Hitem volt, de pénzem nem
Az 1988-as év végén a püspökség második tanácsosaként szolgáltam a venezuelai Ciudad Ojedában. Szerettem az elhívásomat, de nagyon aggasztott valami. Már több mint egy éve voltam az egyház tagja, de még nem részesültem a templomi áldásaimban.
Egy napon meglátogatott az egyik barátom a szomszédos Marcaibo városából. Érkezése után a beszélgetésünk témája hamarosan lelki dolgokra terelődött.
Hirtelen a barátom azt kérdezte tőlem: – Troconiz testvér, úgy hiszem, Mennyei Atyánk azt akarja, hogy elmenj a templomba és részesülj azokban az örökkévaló áldásokban, melyeket a gyermekeinek ígért.
– Nem mehetek – feleltem. – Venezuelában nincs templom, a külföldre való utazás pedig nagyon sokba kerülne. Nincs rá pénzem.
Egy pillanatig elgondolkodott, majd azt mondta: – Ha tényleg el akarsz menni a templomba, Mennyei Atyánk utat készít a számodra, hogy elmehess.
Ha Mennyei Atyánk megadja ezt a segítséget, akkor elmegyek – feleltem.
Attól a pillanattól kezdve telve voltam hittel és reménnyel, hogy el tudok menni a templomba. Másnap felhívtam a cövekvezetőket, akik azt mondták, hogy januárban lesz egy út a hozzánk legközelebb eső Peru Lima templomba. Az utazás 16 500 bolívarba kerül, ami fedezné a repülőjegyet, az étkezést és a szállást is.
Teltek múltak a napok, a befizetés határideje pedig gyorsan közeledett. Megpróbáltam megkeresni a pénzt, de nem igazán akart összejönni a szükséges összeg. A hitem azonban egy pillanatra sem ingott meg. Biztos voltam abban, hogy Mennyei Atyánk utat fog készíteni a számomra.
A befizetési határidő előtt nem sokkal felhívott egy korábbi munkáltatóm. A nevemen szólítva azt mondta: – Öt évvel ezelőtt Ön en-nél az olajtársaságnál dolgozott. Amikor elment tőlünk, rosszul számoltuk ki a járandóságát. Kérem, jöjjön be és vegye fel a nevére kiállított csekket!
Másnap bementem a csekkért. Amikor megláttam az összeget, nem hittem a szememnek. A csekkre pontosan 16 500 bolívar volt írva.
1989. január 17-én beléptem a Peru Lima templomba, és részesültem a templomi felruházásomban. A barátomnak igaza volt. Mennyei Atyánk utat készített a számomra, hogy elmehessek a templomba. Ahogy Nefi mondta: „Az Úr képes minden dolgot megtenni, …az emberek gyermekeiért, ha úgy lészen, hogy hitet gyakorolnak benne” (1 Nefi 7:12).