Első elnökségi üzenet, 2016. február
Biztonságos leszállás a légörvények közepette
Nemrégiben a feleségemmel, Harriettel egy repülőtéren figyeltük a pompás gépek leszállását. Szeles nap volt, és vad széllökések dobálták a közeledő légi járműveket, így azok mind oldalazva, meg-megremegve közelítettek a talajhoz.
Miközben a természet és a gépek eme küzdelmét figyeltük, eszembe jutott a saját kiképzésem és az ott tanult – később pedig az újabb pilótáknak általam tanított – alapelvek.
„Ne küzdjetek az irányításért a légörvények során – mondtam mindig nekik. – Maradjatok higgadtak; ne reagáljátok túl. Tartsátok a szemeteket a kifutópálya középvonalán. Ha eltértek a kívánt ereszkedési útvonaltól, végezzetek gyors, de kiszámított kiigazításokat. Bízzatok a gépetek képességeiben. Álljátok a légörvényeket.”
A tapasztalt pilóták megértik, hogy nem lehetnek mindig urai mindannak, ami körülöttük történik. Nem kapcsolhatják ki a légörvényeket. Nem tüntethetik el az esőt vagy a havat. Nem állíthatják meg a szélfúvást, és nem változtathatják meg annak irányát.
Azt is értik azonban, hogy hiba lenne félni a légörvényektől vagy az erős széltől – különösképpen pedig megbénulni a félelemtől. Úgy lehet biztonságban leszállni akkor is, amikor a körülmények nem mondhatók eszményinek, hogy a lehető legtökéletesebben megmaradunk a helyes irányban és siklópályán.
Amint az egymás után érkező, leszálláshoz készülő repülőgépeket figyeltem, és felidéztem a pilóta éveim során elsajátított alapelveket, elgondolkodtam, hogy nincs-e ebben a mindennapi életünkre alkalmazható tanulság.
Nem irányíthatjuk mindig azokat a viharokat, amelyeket az élet az utunkba sodor. Néha a dolgok egyszerűen nem úgy történnek, ahogy szeretnénk. Talán úgy érezzük, hogy rázkódunk és sodródunk a csalódottság, kétség, félelem, szomorúság vagy feszültség légörvényei közepette.
Ilyenkor könnyű elveszni mindabban, ami nem jól történik, és a nehézségeket helyezni gondolataink középpontjába. Ki vagyunk téve a kísértésnek, hogy a Szabadító és az igazságról vallott bizonyságunk helyett a minket érő megpróbáltatásokra összpontosítsunk.
Ez azonban nem a legjobb módja az élet kihívásai közti lavírozásnak.
Éppen úgy, ahogyan egy tapasztalt pilóta sem a viharra, hanem a kifutópálya középvonalára és a megfelelő földetérési pontra összpontosít, ekképpen kell nekünk is összpontosítanunk a hitünk központi részére – a Szabadítónkra, az Ő evangéliumára, és Mennyei Atyánk tervére –, valamint a végső célunkra, vagyis a mennyei célállomásra való biztonságos visszatérésre. Bíznunk kell Istenben, és erőfeszítéseinket arra kell összpontosítanunk, hogy a tanítványság pályáján maradjunk. Szemünket, szívünket és elménket arra kell összpontosítanunk, hogy úgy éljünk, ahogyan tudjuk, hogy élnünk kell.
Ha kimutatjuk a Mennyei Atyába vetett hitünket és bizalmunkat az Ő parancsolatainak örömteli betartása által, az boldogságot és dicsőséget hoz nekünk. Ha pedig megmaradunk ezen a pályán, akkor mindenféle légörvényen át tudunk jutni (bármilyen hevesnek tűnjön is), és biztonságban térhetünk vissza mennyei otthonunkba.
Legyen akár tiszta körülöttünk az ég, akár fenyegető felhőkkel teli, Jézus Krisztus tanítványaiként először Isten királyságát és az Ő igazlelkűségét keressük, tudva, hogy ha így teszünk, akkor előbb-utóbb minden más megadatik, amire szükségünk van (lásd Máté 6:33).
Mily fontos lecke ez az életben!
Minél megszállottabban foglalkozunk a nehézségeinkkel, küzdelmeinkkel, kétségeinkkel és félelmeinkkel, annál nehezebbé válhatnak a dolgok. Minél jobban összpontosítunk azonban a végső mennyei célállomásunkra, illetve a tanítványi pálya követéséből – az Isten iránti szeretetből, felebarátaink szolgálatából – fakadó örömökre, annál nagyobb valószínűséggel fogunk sikeresen átjutni a gondok és légörvények időszakain.
Kedves barátaim, nem számít, hogy milyen vadul üvöltenek körülöttünk halandó létezésünk szelei, Jézus Krisztus evangéliuma mindig a legjobb siklópályát nyújtja ahhoz, hogy biztonságban érjünk földet Mennyei Atyánk királyságában.
© 2016 Intellectual Reserve, Inc. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/15. A fordítás jóváhagyva: 6/15. A First Presidency Message, February 2016 fordítása. Hungarian. 12862 135
Tanítás ebből az üzenetből
Uchtdorf elnök azt tanácsolja nekünk, hogy „bíznunk kell Istenben, és erőfeszítéseinket arra kell összpontosítanunk, hogy a tanítványság pályáján maradjunk”. Megkérdezheted az általad tanítottaktól, hogy nekik hogyan sikerült fenntartani a végső mennyei célállomásukra, illetve a tanítványi pálya követéséből fakadó örömökre történő összpontosítást. Megkérheted őket, gondolják át, hogy a nehéz pillanatokban milyen módokon összpontosíthatnak a bizonyságukra és Krisztusra, és hogy imádságosan döntsék el, miként fognak beépíteni ezek közül egy vagy több ötletet az életükbe.