Ifjak serege. Történetek a Mormon könyvéből (2023)
Ifjak serege
Fiúk, akik bíztak Istenben
A nefiták háborúban álltak a lámánitákkal és segítségre volt szükségük. Az anti-nefi-lehiták segíteni akartak, de ígéretet tettek az Úrnak, hogy nem fognak harcolni. Kétezer fiatal fiuk azonban nem tett ilyen ígéretet. Ehelyett ezek a fiúk azt ígérték meg, hogy harcolni fognak a családjuk megvédéséért. Ezeket a fiakat ifjú harcosoknak nevezték.
Az ifjú harcosok Hélamán prófétát választották, hogy vezesse őket. A hatalmas lámánita sereghez képest kis csapat voltak. Azonban Hélamán tudta, hogy az ifjú harcosok becsületesek, bátrak és hithűek. Hélamán vezetésével elmentek, hogy segítsenek a nefitáknak.
Alma 53:19–22; 56:9–10, 17, 19
A nefita katonák fáradtak voltak, ezért aztán nagyon örültek az ifjú harcosok érkezésének. Az ifjú sereg reményt és erőt adott nekik. Együtt felkészültek a lámániták elleni ütközetre. Az ifjú harcosok szülei azzal segítettek, hogy élelmet és ellátmányt hoztak nekik.
A lámániták sok várost bevettek, és ezekben állomásoztatták a seregeiket. A nefita vezetők szerették volna elérni, hogy a lámániták kimenjenek az egyik városból. Tervet készítettek, és az ifjú harcosok segítségét kérték.
Az ifjú harcosok úgy tettek, mintha élelmet vinnének a nefitáknak egy közeli városba. A lámániták a kis csapat láttán kijöttek a városukból és az ifjú harcosok nyomába eredtek. A lámániták azt hitték, hogy könnyű lesz elfogni őket.
Az ifjú harcosok elfutottak a lámániták elől. Aztán egy nefita sereg üldözőbe vette a lámánitákat. A lámániták utol akarták érni az ifjú harcosokat, mielőtt a nefiták beérik őket. A nefiták látták, hogy az ifjú harcosok bajban vannak, és gyorsabbra fogták a menetelést, hogy segítsenek nekik.
Az ifjú harcosok egy idő után már nem látták a lámánitákat. Felötlött bennük, hogy talán a nefiták utolérték a lámánitákat és megütköztek velük.
Hélamán aggódott. Azt gondolta, hogy a lámániták esetleg megpróbálják csapdába ejteni őket. Megkérdezte ifjú harcosaitól, hogy elmennének-e megütközni a lámánitákkal.
Az ifjú harcosok emlékeztek rá, mit tanított nekik az édesanyjuk. Azt, hogy bízzanak Istenben és ne kételkedjenek, mert Ő meg fogja oltalmazni őket. Ezek a fiúk hittek Istenben, és be akarták tartani a családjuk megvédésére tett ígéretüket. Megmondták Hélamánnak, hogy készen állnak harcba szállni.
Hélamán elámult a bátorságukon. Visszavezette őket, hogy megütközzenek a lámánitákkal.
Az ifjú harcosok látták, hogy a lámániták és a nefiták harcolnak egymással. A nefiták fáradtak voltak. Vesztésre álltak, amikor az ifjú harcosok odaértek.
Az ifjú harcosok Isten erejével harcoltak. A lámániták megijedtek tőlük és abbahagyták a harcot. Az ifjú harcosok segítettek megnyerni a csatát.
Sok nefita és lámánita meghalt a csatában. Hélamán aggódott, hogy talán az ifjú harcosai közül is vannak, akik meghaltak. Azonban a csata után Hélamán mindenkit számba vett. Nagyon örült, amikor látta, hogy az ifjú harcosok közül senkit nem öltek meg. Isten megvédelmezte őket.
Az ifjú harcosokhoz még több fiú csatlakozott. Továbbra is segítettek harcolni a nefitáknak. Ezekben a további csatákban az összes ifjú harcos megsérült, azonban egyikük sem halt meg. Emlékeztek rá, mit tanított nekik az édesanyjuk. Bíztak Istenben, aki megvédte őket.