Fiataloknak
Az én Mormon könyvém
Mikor Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) 2005 augusztusában azt a kihívást adta az egyháztagoknak, hogy olvassák el a Mormon könyvét még az év vége előtt, megfogadtam, hogy én is elolvasom az egész könyvet. Ismertem a Mormon könyve történeteit, de soha nem olvastam még el az elejétől a végéig. Ezúttal tartani akartam magam az ígéretemhez.
Azt tanították nekem, hogy vonatkoztassam a szentírásokat a saját életemre, és sajátítsam el őket. Így hát, amikor olvastam, mindig kiírtam a lap szélére, hogy szerintem mi volt az adott rész fő mondanivalója. Aláhúztam az ismétlődő szavakat és kifejezéseket is, hogy kiemeljem azokat.
A szentírásbeli nevek mellé odaírtam a sajátomat, hogy emlékeztessen rá, Isten máshoz intézett szavai akár hozzám is szólhatnak. Például a 2 Nefi 2:28-hoz beírtam a nevem: „És most, [Hillary], szeretném, ha a nagy Közbenjáróra tekintené[l], és hallgatná[l] nagyszerű parancsolataira.” Minél inkább a magamévá tettem a Mormon könyvét, annál izgatottabban olvastam mindennap.
Ahogy naponta olvastam belőle, imáim szívbőljövők és személyesek lettek. Az iskolában képes voltam összpontosítani, és követni a Lélek azon sugalmazását, hogy barátkozzak másokkal. Az év utolsó estéjén befejeztem a Mormon könyvét.
Ekkor értettem meg annak fontosságát, hogy a Mormon könyvét – más szentírásokkal együtt – az elejétől a végéig elolvassuk. Ezt még sokszor meg akarom tenni az életemben.