Mormon Abridging the Plates [Mormon kivonatolja a lemezeket]. Készítette: Tom Lovell

Október 28. – november 3.: Szeretném, ha meggyőzhetnék mindenkit, hogy tartsanak bűnbánatot

Mormon 1–6

Mormon megkímélt minket attól, hogy „teljes beszámolót” adjon a gonoszság és vérontás azon „rettenetes látványá[ról]”, melyet a nefiták között látott (Mormon 2:18; 5:8). Amit azonban feljegyzett a Mormon 1–6-ban, az elegendő arra, hogy emlékeztessen minket, milyen nagy lehet az egykoron igaz emberek bukása. Ilyen átható gonoszság közepette senki sem hibáztathatja Mormont azért, mert kimerültté, sőt csüggedtté vált. Azonban mindannak ellenére, amit látott és megtapasztalt, soha nem kételkedett Isten nagy irgalmában, valamint azon saját meggyőződésében, hogy az bűnbánat révén nyerhető el. És bár Mormon saját népe elutasította a bűnbánatra hívó esdeklését, ő tisztában volt vele, hogy egy szélesebb közönséget kell meggyőznie. „[Í]me – mondta –, mind a föld széleinek írok…” Más szavakkal szólva: neked írt (lásd Mormon 3:17–20). Üzenete pedig számodra ma ugyanaz az üzenet, mely saját korukban megmenthette volna a nefitákat: „Higgy… Jézus Krisztus evangéliumában… [Tarts] bűnbánatot, és készül[j] fel arra, hogy Krisztus ítélőszéke elé áll[j] (Mormon 3:21–22).

Lásd még Mormon Preserves the Record to Bring the House of Israel to Christ [Mormon megőrzi a feljegyzést, hogy Izráel házát Krisztushoz vezesse] (rövidfilm), Evangéliumi könyvtár.

Ötletek az otthoni és az egyházi tanuláshoz

Mormon 1–6

Követhetem Jézus Krisztust, függetlenül attól, hogy mások mit tesznek

Tízéves korában Mormon már feltűnően különbözött a körülötte lévőktől. A Mormon 1–6 olvasása közben keresd meg, hogy Mormon Jézus Krisztusba vetett hite miként tette őt egyedivé, és adott neki lehetőségeket mások szolgálatára és megáldására. A következő versek kiindulási pontként szolgálhatnak ehhez:

Mormon 1:2–3, 13–17.Milyen különbségeket veszel észre Mormon és a népe között? Milyen tulajdonságai voltak, amelyek segítettek neki lelkileg erősnek maradni egy ilyen nehéz időszakban?

Mormon 2:18–19.Milyen szavakkal írta le Mormon a világot, amelyben élt? Hogyan tartotta fenn a reményt a környezete ellenére is?

Mormon 3:12.Mit érzett Mormon a körülötte lévő emberekkel kapcsolatban? Mit tehetsz azért, hogy ehhez hasonló szeretetet fejlessz ki?

A Mormon 1–6 mely további versei emelik ki Mormon Jézus Krisztusba vetett hitét? Milyen lehetőségeket kapott azért, mert úgy döntött, hogy hithű marad?

Tanulmányozhatod Thomas S. Monson elnök Legyetek példa és világosság! című beszédét (Liahóna, 2015. nov. 86–88.), és kikeresheted benne, miért fontos, hogy Jézus Krisztus követői kitűnjenek vagy mások legyenek. Hogyan egészítenél ki egy ehhez hasonló mondatot? példa volt számomra, amikor . Ez segített vágynom arra, hogy .

Mormon akár azt is érezhette, hogy a példája nincs hatással a népére. Ha lehetőséged lenne beszélgetni Mormonnal, mit mondanál neki arról, hogy rád milyen hatással volt a példája?

Lásd még Something Different about Us: Example [Valami más bennünk: Példa] (rövidfilm), Evangéliumi könyvtár.

Segíts másoknak is megosztani, amit tanulnak. Amikor az emberek megosztják, amit tanulnak, azzal megerősítik a saját hitüket és mások hitét (lásd Tan és szövetségek 88:122). Próbáld meg megkérdezni a családodtól vagy az osztályodtól, hogy milyen élményeik voltak Isten szavának a tanulmányozása során.

Battle [Csata]. Készítette: Jorge Cocco

Mormon 2:10–15

Az Isten szerint való szomorúság Krisztushoz vezet engem és maradandó változást eredményez

Amikor Mormon látta a nép szomorúságát, remélte, hogy bűnbánatot fognak tartani. Azonban „nem bűnbánatra vezető volt a bánatuk” (Mormon 2:13) – nem Isten szerint való szomorúság volt, hanem világi szomorúság. A különbség megértéséhez feljegyezheted egy ehhez hasonló táblázatba, hogy mit tanulsz a Mormon 2:10–15-ből:

Isten szerint való szomorúság	Világi szomorúság
Jézushoz jön (14. vers)	Istent átkozza (14. vers)

Honnan tudhatod, hogy a bánatod Isten szerint való vagy világi? Ha világi szomorúságot tapasztalsz meg, hogyan változtathatod azt Isten szerint való szomorúságra?

Lásd még 2 Korinthusbeliek 7:8–11; Michelle D. Craig: Isteni elégedetlenség. Liahóna, 2018. nov. 52–55.

