Első elnökségi üzenet, 2010. december
Látjuk-e a Krisztust?
Egy este miközben egy nagypapa mesét olvasott a négyéves unokájának, a kislány egyszer csak felnézett, és így szólt: „Papa, nézd a csillagokat!” Az idős ember mosolyogva válaszolt: „Kicsim, benn vagyunk a szobában. Itt nincsenek csillagok.” A gyermek azonban tovább erősködött: „Csillagok vannak a szobádban! Nézd!”
Nagyapja erre tényleg felnézett, és a legnagyobb meglepetésére azt vette észre, hogy a mennyezetet fénylő csillámpor borítja. Az idő java részében ez a tünemény nem látszódott, de amikor a fény egy bizonyos szögből esett a csillámokra, akkor valóban úgy tűnt, mintha csillagok szikráznának a fejük felett. A csillagok ott voltak, még akkor is, ha egy gyermek szeme kellett ahhoz, hogy meglássák őket. Attól a pillanattól kezdve, ha a nagypapa bement a szobába és felnézett a mennyezetre, már látta azt, amit azelőtt nem.
Újra itt vannak a karácsonyi ünnepek, telis-tele zenével és fényekkel, vendégséggel és ajándékokkal. Ha valakinek, akkor nekünk, azon egyház tagjainak, amely a Szabadító nevét viseli, az ünnep külsőséges díszletei mögé kell tekintenünk, és meg kell látnunk az év ezen időszakának fenséges igazságát és gyönyörűségét.
Vajon Betlehemben hányan tudták, hogy pont ott, hozzájuk oly közel, megszületett a Szabadító? Isten Fia, a rég várt és megígért Messiás ott volt közöttük!
Emlékeztek, mit mondott az angyal a pásztoroknak? „Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” Ők pedig azt mondták egymásnak: „Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk” (Lukács 2:11, 15).
A hajdani pásztorokhoz hasonlóan nekünk is azt kell mondanunk a szívünkben: „…lássuk meg e dolgot.” Ennek a vágynak kell élnie bennünk. Lássuk hát meg Izráel Szentjét a jászolban, a templomban, a hegyen és a kereszten. A pásztorokhoz hasonlóan mi is dicsőítsük és magasztaljuk Istent ezekért az örömteli hírekért!
Néha azokat a dolgokat a legnehezebb meglátnunk, amelyek mindvégig ott voltak a szemünk előtt. A nagypapához hasonlóan, aki nem látta a mennyezeten szikrázó csillagokat, néha mi sem látjuk meg azt, ami a szemünk előtt van.
Mi, akik hallottuk Isten Fia eljövetelének dicsőséges üzenetét, akik magunkra vettük az Ő nevét, és szövetségben megfogadtuk, hogy tanítványaiként az Ő ösvényén fogunk járni, nem tehetjük meg, hogy ki ne tárnánk szívünket és elménket, hogy valóban megláthassuk Őt.
A karácsonyi időszak sok szempontból csodálatos. A jószívű, kedves cselekedetek és a testvéri szeretet időszaka ez. Egy olyan időszak, amikor jobban átgondoljuk az életünket, és eltűnődünk a rengeteg áldáson, melyeket kaptunk. A megbocsátás és a bocsánat elnyerésének időszaka. Ez a zene és a fények, a vendégségek és az ajándékok élvezetének időszaka. Az ünnepek csillogása azonban ne homályosítsa el a szemünket, és ne gátoljon meg minket abban, hogy igazán meglássuk a Béke Hercegét az Ő fenséges mivoltában.
Tegyük ezt a karácsonyi időszakot az örvendezés és az ünneplés időszakává! Olyan időszakká, amikor köszönetet mondunk azért a csodáért, hogy a Mindenható Isten elküldte az Ő Egyetlen Fiát, Jézus Krisztust, hogy megváltsa a világot.
© Intellectual Reserve, Inc., 2010. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/09. A fordítás jóváhagyva: 6/09. A First Presidency Message, December 2010 fordítása. Hungarian. 09372 135
Ötletek az üzenet tanításához
-
„A figyelemkeltő tevékenységeket arra lehet használni, hogy érdeklődést ébresszünk, és segítsünk a tanulóknak a figyelmüket a lecke tárgyára összpontosítani. […] A képek értékes eszközök a lecke fő gondolatának megerősítésében, és segítenek a tanulók figyelmének fenntartásában.” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [1999], 164, 168). Az üzenet elején használhatsz egy figyelemfelkeltő tevékenységet. Ilyen lehet egy kép felmutatása, illetve egy szentírás megosztása. Ezt követően megkérheted a családot, hogy gondolkozzanak el azon, hogy az miként vonatkozik az üzenetre.
-
„Az egyik legfontosabb célod az legyen, hogy segíts másoknak alkalmazni az evangéliumi tantételeket a mindennapos helyzetekben. […] Segíts a tanulóknak felfedezni az áldásokat, melyeket akkor kapunk, amikor az evangélium szerint élünk” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás, 159). Az üzenet megosztása után felkérheted a család tagjait, hogy osszák meg az egyik olyan élményüket, amelyet akkor tapasztaltak, amikor a Szabadítóra összpontosítottak a karácsonyi időszak alatt.