Mentsünk egységben!
Chi Hong (Sam) Wong elder
a Hetvenektől
A Szabadítónak akkor tudunk segíteni, ha egységben és összhangban dolgozunk. Minden egyes ember, minden hivatal, minden elhívás fontos.
Gyakran halljuk Thomas S. Monson elnöktől, hogy tegyünk erőfeszítéseket mások megmentéséért.1 Egy újszövetségbeli történet jut erről eszembe. Tökéletesen példázza azt, ahogyan az egyháztagok és a misszionáriusok az egyházközségi tanács közvetítésében közösen erőfeszítéseket tesznek és megmentik az embereket. A történet a Márk 2:1–5-ben található. Tapasztalatom szerint mindig nagyon ösztönzőek és könnyen érthetőek azok a történetek, melyekkel Jézus bizonyos tanokat és tantételeket tanít.
A történet egyik szereplője egy gutaütött ember, aki segítség nélkül nem tudott járni. Ez a férfi nem tudott kimozdulni otthonról; ott várta, hogy megmentsék.
Napjainkban talán így szólna ez a történet: Négyen feladatul kapták a püspöktől, hogy látogassanak meg egy gutaütött embert az otthonában. Szinte magam előtt látom, hogy egyikük a Segítőegylettől jön, másikuk az elderek kvórumától, a harmadik az ároni papságtól, és végül – de nem utolsó sorban – a negyedik egy teljes idejű misszionárius. A legutóbbi egyházközségi tanácsgyűlésen, midőn tanácskoztak az egyházközségen belüli szükségletekről, a püspök „mentési” feladatokat adott. Ők négyen azt a feladatot kapták, hogy segítsenek ennek a gutaütött embernek. Arra nem várhattak, hogy ő maga jöjjön el az egyházi gyűlésekre. El kellett menniük az otthonába, hogy meglátogassák. Fel kellett keresniük, így hát elindultak. A történetben szereplő férfit Jézushoz hozták.
„És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala” (Márk 2:3).
A szoba azonban túlságosan zsúfolt volt. Az ajtón nem tudtak bemenni. Biztosan megpróbáltak minden tőlük telhetőt, de nem tudtak átjutni. A dolgok nem mentek olyan simán, ahogy azt eltervezték. Akadályok merültek fel „mentés” közben. Ám ők nem adták fel. Nem hagyták ott a gutaütött embert az ajtónál. Tanácskoztak egymással, hogy most mit tegyenek, hogyan vihetnék oda a férfit Jézus Krisztushoz, hogy meggyógyítsa. Soha nem követelt túl sokat – legalábbis számukra – annak munkája, hogy segítsenek Jézus Krisztusnak lelkeket menteni. Előálltak egy tervvel: nem volt könnyű, de hozzáláttak.
„És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt” (Márk 2:4).
Felvitték a tetőre. Feltételezvén, hogy nem volt külső lépcső, melyen felmehettek, valószínűleg eltartott egy ideig, mire mindenki fel tudott menni. Szerintem akár így is történhetett: először a gutaütött ember egyházközségéből érkező fiatal férfi mászott fel a tetőre. Fiatal volt, tele energiával, úgyhogy ez nem jelentett számára különösebb nehézséget. Házitanító társa az elderek kvórumából és a magas és erős teljes idejű misszionárius minden erejükkel tolták lentről. A segítőegyleti nőtestvér bizonyára figyelmeztette őket, hogy legyenek óvatosak, és biztató szavakat mondott nekik. A férfiaknak aztán fel kellett szedniük a tetőt, míg a nőtestvér továbbra is vigaszt nyújtott a férfinak, aki arra várt, hogy meggyógyuljon – hogy önállóan mozoghasson és szabad legyen.
