Fiataloknak
Misszionáriusi karácsony
Teljes idejű misszionáriusként eltöltött második karácsonyomon a társammal egy újonnan megkeresztelt egyháztagnál és az ő családjánál voltunk vendégségben. Az ízletes karácsonyi vacsora után megosztottunk velük egy karácsonyi történetet.
Megkértük őket, hogy rajzolják le azokat a dolgokat, amelyek az ünnepekre emlékeztették őket. Mi például csillagra, ajándékokra, jászolra és karácsonyfára gondoltunk. Ezt követően felolvastunk néhány szentírást, többek között a 2 Nefi 19:6-ot: „Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; és az irányítás az ő vállán lesz, és nevét nevezik Csodálatosnak, Tanácsosnak, az Erős Istennek, az Örökkévaló Atyának, a Békesség Hercegének.” Ezután elénekeltük az „Egykor Dávid városában” című himnuszt (Hymns, no. 205), megnéztünk egy filmet Jézus születéséről, majd megosztottuk a Jézus Krisztusról való bizonyságunkat.
Ez a karácsony szerény körülmények között zajlott, távol a családjainktól és a megszokott karácsonyi ünnepléstől. De amikor megosztottuk a bizonyságunkat a Szabadítóról, olyan mély szeretetet és megbecsülést éreztem iránta és az Ő születése iránt, mint amilyet még soha azelőtt. Rájöttem, hogy ez lesz az utolsó karácsonyom, melyet a Mennyei Atyámnak tett teljes idejű misszionáriusi szolgálattal fogok tölteni, de megértettem, hogy Lelke bárhol bizonyságot tud nekem tenni az Ő Fiáról.