Szeptember 13–19. Tan és szövetségek 102–105: Sok megpróbáltatás után jön az áldás. Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: Tan és szövetségek, 2021 (2020).
Szeptember 13–19. Tan és szövetségek 102–105. Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: 2021.
Sion tábora. Készítette: C. C. A. Christensen (1831–1912), 1878 körül. Tempera, selyemre. 198X289 cm. Brigham Young Egyetem Művészeti Múzeum; C.C.A. Christensen unokáinak adománya 1970-ben
Szeptember 13–19.
Tan és szövetségek 102–105
Sok megpróbáltatás után jön az áldás
Milyen tantételeket találsz a Tan és szövetségek 102–105-ben, amelyek jelentőségteljesek számodra? Le is írhatod a gondolataidat és benyomásaidat ezekről a tantételekről.
Jegyezd fel a benyomásaidat!
A kirtlandi szentek szomorúan értesültek arról, hogy a Missouri állambeli Jackson megyében élő testvéreiket elűzték az otthonaikból. Így hát bátorításként szolgálhatott, amikor az Úr kijelentette, hogy „Sion megváltásának… hatalom által kell bekövetkeznie” (Tan és szövetségek 103:15). Ezen ígérettel a szívükben több mint 200 férfi, valamint közel 25 nő és gyermek jelentkezett az úgynevezett Izráel táborába, mely később Sion táboraként lett ismert. A tábor küldetése az volt, hogy Missouriba meneteljenek és megváltsák Siont.
A tábor tagjai számára Sion megváltása azt jelentette, hogy visszaszerzik a szentek számára a földjeiket. Azonban röviddel azelőtt, hogy a tábor Jackson megyébe érkezett volna, az Úr arra utasította Joseph Smitht, hogy állítsa meg és oszlassa fel Sion táborát. A tábor néhány tagjában zavarodottságot és indulatot keltett ez az új utasítás; számukra ez azt jelentette, hogy a küldetésük elbukott és az Úr ígéretei nem teljesedtek be. Mások azonban ezt nem így látták. Bár a kiűzött szentek sosem tértek vissza Jackson megyébe, maga a tapasztalat egy bizonyos fokú „hatalom által bekövetkező megváltást” eredményezett Sion számára. Sion táborának hithű tagjai – akik közül később többen az egyház vezetőivé váltak – bizonyságot tettek arról, hogy ez az élmény elmélyítette a hitüket Isten hatalmában, Joseph Smith isteni elhívásában, valamint Sionban – nem csak a Sionnak nevezett helyben, hanem Isten népében. Ahelyett, hogy megkérdőjelezték volna a látszólag sikertelen feladat értékét, megtanulták, hogy a valódi feladat a Szabadító követése, még akkor is, ha nem teljesen értünk mindent. Ily módon kerül majd sor Sion megváltására.
Lásd Saints, 1:194–206; “The Acceptable Offering of Zion’s Camp,” Revelations in Context, 213–18.
Sion tábora a képen látható Little Fishing folyó partjánál szállt meg.
Ötletek a személyes szentírás-tanulmányozáshoz
Mi a célja az ezekben a versekben elhangzó útmutatásnak?
A 102. szakasz annak az ohiói Kirtlandben megtartott összejövetelnek a jegyzőkönyvét tartalmazza, melynek során az egyház első főtanácsát megszervezték. A 12–23. versek leírják azokat az eljárásmódokat, amelyek alapján a főtanács levezeti a fegyelmi tanácsot azok számára, akik komoly vétkeket követtek el.
M. Russell Ballard elnök ezt tanította: „Időnként megkérdezik az egyháztagok, hogy miért tartunk egyházi fegyelmi tanácsokat. Hármas céljuk van: a vétkes lelkének megmentése, az ártatlanok védelme, valamint az egyház tisztaságának, feddhetetlenségének és jó hírének megőrzése” (“A Chance to Start Over: Church Disciplinary Councils and the Restoration of Blessings,” Ensign, Sept. 1990, 15).
Lásd még Gospel Topics, “Church Disciplinary Councils,” topics.ChurchofJesusChrist.org.
Tan és szövetségek 103:1–12, 36; 105:1–19
Sion csakis az igazlelkűség tantételeire épülhet
Miért veszítették el a szentek a megígért földjüket Missouriban? És az Úr miért nem hagyta, hogy Sion tábora visszaállítsa őket a földjeikre? A missouri csőcselék erőszakos tettei kétségkívül szerepet játszottak ebben, illetve Missouri állam kormányzója támogatást ígért a szenteknek, melyet soha nem adott meg. Azonban az Úr azt mondta, hogy „ha nem lettek volna ott népem vétkei”, akkor Sion „meg lehetn[e] váltva” (Tan és szövetségek 105:2). A Tan és szövetségek 103:1–12, 36 és a 105:1–19 olvasása közben észrevehetsz pár dolgot, ami hátráltatta Sion megalapítását Missouriban, és pár olyat, ami segíthette volna. Mit tanulsz, ami segíthet neked megalapítani Siont a szívedben és az otthonodban?
