Abortusz: Támadás a védtelen ellen
Azzal kezdeném, hogy előre elnézést kérek az olvasóktól a nem túl kellemes kifejezések használata miatt. A háború természete miatt azonban, amelyre utalni fogok, muszáj világos kommunikációt használnom.
Isten fiaiként és lányaiként az életet Istentől kapott ajándéknak tekintjük. Örökkévaló terve lehetőséget nyújt gyermekei számára, hogy fizikai testet nyerjenek, földi tapasztalatokat szerezzenek, és az örök élet örököseiként1 valóra váltsák isteni rendeltetésüket.
A háborúk halottainak száma
Ennek tudatában, valamint az élet tisztelete miatt, elutasítunk minden háborúval kapcsolatos halált. A számadatok megdöbbentőek. Az első világháborúban több mint 8 millió katona esett el. A második világháborúban több mint 22 millió katona lelte halálát2. Ebben a két háborúban összesen, alig 14 év leforgása alatt, legalább 30 millió katona esett el világszerte. Ezek a számok nem tartalmazzák a sok millió polgári áldozatot.
Ezek az adatok azonban eltörpülnek egy másik háború halálesetei mellet, amely évente több áldozatot követel mint az első és a második világháború összesen. A statisztikák azt mutatják, hogy több mint 40 millió abortuszt hajtanak végre évente3 világszerte.
Ezt a háborút, vagyis az abortuszt, a védtelenek és a hangtalanok ellen vívják. Ezt a háborút a még meg nem születettek ellen vívják. Ez a háború már világméreteket öltött. Az a legfurcsább, hogy azok a civilizált társadalmak, melyek általában védelmezik az emberi életet, napjainkban olyan törvényeket fogadnak el, amelyek jóváhagyják ezt a gyakorlatot.
Isteni tan
Ez nagyon fontos a számunkra, mert az Úr többször kijelentette a következő isteni parancsolatot: „Ne ölj!”4 Később hozzátette: „És ne tegyél semmi ahhoz hasonlót.”5 Már az evangélium visszaállítása előtt időkben is voltak olyan felvilágosult emberek, akik tisztában voltak az emberi élet szentségével. Kálvin János, egy 16. századi reformátor, azt írta: „Ha borzalmasabbnak tűnik saját otthonában megölni egy embert, mint kint a mezőn, …akkor sokkal kegyetlenebb tettként kellene kezelni egy magzat elpusztítását a méhben, mint a napvilágon.”6
Az ember által készített szabályok törvényessé tették azt, amit Isten már az idők kezdetén megtiltott. Az emberi okoskodás az abszolút igazságot kicsavarta és olyan rövidke jelmondatokká formálta, amelyek egy teljes mértékben helytelen gyakorlatot népszerűsítenek.
Különleges aggodalmak
Az édesanya egészsége miatti aggodalom létfontosságú. Azok a körülmények azonban, amikor egy terhességet az anya életének védelme érdekében kell megszakítani nagyon ritkák, különösen ott, ahol nagyon fejlett az orvosi ellátás. Egy másik aggodalom akkor jelentkezhet, amikor a terhesség erőszak vagy vérfertőzés útján jön létre. Ez egy összetett tragédia, mivel egy ártatlan nőt megfosztottak szabad döntési jogától. Ezekben a helyzetekben néha tanácsos abortuszhoz folyamodni, hogy megőrizzék az anya fizikai és szellemi egészségét. Ilyen abortuszok szintén nagyon ritkán fordulnak elő.
Egyesek a gyermek vele született fejlődési rendellenessége miatt érvelnek az abortusz mellett. Bizonyos fertőző és mérgező anyagok káros hatással vannak a terhesség első harmadában, de nagyon körültekintőnek kell lenni, ha ezért számításba veszik a terhesség megszakítását. Az élet mindenki számára nagyon értékes, azok számára is, akik valamilyen fogyatékossággal születnek. Továbbá, az eredmény talán nem annyira súlyos, mint az előrejelzés.
