2012
Cselekedni a szükség idején
augusztus 2012


Látogatótanítói üzenet, 2012. augusztus

Cselekedni a szükség idején

Tanulmányozd ezt az anyagot, és ha helyénvalónak érzed, beszéld meg az általad látogatott nőtestvérekkel. A kérdések használata segíthet a nőtestvérek megerősítésében, valamint abban, hogy a Segítőegylet a saját életednek is szerves részévé váljon.

Segítőegyleti pecsét

Hit, család, segítség

Egyik célunk látogatótanítókként, hogy segítsünk a családok és az otthonok megerősítésében. Az általunk látogatott nőtestvéreknek ezt kell tudniuk mondani: „Ha problémáim vannak, tudom, hogy a látogatótanítóim kérés nélkül segítenek.” Ahhoz, hogy szolgálni tudjunk, felelősségünk, hogy észrevegyük az általunk látogatott nőtestvérek szükségleteit. Ha sugalmazásra törekszünk, tudni fogjuk, hogyan reagáljunk a lelki és a fizikai szükségleteikre. Ekkor időnket, képességeinket, tehetségeinket, hittel teli imáinkat, valamint lelki és érzelmi támogatásunkat használva segíthetünk könyörületes szolgálatot nyújtani betegség, halál és más különleges körülmény esetén.1

A látogatótanítók jelentésein keresztül a segítőegyleti elnökség meghatározza, ki szorul különleges segítségre fizikai vagy lelki betegség, vészhelyzet, születések, halálesetek, mozgáskorlátozottság, magány vagy más kihívások miatt. A Segítőegylet elnöke ezután jelentést tesz az általa feltérképezett körülményekről a püspöknek, akinek az irányítása alatt megszervezi a segítségnyújtást.2

Látogatótanítókként „nagy okunk van örvendezni”, azon nagyszerű áldásnak köszönhetően, hogy „eszközökké lettünk Isten kezében e jelentős munka elvégzésére” (Alma 26:1, 3).

A szentírásokból

Máté 22:37–40; Lukács 10:29–37; Alma 26:1–4; Tan és a szövetségek 82:18–19

Történelmünkből

Az egyház korai éveiben a tagság kevés és centralizált volt. Az egyháztagok gyorsan tudtak reagálni, amikor valakinek segítségre volt szüksége. Ma az egyház tagsága meghaladja a 14 milliót, és kiterjed az egész világra. A látogatótanítás az Úr tervének része, hogy segítséget nyújtson minden gyermekének.

„Az egyetlen rendszer, amely támaszt és vigaszt tudna nyújtani egy ilyen változatos világban munkálkodó kiterjedt egyházban, az csakis a szükséget látóknak nyújtott személyes szolgálat lehet – mondta Henry B. Eyring elnök, első tanácsos az Első Elnökségben.

– […] Minden püspöknek és minden gyülekezeti elnöknek van egy segítőegyleti elnöke, akire támaszkodhat – folytatta. – A Segítőegylet elnökének vannak látogatótanítói, akik ismerik a nőtestvérek megpróbáltatásait és szükségleteit. Az elnök rajtuk keresztül ismerheti meg az egyes emberek és a családok érzéseit. Ezáltal képes eleget tenni a szükségleteiknek, és segítséget tud nyújtani a püspöknek az egyének és családok táplálására kapott elhívásában.”3

Jegyzetek

  1. Lásd 2.kézikönyv: Az egyház igazgatása [2010]. 9.5.1; 9.6.2.

  2. Lásd 2. kézikönyv, 9.6.2.

  3. Henry B. Eyring idézet, Leányaim a királyságomban: A Segítőegylet története és munkássága (2011). 121.

Mit tehetek?

  1. Vajon mások megáldására használom-e ajándékaimat és tehetségeimet?

  2. Vajon azok a nőtestvérek, akik felett őrködök, tudják-e, hogy hajlandó vagyok segíteni nekik szükség idején?