Tan és szövetségek 103:12–13; 105:1–6, 13–19
Az áldások a megpróbáltatások és a hit próbatételei után jönnek
Sok szempontból a Sion táborában való részvétel a hit próbatétele volt. Az utazás hosszadalmas volt, az időjárás forró, és néha élelemben és vízben is hiányt szenvedtek. És mindazok után, amit elviseltek, a szentek mégsem térhettek vissza a földjeikre. Gondold át, hogy a Tan és szövetségek 103:12–13-ben és a 105:1–6, 13–19-ben található tantételek miként segíthették Sion táborának azon tagjait, akik eltűnődtek, hogy az összeszervezésükre vonatkozó parancsolat valóban Istentől származott-e egyáltalán? Miként segíthetnek ezek a tantételek a te saját hited próbatételeiben?
Sion tábora tagjainak élményeiről a vázlat végén található A visszaállítás hangjai részben is olvashatsz. Mi az, ami nagy hatással van rád a hozzáállásukkal kapcsolatban? Mit tanulhatsz a példájukból?
Lásd még David A. Bednar: Az Úr mellett: tanulságok Sion táborából. Liahóna, 2017. júl. 14–23.
Tan és szövetségek 104:11–18, 78–83
„Sáfár… [vagyok] a földi áldások felett”
A missouri megpróbáltatások mellett az egyháznak 1834-ben pénzügyi nehézségei is támadtak, komoly tartozásokkal és kiadásokkal. A 104. szakaszban az Úr tanácsot adott az egyház pénzügyi helyzetével kapcsolatban. Miként tudod a 11–18. és a 78–83. versekben található tantételeket a saját pénzügyi döntéseidre vonatkoztatni?
Ha szeretnél többet megtudni arról, hogy az Úr miként készítette fel az egyházat arra, hogy megszabaduljon az adósság kötelékéből, nézd meg a Treasure in Heaven: The John Tanner Story [Kincs a mennyben: John Tanner története] című rövidfilmet (ChurchofJesusChrist.org).
Ha többet szeretnél megtudni az Úr „saját mód[járól]” (16. vers), mellyel a szentekről gondoskodott, áttanulmányozhatod Dieter F. Uchtdorf elnök üzenetét: Az Úr módján történő gondoskodás (Liahóna, 2011. nov. 53–56.).
Ötletek a családi szentírás-tanulmányozáshoz és az otthoni esthez
-
Tan és szövetségek 103:12, 36; 105:9–13Megkérték már a családodat (vagy egy ősödet) olyasvalamire, ami nem úgy végződött, mint amire számítottál? Mit tanulhatsz Sion tábora tagjainak reakcióiból, amikor az utazásuk nem úgy végződött, mint amire számítottak? (Lásd A visszaállítás hangjai című részt a vázlat végén.)
-
Tan és szövetségek 104:13–18Mit adott nekünk az Úr? Mit vár el tőlünk, hogy mit tegyünk ezekkel a dolgokkal?
-
Tan és szövetségek 104:23–46A családoddal kikereshetitek ezekből a versekből, hogy az Úr hányszor ígéri meg a hithűeknek az áldások megsokszorozását (23. vers). Ez jó alkalom lehet az áldásaink megszámlálására (Számold össze áldásaidat! Himnuszok, 156. sz.), illetve azt is megbeszélhetitek, hogy ez miként segíthet minket a nehéz időkben. A kisebb gyermekek lerajzolhatják azokat az áldásokat, amelyekért különösen hálásak.
-
Tan és szövetségek 105:38–41Mi módon tehetünk „ajánlatot a békére” (40. vers), amikor mások durván vagy igazságtalanul bánnak velünk? Mit tehetünk azért, hogy „a béke zászlaj[a]” (39. vers) legyünk az otthonunkban?
A gyermekek tanításával kapcsolatos további ötletekért tekintsd meg az e heti vázlatot a Jöjj, kövess engem! – Az Elemi számára című kiadványban.
Javasolt ének: Számold össze az áldásaidat! Himnuszok, 156. sz.
