelmén keresztül.²³

Alma próféta ezt az égető kérdést tette fel a népének: „[H]a megtapasztaltatok már egy szívbéli változást, és ha éreztétek már úgy, hogy a megváltó szeretet énekét szeretnétek énekelni, akkor azt kérdezem, hogy tudtok-e most úgy érezni?”²⁴ Ez a kérdés napjainkban is létfontosságú, hiszen az Úr tanítványaiként az Ő megváltó hatalma kell, hogy a társunk legyen, ösztönözzön és megváltoztasson minket minden egyes nap.

Alma kérdését így is átfogalmazhatnánk: mikor éreztétek utoljára a Szabadító engesztelésének édes hatását az életetekben? Ez akkor történik, amikor „átható és édes” öröm²⁵ tölt el benneteket, amely tanúságot tesz a lelketeknek, miszerint a bűneitek megbocsáttattak; vagy amikor a fájdalmas megpróbáltatásokat hirtelen könnyebb elviselni; vagy amikor meglágyul a szívetek, és képesek vagytok megbocsátani valakinek, aki megbántott benneteket. Történhet minden olyan alkalommal is, amikor észreveszitek, hogy a mások szeretetére és szolgálatára való képességetek megnövekedett; vagy hogy a megszentelődés folyamata egy más emberré tett benneteket, a Szabadító mintájára.²⁶

Bizonyságot teszek arról, hogy ezen élmények valóságosak és annak bizonyítékai, miszerint életek változhatnak meg a Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hit által. A Mormon könyve tisztázza és kiszélesíti a tudásunkat erről a mennyei ajándékról. Miközben tanulmányozzátok ezt a könyvet, hallani fogjátok az élő Krisztus hangját, amint hív benneteket, hogy jöjjetek Őhozzá. Megígérem, hogy ha elfogadjátok ezt a felkérést, és életeteket az Ő példája után mintázzátok, az Ő megváltó hatása ki fog áradni az életetekre. A Szentlélek hatalma által a Szabadító nap mint nap át fog alakítani benneteket, „a tökéletes napig”²⁷, amikor az Ő kijelentése szerint mindenki „látni fogja az arcomat és tudni fogja, hogy vagyok”²⁸. Jézus Krisztus nevében, ámen.