Fiatalok
Látkép egy magasabb helyről
Fiatal koromban számos alkalommal volt lehetőségem kereszteléseket végezni a halottakért a Kaliforniai San Diego templomban. Bár mindig nagyszerű élményeim voltak, az egyik ilyen utamra különösen emlékszem.
16 éves voltam, kishúgom pedig éppen akkor lett 12, és ez volt az első alkalom, hogy kereszteléseket végezhetett a halottakért. Mivel számára ez volt az első alkalom, úgy döntöttünk, hogy a szertartás után körbesétáljuk a templomot.
A templomkert egyik részéről remek kilátás nyílik a tájra, így odasétáltunk. Mivel a San Diego templom egy forgalmas autópálya mellett helyezkedik el, amikor a templomnak ezen a magasabban fekvő oldalán állunk, lelátunk az autópályára.
Miközben a templom nyújtotta magasabb helyen álltam, aznap új szemlélettel kezdtem tekinteni az életre. Lenéztem a világra, melyben száguldó autók, zsúfolt bevásárlóközpontok és összefirkált útjelző táblák voltak.
Akkor jutott eszembe a következő gondolat: „Nem is akarsz ennek részese lenni; az élet nem erről szól.” Mindig azt tanították nekem, hogy az élet célja az, hogy visszatérjünk Mennyei Atyánkhoz és Hozzá hasonlóvá válva Vele élhessünk. Tudtam, hogy ahhoz, hogy elérjem ezt a célt, nincs szükségem a világ dolgaira.
Megfordultam, feltekintettem a csodálatos templomra, és hálás voltam az evangélium adta tudásért, és a jövőképért, melyet elém tárt. Tudtam, hogy a kaotikus és hamis világ közepén ráleltem egy magasabban fekvő helyre, ahol állhatok.
Azon a napon ott a templomnál megígértem Mennyei Atyámnak, hogy mindig az Ő oldalán fogok állni, nem a világén. Nem számít, hogy a világ mi mindent zúdít ránk, felül tudunk kerekedni rajta azáltal, hogy betartjuk a megkötött szövetségeket, és szent helyeken állunk (lásd T&Sz 87:8).