A visszaállítás hangjai
Sion tábora
Mivel Sion tábora nem juttatta vissza a szenteknek a földjeiket Jackson megyében, sok ember úgy érezte, hogy a fáradozásaik hiábavalóak voltak. Azonban Sion táborának sok résztvevője, amikor visszatekintett erre az élményre, látta, hogy az Úr miként teljesített be egy magasztosabb célt az életükben és az Ő királyságában. Íme néhányuk bizonysága:
Joseph Smith
Több mint 40 évvel Sion tábora után, Joseph Young, aki tagja volt a tábornak, azt nyilatkozta, hogy Joseph Smith a következőket mondta:
„Fivérek! Némelyek közületek dühösek rám, amiért nem harcoltatok Missouriban; de hadd mondjam el néktek, Isten nem akarta, hogy harcoljatok. Nem tudná megszervezni a királyságát tizenkét férfival, hogy azok megnyissák az evangélium ajtaját a föld nemzeteinek, és hetven emberrel azok irányítása alatt, hogy járjanak a nyomdokukban, hacsak nem az emberek egy olyan csoportjából veszi őket, akik felajánlották az életüket, és akik akkora áldozatot hoztak, mint Ábrahám.
Íme, az Úrnak van Tizenkettek és Hetvenek kvóruma is, és a Hetvenek további kvórumai is el lesznek hívva, akik meghozzák az áldozatot; és akik most még nem hozták meg az áldozataikat és felajánlásaikat, majd ezután fogják megtenni.”1
Brigham Young
„Amikor megérkeztünk Missouriba, az Úr szólt az Ő szolgájához, Joseph-hez és azt mondta »elfogadtam a felajánlásaitokat«, majd kiváltságunkban állt visszatérni. A visszatérésemet követően több barátom is megkérdezte tőlem, hogy mi haszna volt elszólítani az embereket a munkájuk mellől, hogy menjenek fel Missouriba, hogy aztán anélkül térjenek vissza, hogy látszólag bármit is véghezvittek volna. »Kinek volt ez jó? – kérdezték. – Ha az Úr adott parancsot ennek megtételére, milyen céllal tette azt?« Azt válaszoltam ezeknek a fivéreknek, hogy engem jól megfizettek érte – méghozzá bőséges kamatostul –, igen, hogy a mércém csordulásig telt azzal a tudással, melyben a prófétával való utazás során részesültem.”2
Wilford Woodruff
„Ott voltam Sion táborában Isten prófétájával. Láttam Isten vele való kapcsolatát. Láttam, hogy vele van Isten ereje. Láttam, hogy ő próféta. Mindaz, ami számára megnyilatkoztatott Isten ereje által a küldetés során, nagy értékkel bírt számomra és mindazok számára, akik részesültek utasításaiban.”3
„Amikor Sion táborának tagjai megkapták elhívásukat, sokan voltunk, akik azelőtt soha nem láttuk még egymást; idegenek voltunk egymás számára, és sokan még a prófétát sem látták soha. Szétszórattunk az országban, mint a szitán kirostált kukorica. Fiatalok voltunk, és azokban a korai időkben elhívattunk, hogy menjünk, váltsuk meg Siont; és mindazt, amit tennünk kellett, hittel kellett tennünk. Összegyűltünk, ki-ki a maga államából Kirtlandben, és felmentünk, hogy megváltsuk Siont, Isten számunkra adott parancsolatának beteljesítésére. Isten elfogadta cselekedeteinket, ahogy elfogadta Ábrahám cselekedeteit is. Igen sokat elértünk, bár a hitehagyottak és a hitetlenek sok alkalommal tették fel a kérdést: »Mi értelme volt?« Olyan tapasztalatot szereztünk, amire semmilyen más módon nem tehettünk volna szert. Részünk volt abban a kiváltságban, hogy láthattuk a próféta arcát; abban a kiváltságban, hogy több mint ezerhatszáz kilométert utazhattunk vele, és láthattuk, amint Isten Lelke munkálkodik benne; láthattuk továbbá Jézus Krisztus neki adott kinyilatkoztatásait és azok beteljesülését. Ő pedig mintegy kétszáz eldert gyűjtött egybe az egész országból azokban a korai időkben, és elküldött minket szerte a világba, hogy Jézus Krisztus evangéliumát hirdessük. Ha nem mentem volna fel Sion táborával, ma sem lennék itt [Salt Lake Cityben, a Tizenkettek Kvórumában szolgálva]. […] Azáltal, hogy elmentünk, a szőlőskertbe vetettek minket, hogy prédikáljuk az evangéliumot, és az Úr elfogadta a munkáinkat. És minden munkánk és üldöztetésünk közepette, gyakorta az életünket kockáztatva, hittel kellett munkálkodnunk és élnünk.”
„A Sion táborával való utazás során szerzett tapasztalat sokkal értékesebb volt az aranynál…”
Sion tábora (Sion tábora a Fishing folyónál). Készítette: Judith A. Mehr