Első elnökségi üzenet, 2012. december
A karácsony lelkületének újrafelfedezése
Évekkel ezelőtt fiatal elderként másokkal együtt elhívtak engem egy kórházba Salt Lake Cityben, hogy beteg gyermekeknek adjak áldást. Mikor beléptünk, megpillantottunk egy karácsonyfát, melyen fényesen és barátságosan ragyogtak az égők, szélesen kitárt ágai alatt pedig gondosan becsomagolt dobozkák pihentek. Ezután több folyosón is végigmentünk, ahol begipszelt karú vagy lábú, és egyéb, talán lassabban gyógyuló betegségekkel küszködő kisfiúk és kislányok üdvözöltek bennünket mosolygó arccal.
Egy nagyon beteg kisfiú megszólított: „Téged hogy hívnak?”
Megmondtam a nevem, mire azt kérdezte: „Adnál nekem egy áldást?”
Megáldottam őt, és amint felkeltünk az ágya mellől, hogy továbbmenjünk, azt mondta: „Nagyon szépen köszönöm!”
Tettünk néhány lépést, mikor hallottam, ahogy utánam szól: „Ja, és Monson testvér, boldog karácsonyt neked!” S ezzel hatalmas mosoly ragyogott fel az arcán.
Ebben a fiúban megvolt a karácsony lelkülete. A karácsony lelkülete olyasvalami, ami remélem, mindannyiunk szívében ott lakik – nemcsak ebben az adott időszakban, hanem az egész év folyamán.
Amikor rendelkezünk a karácsony lelkületével, akkor bizony Őrá emlékezünk, akinek a születését ünnepeljük az évnek ebben az időszakában: „Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lukács 2:11).
Napjainkban az ajándékozás lelkülete óriási szerepet játszik a karácsony ünnepében. Kíváncsi vagyok, hasznunkra válna-e, ha feltennénk magunknak a következő kérdést: Milyen ajándékokat szeretne az Úr tőlem kapni, illetve milyen ajándékokat szeretne, hogy adjak másoknak az év eme becses időszakában?
Véleményem szerint Mennyei Atyánk mindannyiunktól azt szeretné, ha az engedelmesség ajándékát adnánk Neki és az Ő Fiának. Úgy érzem, azt kérné továbbá, hogy adjuk önmagunkat, és ne legyünk önzők, kapzsik vagy veszekedősek, ahogy azt drága Fia javasolja a Mormon könyvében:
„Mert bizony, bizony mondom nektek, hogy akiben ott van a viszálykodás lelke, az nem tőlem való, hanem az ördögtől, aki… felserkenti az emberek szívét, hogy haragosan viszálykodjanak egymással.
Íme, ez nem az én tanom, hogy haragosan egymás ellen serkentsem az emberek szívét; hanem az én tanom az, hogy hagyjanak fel az ilyen dolgokkal” (3 Nefi 11:29–30).
Az idők teljességének eme csodás adományozási korszakában a lehetőségek, hogy szeressünk másokat és adjunk önmagunkból, tényleg végtelenek, ugyanakkor rendkívül rövid életűek. Ma is vannak felvidításra váró szívek, kimondásra váró kedves szavak, elvégzendő tettek és megmenteni való lelkek.
Valaki, aki jól értette a karácsony lelkületét, ezt írta:
Én vagyok a karácsony lelke.
Belépek a szegények otthonába, hogy az örömteli csodálkozás tágra nyissa a szemeket a gyermekek sápadt arcán.
Kiengedem a fösvény markának szorítását, hogy vidámságot hozzak önző lelkébe.
Tőlem fiatalodik meg az idős, és úgy nevet majd, mint hajdanán.
Én tartom életben a regényes kalandokat a gyermekkor szívében, és én teszem derűssé az alvást csodából szőtt álmokkal.
Én okozom azt, hogy a lelkes lábak teli kosárkákkal megmásszák a sötét lépcsőket, a világ jóságán csodálkozó szíveket hagyva maguk mögött.
Hatásomra a tékozló megáll egy pillanatra, hogy eltűnődjön vad, pazarló viselkedésén, és miattam küld egy kis jelet az érte aggódó szeretteinek, akik boldog könnyeket hullatnak – könnyeket, melyek begyógyítják az aggodalmak okozta mély sebeket.
Belépek a sötét börtöncellákba, hogy a megtévedt embert emlékeztessem, mi történhetett volna másként, és rámutassak arra, hogy várnak még rá szebb napok.
Lábujjhegyen besurranok a fájdalom halk, fehér otthonába, és az ajkak, melyek túl gyengék a beszédhez, csupán csöndesen megremegnek, hogy ékes hálát rebegjenek.
Ezer módon segítek a kimerült világnak felnézni Isten arcára, hogy egy röpke pillanatig elfeledtessem velük azt, ami jelentéktelen és nyomorúságos.
Én vagyok a karácsony lelke.1
Kívánom, hogy mindannyian fedezzük fel újra a karácsony lelkületét, vagyis Krisztus Lelkét.
© Intellectual Reserve, Inc., 2012. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/11. A fordítás jóváhagyva: 6/11. A First Presidency Message, December 2012 fordítása. Hungarian. 10372 135
Tanítás ebből az üzenetből
Miközben megosztod Monson elnök üzenetét a családdal, fontold meg, hogy kihangsúlyozod azt a kérdést, hogy az Úr milyen ajándékot szeretne, ha adnánk Neki vagy másoknak ezen az ünnepen. Buzdítsd a családtagokat, hogy jegyezzék le gondolataikat és ötleteiket (a kisgyermekekkel rajzoltathatsz egy képet is) arról, hogyan fedezhetjük fel újra a karácsony lelkületét, azaz Krisztus Lelkét.