Ehhez a mentési feladathoz mindenkinek össze kell dolgoznia. A döntő pillanatban aprólékos egyeztetést igényelt az, hogy a tetőről leengedjék a gutaütöttet. Négyüknek egységben és összhangban kellett dolgozniuk. Nem lehetett köztük disszonancia. Ugyanabban a tempóban kellett leengedniük. Ha valaki gyorsabban engedte volna a kötelet, mint a többiek, akkor a gutaütött ember kiesett volna az ágyából. Legyengült állapota miatt nem tudott kapaszkodni.
A Szabadítónak akkor tudunk segíteni, ha egységben és összhangban dolgozunk. Minden egyes ember, minden hivatal, minden elhívás fontos. Egységesnek kell lennünk az Úr Jézus Krisztusban.
Végül a beteg, gutaütött embert Jézus elé fektették. „Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid” (Márk 2:5). Jézus irgalmat tanúsított iránta, és nem csupán fizikailag, hanem lelkileg is meggyógyította őt: „Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.” Hát nem csodálatos? Vajon nem szeretnénk-e, ha ez mindannyiunkkal így történne? Én szeretném.
Ismerünk-e olyan valakit, aki lelki értelemben gutaütött, aki magától egyszerűen nem tud visszajönni az egyházba? Lehet ez valamelyik gyermekünk, valamelyik szülőnk, a házastársunk vagy egy barátunk.
Mivel most minden egyházi egységben sokkal több teljes idejű misszionárius áll rendelkezésre, a püspökök és a gyülekezeti elnökök jól teszik, ha jobban kihasználják az egyházközségi és a gyülekezeti tanácsukat. A püspök az egyházközségi tanács minden tagját megkérheti arra, hogy jöjjön azok neveinek listájával, akiknek esetleg segítségre van szükségük. Az egyházközségi tanács tagjai körültekintéssel tanácskoznak arról, hogyan segíthetnek nekik leginkább. A püspökök figyelmesen meghallgatják a felvetéseket, majd feladatokat adnak.
A teljes idejű misszionáriusok nagyszerű erőforrást jelentenek az egyházközségeknek ezekben a mentési erőfeszítésekben. Fiatalok és tele vannak energiával. Örülnek, ha konkrét nevek listáját kapják, akikért dolgozhatnak. Szeretnek együtt munkálkodni az egyházközség tagjaival. Tudják, hogy ez nagyszerű lehetőséget kínál nekik arra, hogy tanítandó embereket találjanak. Elkötelezettek az Úr királyságának megalapítása iránt. Erős bizonyságuk van arról, hogy krisztusibbá válnak, midőn részt vesznek ezekben a mentési erőfeszítésekben.
Végezetül hadd osszak meg veletek ebből a szentírásbeli történetből még egy rejtett kincset. Az 5. versben az áll: „Jézus pedig azoknak hitét látván” (kiemelés hozzáadva). Korábban erre nem figyeltem fel: az ő hitükről van szó. Összeadódó hitünk mások jólétére is hatással lesz.
Kik ezek a Jézus által említett emberek? Valószínűleg ide tartozik a gutaütött embert vivő négy ember, maga a gutaütött, az érte imádkozó emberek, és mindazok, akik Jézus prédikálását hallva csendben, hamarosan bekövetkező csodát reméltek a szívükben. Ide tartozhat valaki házastársa, szülője, fia vagy leánya, egy misszionárius, egy kvórum elnöke, egy segítőegyleti elnök, egy püspök vagy egy barát a távolból. Mindannyian segíthetünk egymásnak. Mindannyiunknak buzgón munkálkodva kell törekednünk a szükséget látók megmentésére.
Bizonyságot teszek arról, hogy Jézus Krisztus a csodák Istene. Jézus Krisztus mindannyiunkat szeret, és hatalmában áll fizikailag és lelkileg is megszabadítani és gyógyítani. Ha segítünk Neki a lelkek megmentésére irányuló küldetésében, akkor ennek folyamán mi is meg leszünk mentve. Erről teszek bizonyságot az Ő szent nevében, aki Jézus Krisztus, ámen.