Nagyon jól emlékszem még arra a házaspárra, akik átéltek egy hasonló helyzetet. Az asszony akkor még csak 21 éves volt, gyönyörű és odaadó feleség. A terhességének első harmadában rubeólás lett. Azt tanácsolták neki, hogy vetesse el a magzatot, mert majdnem biztos, hogy a betegség miatt sérült lesz. Néhány családtagja, féltő szeretetből, további nyomást gyakorolt rá, hogy kérje az abortuszt. A házaspár hithűen a püspökhöz fordult tanácsért. A püspök elküldte őket a cövekelnökhöz, aki, miután meghallgatta a problémájukat, azt tanácsolta nekik, hogy ne vessenek véget a gyermek életének, még akkor sem, ha így esetleg problémákkal fog megszületni. Ezt a szentírást idézte nekik:
„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
Minden te útaidban megismerd őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”7
Úgy döntöttek, hogy követik a tanácsot, és engedik világra jönni gyermeküket. Egy gyönyörű kislányuk született, aki elveszítette ugyan a hallását, de egyébként egészséges volt. A siketek iskolájában végzett felmérés után a szülőket arról tájékoztatták, hogy a gyermekük értelmi szempontból kész zseni. Később ösztöndíjas lett egy neves egyetemen. Most, 40 évvel később, csodálatos és teljes életet él.
Nagyon komoly dolognak számít, ha egy embert azért akarunk megfosztani az életétől, mert lehet, hogy fogyatékosságai lesznek. Ha ezt a logikát követjük, akkor azokat is el kellene pusztítani, akik már megszülettek, de ehhez hasonló fogyatékossággal élnek. Ha tovább fonjuk e tragikus gondolatmenet szálát, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy azokat is el kellene pusztítani, akik betegesek vagy alkalmatlannak bizonyulnak. Az élet iránti ilyenfajta tiszteletlenség teljességgel elképzelhetetlen.
Igény az abortuszra
Aránylag kevés abortuszt végeznek az előbb említett különleges körülmények miatt.8 A legtöbb abortuszra a nem kívánt terhességek miatt mutatkozik igény. Ezek az abortuszok egyszerűen a születésszabályozás egyik formájává lettek.
A szabadon választható abortuszokat számos országban azzal törvényesítették, hogy a nőnek joga van szabadon eldönteni, mit akar tenni a saját testével. Ez bizonyos mértékig igaz mindannyiunk számára, akár férfiak vagyunk, akár nők. Szabadon gondolkodhatunk. Szabadon tervezhetünk. És szabadon cselekedhetünk. De amint végrehajtunk egy cselekedetet, soha többé nem szabadulhatunk meg a következményeitől.
Ahhoz, hogy jobban megértsük ezt az elvet, példaként hozhatnánk fel az űrhajósokat. A kiválasztás és a felkészülés ideje alatt szabadon távozhatnak a programból. Amikor azonban az űrhajó felemelkedik a földről, az űrhajóst már megkötik az utazással kapcsolatban korábban meghozott döntéseinek következményei.
Így van ez azokkal az emberekkel is, akik elindulnak az apaság és anyaság felé vezető úton. Szabadon eldönthetik, hogy nekivágnak-e vagy sem ennek az utazásnak. Amikor egy gyermek megfogan, a döntés már megszületett.
Igen, egy nő szabadon eldöntheti, mit akar csinálni a saját testével. A döntése akár egy űrhajós küldetéshez, akár egy kisbaba fogantatásához vezet, azzal a döntésével, hogy nekivág az útnak, a választásával járó következményeket is felvállalta. Ezt már nem tudja „nem eldöntötté” tenni.
Az abortusszal kapcsolatos viták során úgy hangoztatják az „egyének szabad döntési jogát”, mint ha az valami mindenek felett álló erény lenne. Ez akkor lenne igaz, ha csupán egyetlen személyre lenne kihatással. Egy ember jogai nem tiporhatják el egy másik ember jogait. Házasságon belül vagy kívül, az abortusz nem kizárólag egyéni választás. Egy magzat életének kioltása során két különálló egyénről van szó, akik különálló testtel, aggyal és szívvel rendelkeznek. Egy nőnek a saját teste feletti döntési joga nem foglalja magában azt a jogot, hogy gyermekét megfossza az életétől és azoktól a döntésektől, amelyeket élete során meghozna.
