Látogatótanítói üzenet, 2010. augusztus

Hitünk és személyes igazlelkűségünk gyarapítása

Tanulmányozd ezt az anyagot, és igény szerint oszd meg a meglátogatott nőtestvérekkel. A kérdések használata segíthet a nőtestvérek megerősítésében, valamint abban, hogy a Segítőegylet a saját életednek is szerves részévé váljon.

Hit • Család • Szolgálat

A szentírásokból

Ésaiás 2:2–3; T&Sz 109:22–23; 110:8–10

Felelősségünk, hogy érdemesek legyünk a templomi hódolatra

„A szövetségek – melyeket a templomban elvégzett szertartásokkal kötünk meg – lesz a belépőnk Isten jelenlétébe. Ezek a szövetségek saját erőnkön túl, magasan látóhatárunk fölé emelnek bennünket. Azzal, hogy szövetségeket kötünk, megmutatjuk a királyság felépítése iránti elkötelezettségünket. Amikor szövetségre lépünk Istennel, szövetséges néppé válunk. Megkapunk minden megígért áldást a szövetségeink iránti hithűségünk függvényében. […]

Mit tehetnek az egyház nőtestvérei annak érdekében, hogy jogosultak legyenek a templom áldásaira?

Az Úr, prófétáin keresztül hívja mindazokat, akik még nem nyerték el a templom áldásait, hogy tegyenek meg mindent, ami szükséges, hogy jogosultak legyenek rá. Azokat pedig, akik már megkapták ezeket az áldásokat, arra ösztönzi, hogy amilyen gyakran csak tudnak, térjenek vissza oda, hogy újra átélhessék ezt az élményt, hogy nagyobb rálátásuk legyen az Ő örökkévaló tervére, és növekedjen a tudásuk.

Legyünk érdemesek arra, hogy [érvényes] templomi ajánlásunk legyen. Menjünk el a templomba, hogy örökre összepecsételhessük a családunkat. Térjünk vissza a templomba, amilyen gyakran csak a körülményeink megengedik. Adjuk meg elhunyt rokonainknak a lehetőséget, hogy ők is elnyerhessék a felmagasztosulás szertartásait. Élvezzük a lelki erőt és kinyilatkoztatásokat, melyeket akkor kapunk, amikor rendszeresen eljárunk a templomba. Legyünk hithűek, valamint kössük meg és tartsuk be a templomi szövetségeket, hogy ezáltal teljes mértékben részesüljünk az engesztelés áldásaiban.”¹

Silvia H. Allred, a Segítőegylet Általános Elnökségének első tanácsosa.

Történelmünkből

Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) azt tanította, hogy a Segítőegylet a nőtestvérek azon vágyából nőtte ki magát, hogy a templomban hódolhassanak:

„A Kirtland templom építése során arra kérték fel a nőket, hogy az otthoni porcelán étkészletüket zúzzák apró darabokra, hogy belekeverhessék azt a templom vakolatába, mely a rávetülő nap- és holdfényt visszatükrözve szebbé teszi majd az épület megjelenését.

Azokban az időkben, mikor a pénznek híján voltak, hitben viszont bővelkedtek, a munkások minden erejüket és összes forrásukat az Úr háza építésének szentelték. A nők az általuk elkészíthető legjobb étellel látták el őket. Edward W. Tullidge arról számolt be, hogy miközben az asszonyok a templom fátylait varrták, Joseph Smith őket figyelve ezt mondta: »Nos, nővérek, ti mindig kéznél vagytok. A nőtestvérek mindig a legelsők minden jó munkában. Mária volt az első, aki látta a feltámadott Urat; most pedig a nőtestvérek az elsők, akik a templom belsején dolgozhatnak.« […]

Nauvooban ez megismétlődött, amikor a templom építése során néhány nő összefogott, hogy ingeket varrjanak a munkások számára. Ezen körülmények vezettek el ahhoz, hogy e nők közül húszan 1842. március 17-én összegyűltek a Próféta boltjának felső szobájában.”² Így alakult meg a Segítőegylet.

Mit tehetünk?

Milyet támogatást nyújthatok a nőtestvéreknek, hogy felkészüljenek a templomra és részt vegyenek annak szertartásaiban?
Hogyan lehetek példa mindabban, amit e korai nőtestvérek hagytak ránk örökségül, akik oly sok mindent áldoztak fel azért, hogy elnyerjék a templom áldásait?
Hogyan formálhatok jogot a templom áldásaira?

© 2010 Intellectual Reserve, Inc., 2010. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/09. A fordítás jóváhagyva: 6/09. A Visiting Teaching Message, August 2010 fordítása. Hungarian. 09368 135