Első elnökségi üzenet, 2017. június
A munkára elhíva
Amikor Joseph Smith próféta elhívta Heber C. Kimball eldert (1801–1868), hogy Angliában misszionáriusként „megnyissa a szabadítás kapuját”, Kimball eldert az alkalmatlanság érzése kerítette hatalmába.
„Ó, Uram! – írta. – Dadog a nyelvem, és teljes egészében alkalmatlan vagyok egy ilyen munkára.”
Mindazonáltal Kimball elder elfogadta az elhívást, majd hozzátette: „Ezek a tényezők nem térítettek el a kötelesség ösvényéről; abban a pillanatban, mikor megértettem Mennyei Atyám akaratát, éreztem az elhatározást, hogy mindenáron elmenjek – hívén abban, hogy Ő mindenható hatalmával támogat majd, és felruház minden olyan készséggel, melyre szükségem lesz.”1
Drága fiatal fivéreim és nővéreim, akiket teljes idejű misszionáriusi szolgálatra hívtak el! Azért lettetek elhíva a munkára, mivel Kimball elderhez hasonlóan ti is „Istent kívánjátok szolgálni” (T&Sz 4:3), és mert készen álltok és érdemesek vagytok rá.
Idősebb házaspárok, titeket ugyanezen okból hívtak el a munkára. Ti azonban nemcsak a szolgálatra való vágyat hozzátok magatokkal, hanem az áldozathozatal, a szeretet és a tapasztalás időszakai során szerzett bölcsességet is, melyet Mennyei Atyátok az igazságot kereső fiai és leányai szívének megérintésére használhat. Kétségkívül megtanultátok, hogy soha nem szerethetjük igazán az Urat, míg mások szolgálata által nem szolgáljuk Őt.
A misszionáriusi szolgálat iránti vágyatok mellé hit és állhatatosság, bátorság és magabiztosság, eltökéltség és kitartás, elhatározás és elszántság járul majd. Az elszánt misszionáriusok csodákat tehetnek a missziós területen.
John Taylor elnök (1808–1887) így összegezte a misszionáriusok nélkülözhetetlen készségeit: „Mi azt akarjuk, hogy olyan emberek [közvetítsék] ezt az evangéliumi üzenetet, akik hisznek Istenben; olyan emberek, akik hisznek a vallásukban; olyan emberek, akik tisztelik a papságukat; olyan emberek, akikben… Isten is megbízik. […] Olyan embereket akarunk, akiket eltölt a Szentlélek és Isten ereje[, …akik] becsületes, feddhetetlen, erényes és tiszta emberek.”2
Az Úr kijelentette:
„Mert íme, a mező fehér, készen az aratásra; és lássátok, aki szívvel-lélekkel belevágja sarlóját, az raktárba gyűjt, és nem vész el, hanem szabadulást hoz a lelkének.
És hit, remény, jószívűség és szeretet – egyedül Isten dicsőségére tekintő szemmel – teszik őt alkalmassá a munkára” (T&Sz 4:4–5).
Az elhívásotok sugalmazás által jött. Bizonyságomat teszem arról, hogy akit Isten elhív, azt fel is készíti. Mennyei segítséget fogtok kapni, miközben imádságos lélekkel munkálkodtok az Úr szőlőskertjében.
Tiétek lesz az a gyönyörű ígéret, melyet az Úr ezen adományozási korszak elején adott a misszionáriusoknak, ahogy az a Tan és a szövetségekben áll: „[A]rcotok előtt járok majd. Ott leszek a jobb és a bal kezeteken, és Lelkem a szívetekben lesz, angyalaim pedig körülöttetek, hogy hordozzanak” (T&Sz 84:88).
Szolgálatotok során örökkévaló emlékekkel és barátságokkal gazdagodtok majd. Nem ismerek más olyan területet, amely a boldogság bőségesebb aratását ígéri, mint a missziós terület.
Most pedig néhány szó azokhoz az elderekhez, nővérekhez és házaspárokhoz, akik bármilyen okból nem tudják letölteni a kijelölt idejüket a missziós területen: Az Úr szeret titeket. Megbecsüli az áldozatotokat. Tudatában van a csalódottságotoknak. Tudnotok kell, hogy még mindig van számotokra elvégzendő munkája! Ne hagyjátok, hogy Sátán mást mondjon nektek! Ne csüggedjetek el; ne bátortalanodjatok el; ne essetek kétségbe!
Ahogy azt az általános konferencián is mondtam, röviddel azután, hogy elhívtak, hogy vezessem az egyházat: „…ne féljetek! Legyetek jó reménységben! A jövőtök olyan fényes, mint a hitetek.”3 Ez az ígéret még ma is igaz számotokra. Úgyhogy ne veszítsétek el a hiteteket, mert az Úr sem veszítette el a hitét bennetek! Tartsátok meg a szövetségeiteket és haladjatok tovább!
A világnak szüksége van Jézus Krisztus evangéliumára. Az Úr áldja meg minden szentjét misszionáriusi szívvel, függetlenül attól, hol szolgálunk.
© 2017 Intellectual Reserve, Inc. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/16. A fordítás jóváhagyva: 6/16. A First Presidency Message, June 2017 fordítása. Hungarian. 97926 135