Térdre ereszkedtem

„Lemész Magyarországra – közölte John Ensign Hill misszióelnöke a misszionáriussal 1908-ban. – Nagy munkát kell ott megkezdened.” Miután közel egy éven át folytatott alapos tanulmányokat, Hill elkezdett egyházi röpiratokat fordítani. Egy 14 éves megtért, Franzen Ottília segítségével 1909 decemberére elkészült öt röpirat. 1910-ben Hill megkeresztelte Franzen Gusztávot (Ottília testvérét) és Tobie Jánost. A szertartás teljes egészében magyarul zajlott.

Azonban nem sokkal a keresztelőjük után Franzenék és Tobie János elköltöztek Budapestről. Az ország sok más lakosához hasonlóan az új megtértek zöme kivándorolt, hogy külföldön – egyebek közt az Amerikai Egyesült Államokban – próbáljon boldogulni. Aztán, 1914 vége felé, kitört a háború. A politikai és gazdasági felfordulás nyomán a kevés megmaradt szentnek megszakadt a rendszeres kapcsolata az egyháztagokkal. Az egyik egyháztag, Denndörfer János, aki korábban Németországban keresztelkedett meg, röviddel az első világháború után Debrecenbe költözött. Éveken át ő volt az egyház egyetlen tagja a környéken. János nagy becsben tartotta a szentírásait és a német nyelvű egyházi folyóirat, a Der Stern példányait, melyeket kelet-németországi egyháztagok küldtek számára. Emellett elkezdte félretenni a tizedét, hogy egy nap majd befizethesse.

Közel két évtized után, 1937-ben egy másik egyháztag is Debrecenbe költözött: Tóth Margit, akit nem sokkal azelőtt Svájcban kereszteltek meg. Habár János és Margit időnként találkoztak egymással, az állami megtorlástól való félelem gátat szabott annak, amit megoszthattak másokkal, akár a saját gyermekeikkel is. Lelkesítő pillanat volt számukra, amikor a Svájci és Német Misszió egyik misszionáriusa, Richard Ranglack Debrecenbe érkezett, és elderré rendelte Jánost a melkisédeki papságban.

1957-ben Margit súlyosan belázasodott, és az orvosok úgy gondolták, hogy hamarosan meg fog halni. Ekkor papsági áldást kért Jánostól. Miután közösen imádkoztak, János megígérte, hogy másnap megszentelt olajjal fog visszatérni, és megadja a kért áldást. „Attól fogva böjtölni kezdtem – idézte fel János. – Térdre ereszkedtem, és az Úr támogatását kértem félelmem és reszketésem közepette.”

Azon az éjjelen nem sokat aludt, és leginkább imádkozott. Mivel nem tudott olívaolajat szerezni, végül napraforgóolajat vett, amelyet megszentelt, majd felkereste Margitot. Az áldást követően Margit nyugodt, békés álomba merült. Mielőtt távozott, János megfogta Margit kezét, és érezte, hogy csillapodott a láza. Másnapra teljesen meggyógyult.

Denndörfer János hét éven át hiába próbált svájci vízumhoz jutni. Miután 1973-ban megbetegedett, egy látogatóba érkező papságviselőtől azt az ígéretet kapta, hogy meg fog gyógyulni és eljut a templomba. A következő évben jóváhagyták János vízumkérelmét. A templomban nemcsak saját maga számára részesült szertartásokban, hanem az őseiért is elvégzett 785 szertartást.

Amikor az 1980-as években enyhült a törvény szigora, Margit elkezdte a gyermekeinek tanítani az evangéliumot. A lánya, a veje és két unokája is megkeresztelkedett. 1987-ben Svájcba utazott, ahol elment a templomba. Nagy meglepetésére a templomi szertartásvezető az a misszionárius volt, aki fél évszázaddal korábban megkeresztelte.

Tóth Sándorné Margit az egyik unokájával és két misszionáriussal a debreceni otthona előtt 1987-ben