Utolsó napi szentekként fel kell emelnünk szavunkat a döntés joga mellett – a helyes döntés joga mellett –, nem csupán a döntés, mint módszer mellett.9
Majdnem az összes, abortusszal kapcsolatos törvény a terhesség időtartamával foglalkozik. Az emberi elme megengedte magának, hogy eldöntse, mikor kezdődik a „jelentőségteljes élet”. Orvosi tanulmányaim során azt tanultam, hogy az új élet akkor kezdődik, amikor két különleges sejt egyesül, hogy egy sejtté váljon, ezzel egyesítve az apától és az anyától származó 23–23 kromoszómát. Ezek a kromoszómák sok ezer gént tartalmaznak. Egy csodálatos folyamatnak, többek között a genetikai kódolás kombinációinak köszönhetően – amely során megalapozódik a még meg nem született ember minden alapvető jellemvonása –, új DNS képződik. A növekedés folyamatának az eredménye egy új emberi lény lesz. Körülbelül 22 nappal a két sejt egyesülése után dobogni kezd egy parányi szív. A 26. napon megindul a vér áramlása.10 Véleményem szerint törvénybe iktatni azt, hogy egy fejlődő életet mikor lehet „jelentőségteljesnek” nevezni, feltételezett és igencsak önkényes dolog.
Az abortuszt a különböző kormányok Istenre és a parancsolataira való tekintet nélkül törvényesítették. A szentírások többször kijelentik, hogy az emberek csak akkor boldogulnak, ha engedelmeskednek Isten parancsolatainak.11 Az egyének akkor fognak boldogulni, ha hittel járnak és engedelmeskednek Istennek, aki ezt mondta:
„Én, az Úr…, építettem a földet, saját kezem munká[ját]; és azokban minden dolog az enyém.
És az a célom, hogy gondoskodjam…
De ennek szükségképpen a saját módomon kell megtörténnie…
Mert tele van a föld, és van elég, még marad is.”12
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza mindig is tiltakozott az abortusz gyakorlata ellen. Több mint egy évszázaddal ezelőtt az Első Elnökség ezt írta: „Ismét megragadjuk az alkalmat, hogy óva intsük az utolsó napi szenteket… a magzatelhajtás és a csecsemőgyilkosság gyakorlatától.”13
Elnöksége kezdetén Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) ezt mondta: „Újra és újra megerősítettük az egyház változatlan álláspontját mindenfajta abortusz ellen, két ritka eset kivételével: Az egyik, amikor nemi erőszak következtében történik a fogantatás, a másik pedig, amikor a hozzáértő orvosok tanácsa szerint az édesanya egészsége máskülönben komoly veszélybe kerülne.”14 A jelenlegi irányelvek között most már két másik kivétel is szerepel: a vérfertőzés, és ha a hozzáértő orvosi tanács úgy ítéli meg, hogy a kisbaba nem élné túl a születését. Még ezek a kivételek sem igazolják automatikusan az abortusz elvégzését. Ezt „csak azután szabad fontolóra venni…, miután a felelős személyek tanácskoztak a püspökükkel és ima által isteni megerősítést kaptak”15.
Örökbefogadás
Miért kellene elpusztítani egy életet, amely másoknak óriási örömet hozhatna? Sokkal jobb módon is lehet kezelni egy nemkívánatos terhességet. Amikor a bűnös magatartás következtében megfogan egy élet, a legjobb módja a személyes bűnbánat elkezdésének, hogy megóvjuk annak a gyermeknek az életét. Ha egy már elkövetett komoly vétek mellé elkövetünk még egy komoly vétket, az csak fokozza a fájdalmat. Az örökbeadás az abortusznak egy csodálatos alternatívája. Mind a kisbaba, mind pedig az örökbefogadó szülők hatalmas áldásokban részesülhetnek, ha a kisbabát egy olyan otthonba fogadják be, ahol a gyermek szeretetben nevelkedhet, és ahol az evangélium áldásait élvézheti.
Lehetséges a bűnbánat
Van bármilyen remény azok számára, akik részesei voltak egy abortusznak? Van bármilyen remény azok számára, akik ekképp vétkeztek, és akiknek szívét most fájdalom gyötri? A válasz: igen! „A kinyilatkoztatás szerint egy illető megbánhatja az abortusz bűnét és bűnbocsánatot nyerhet rá.”16 Tudjuk, hogy az Úr mindazoknak segít majd, akik valóban megbánták a bűneiket.17
Az élet értékes! Senki sem ölelhet magához egy ártatlan csecsemőt, nézhet bele gyönyörű szemébe, érintheti meg apró ujjacskáit vagy csókolhatja meg a kisbaba arcát anélkül, hogy ne érezne még mélyebb áhítatot az élet és a Teremtőnk iránt. Az élet életből fakad. Nem véletlenszerű, hanem Isten ajándéka. Ő nem azért küld ide egy ártatlan életet, hogy azt elpusztítsák. Azt Ő adja, és természetesen egyedül csak Ő veheti el.18 Bizonyságot teszek arról, hogy az élet csakúgy, ahogyan Ő is, örökkévaló.