Fiataloknak
Kérlek, gyógyítsd meg a szívem!
Fivérem halálának évfordulóján visszatekintettem életem azon szakaszára, amikor ő már nem volt velem. Nem csak a leírhatatlan fájdalomra emlékszem, hanem Isten áldására is, melyet nekem adott.
Soha nem értettem azokat, akik azt mondták, hogy szeretteik elvesztése áldásokkal is jár. Nem értettem, hogyan is lelném örömömet abban és éreznék hálát azért, ami mélységes fájdalmat okoz. Azonban volt egy éjszaka, amikor teljesen megváltozott a véleményem erről.
Szívem legnagyobb fájdalmával ébredtem az éjszaka közepén. A fájdalom szinte már fojtogatott. Térdeimre rogytam, és zokogva imádkoztam Mennyei Atyámhoz. Egész életemben tanítottak Jézus Krisztus engesztelésének csodálatos gyógyító erejéről. A hitem most próbára tétetett. Azt kérdeztem magamtól, hogy valóban hiszek-e? Kértem Mennyei Atyámat, hogy gyógyítsa meg a szívem, mert ekkora fájdalmat egyedül már nem tudok elviselni.
Ezután a béke, vigasz és szeretet érzése árasztotta el az egész testemet. Úgy éreztem, mintha Isten átkarolt volna és megóvott volna a maró fájdalomtól, melyet éreztem. A fivérem ennek ellenére is hiányzott, de képes voltam más szemmel nézni a dolgokat. Rengeteget tanultam ebből az élményemből.
Tudom, hogy az Úr szeretete és békéje mindig ott van a számunkra, nekünk csak merítenünk kell belőle.