Mormon 3:3, 9

„Nem ismerték fel, hogy az Úr volt az, aki megóvta őket”

Mormon megfigyelte, hogy a nefiták figyelmen kívül hagyták, miként áldotta meg őket az Úr. A Mormon 3:3, 9 olvasása közben átgondolhatod, hogyan ismered el Isten hatását az életedben. Milyen áldásokat kapsz, amikor elismered az Ő hatását? Milyen következményei vannak annak, ha nem fogadjuk el Őt? (Lásd Mormon 2:26; Tan és szövetségek 59:21.)

Lásd még Henry B. Eyring: Ó, emlékezzetek, emlékezzetek! Liahóna, 2007. nov. 66–69.

Mormon 5:8–24; 6:16–22

Jézus Krisztus tárt karokkal vár rám, hogy magához fogadjon

Ha valaha is elcsüggedsz a saját bűneid miatt, bátorítást nyújthat az, ahogyan Mormon leírja a Szabadítót, aki „tárt karokkal áll”, hogy „befogadjon”. Miközben a Mormon 5:8–24-et és 6:16–22-t olvasod, mit tanulsz Mennyei Atya és Jézus irántad meglévő érzéseiről még akkor is, amikor bűnt követsz el? Miként érezted már, hogy Jézus Krisztus kitárja feléd a karját? Mire érzel késztetést, mit kellene tenned ennek eredményeképpen?

Lásd még Jézushoz gyertek. Himnuszok, 65. sz.

Ötletek gyermekek tanításához

Mormon 1:1–3; 2:1, 23–24; 3:1–3, 12, 17–22

Követni tudom Jézus Krisztust, ahogy Mormon tette

• Mivel Mormon egészen fiatal volt, amikor kifejlesztette a Krisztusba vetett hitét, ösztönző példa lehet a gyermekek számára. Felolvashatod a Mormon 1:1–3-at, a gyermekek pedig megfigyelhetik, mennyi idős volt Mormon, amikor Ammáron rábízott egy különleges küldetést. Segíthetsz nekik ezekben a versekben megtalálni azokat a tulajdonságokat, amelyeket Ammáron Mormonban látott. Miként emlékeztetnek minket ezek a tulajdonságok arra, hogy kövessük Jézus Krisztust?

  

  Mormon, Age 10 [A tízéves Mormon]. Készítette: Scott M. Snow

• Mivel Mormon követte Jézus Krisztust, lehetőséget kapott mások szolgálatára és megáldására. Megkérheted a gyermekeket, hogy olvassanak el egyet vagy többet a következő szentírásrészekből, és segíts nekik megosztani, amit Mormonról tanultak: Mormon 1:1–3; 2:1, 23–24; valamint 3:1–3, 12, 20–22 (lásd még 49. fejezet: Mormon és a tanításai. Történetek a Mormon könyvéből, 138–142.). Hogyan követte Jézus Krisztust? Hogyan segített vagy áldott meg másokat a Jézus Krisztusba vetett hite? Hogyan segíthet a hitünk azoknak, akiket ismerünk?

Mormon 2:8–15

Az Isten szerint való szomorúság Krisztushoz vezet engem és maradandó változást eredményez

• Készíthetsz egy, az Ötletek az otthoni és az egyházi tanuláshoz részben szereplőhöz hasonló táblázatot, hogy segíts a gyermekeknek megérteni, mi a különbség a világi és az Isten szerint való szomorúság között, miközben a Mormon 2:8, 10–15-öt olvassák. Átnézhetik a Mormon 2:12-t, hogy megkeressék benne, miért indíthatja szívünket örvendezésre a bűnbánat. Miként gondoskodhatunk arról, hogy a bűneink miatti szomorúság oda vezessen bennünket, hogy a változáshoz Isten segítségét keressük?

Mormon 3:3, 9

Mennyei Atya sok áldást ad nekem

• Ha megkéred a gyermekeket, hogy soroljanak fel (vagy rajzoljanak le) néhány dolgot, amiért hálásak, az jó módja lehet annak, hogy segíts nekik hálát érezni Istenért. Miután elkészítették a felsorolást, felolvashatod a Mormon 3:3, 9-et, és elmagyarázhatod, hogy Mennyei Atya a nefitákat is megáldotta, csak ők nem ismerték fel ezt. Minek a megtételével mutathatjuk ki, hogy hálásak vagyunk Mennyei Atyánknak az áldásainkért?

Mormon 3:12

Mennyei Atya azt szeretné, hogy mindenkit szeressek

• Bár a nefiták gonoszok voltak, Mormon soha nem szűnt meg szeretni őket. Segíts a gyermekeknek megtalálni a szeret szó különféle változatait a Mormon 3:12-ben. Elénekelhettek közösen egy dalt a mások iránti szeretetről, például: Légy kedves! (Gyermekek énekeskönyve, 39.), miközben képeket mutatsz a gyermekeknek a világ különböző tájain élő gyermekekről. Tégy bizonyságot Isten szeretetéről minden gyermeke iránt.

További ötletekért lásd a Jóbarát folyóirat e havi számát.

A Mormon könyve azért íródott, „hogy higgyetek Jézus Krisztus evangéliumában” (Mormon 3:21)