Szeptember 13–19. Tan és szövetségek 102–105: Sok megpróbáltatás után jön az áldás. Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: Tan és szövetségek, 2021 (2020).
Szeptember 13–19. Tan és szövetségek 102–105. Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: 2021.
Szeptember 13–19.
Tan és szövetségek 102–105
Sok megpróbáltatás után jön az áldás
Milyen tantételeket találsz a Tan és szövetségek 102–105-ben, amelyek jelentőségteljesek számodra? Le is írhatod a gondolataidat és benyomásaidat ezekről a tantételekről.
Jegyezd fel a benyomásaidat!
A kirtlandi szentek szomorúan értesültek arról, hogy a Missouri állambeli Jackson megyében élő testvéreiket elűzték az otthonaikból. Így hát bátorításként szolgálhatott, amikor az Úr kijelentette, hogy „Sion megváltásának… hatalom által kell bekövetkeznie” (Tan és szövetségek 103:15). Ezen ígérettel a szívükben több mint 200 férfi, valamint közel 25 nő és gyermek jelentkezett az úgynevezett Izráel táborába, mely később Sion táboraként lett ismert. A tábor küldetése az volt, hogy Missouriba meneteljenek és megváltsák Siont.
A tábor tagjai számára Sion megváltása azt jelentette, hogy visszaszerzik a szentek számára a földjeiket. Azonban röviddel azelőtt, hogy a tábor Jackson megyébe érkezett volna, az Úr arra utasította Joseph Smitht, hogy állítsa meg és oszlassa fel Sion táborát. A tábor néhány tagjában zavarodottságot és indulatot keltett ez az új utasítás; számukra ez azt jelentette, hogy a küldetésük elbukott és az Úr ígéretei nem teljesedtek be. Mások azonban ezt nem így látták. Bár a kiűzött szentek sosem tértek vissza Jackson megyébe, maga a tapasztalat egy bizonyos fokú „hatalom által bekövetkező megváltást” eredményezett Sion számára. Sion táborának hithű tagjai – akik közül később többen az egyház vezetőivé váltak – bizonyságot tettek arról, hogy ez az élmény elmélyítette a hitüket Isten hatalmában, Joseph Smith isteni elhívásában, valamint Sionban – nem csak a Sionnak nevezett helyben, hanem Isten népében. Ahelyett, hogy megkérdőjelezték volna a látszólag sikertelen feladat értékét, megtanulták, hogy a valódi feladat a Szabadító követése, még akkor is, ha nem teljesen értünk mindent. Ily módon kerül majd sor Sion megváltására.
Lásd Saints, 1:194–206; “The Acceptable Offering of Zion’s Camp,” Revelations in Context, 213–18.
Ötletek a személyes szentírás-tanulmányozáshoz
Mi a célja az ezekben a versekben elhangzó útmutatásnak?
A 102. szakasz annak az ohiói Kirtlandben megtartott összejövetelnek a jegyzőkönyvét tartalmazza, melynek során az egyház első főtanácsát megszervezték. A 12–23. versek leírják azokat az eljárásmódokat, amelyek alapján a főtanács levezeti a fegyelmi tanácsot azok számára, akik komoly vétkeket követtek el.
M. Russell Ballard elnök ezt tanította: „Időnként megkérdezik az egyháztagok, hogy miért tartunk egyházi fegyelmi tanácsokat. Hármas céljuk van: a vétkes lelkének megmentése, az ártatlanok védelme, valamint az egyház tisztaságának, feddhetetlenségének és jó hírének megőrzése” (“A Chance to Start Over: Church Disciplinary Councils and the Restoration of Blessings,” Ensign, Sept. 1990, 15).
Lásd még Gospel Topics, “Church Disciplinary Councils,” topics.ChurchofJesusChrist.org.
Tan és szövetségek 103:1–12, 36; 105:1–19
Sion csakis az igazlelkűség tantételeire épülhet
Miért veszítették el a szentek a megígért földjüket Missouriban? És az Úr miért nem hagyta, hogy Sion tábora visszaállítsa őket a földjeikre? A missouri csőcselék erőszakos tettei kétségkívül szerepet játszottak ebben, illetve Missouri állam kormányzója támogatást ígért a szenteknek, melyet soha nem adott meg. Azonban az Úr azt mondta, hogy „ha nem lettek volna ott népem vétkei”, akkor Sion „meg lehetn[e] váltva” (Tan és szövetségek 105:2). A Tan és szövetségek 103:1–12, 36 és a 105:1–19 olvasása közben észrevehetsz pár dolgot, ami hátráltatta Sion megalapítását Missouriban, és pár olyat, ami segíthette volna. Mit tanulsz, ami segíthet neked megalapítani Siont a szívedben és az otthonodban?
Tan és szövetségek 103:12–13; 105:1–6, 13–19
Az áldások a megpróbáltatások és a hit próbatételei után jönnek
Sok szempontból a Sion táborában való részvétel a hit próbatétele volt. Az utazás hosszadalmas volt, az időjárás forró, és néha élelemben és vízben is hiányt szenvedtek. És mindazok után, amit elviseltek, a szentek mégsem térhettek vissza a földjeikre. Gondold át, hogy a Tan és szövetségek 103:12–13-ben és a 105:1–6, 13–19-ben található tantételek miként segíthették Sion táborának azon tagjait, akik eltűnődtek, hogy az összeszervezésükre vonatkozó parancsolat valóban Istentől származott-e egyáltalán? Miként segíthetnek ezek a tantételek a te saját hited próbatételeiben?
Sion tábora tagjainak élményeiről a vázlat végén található A visszaállítás hangjai részben is olvashatsz. Mi az, ami nagy hatással van rád a hozzáállásukkal kapcsolatban? Mit tanulhatsz a példájukból?
Lásd még David A. Bednar: Az Úr mellett: tanulságok Sion táborából. Liahóna, 2017. júl. 14–23.
Tan és szövetségek 104:11–18, 78–83
„Sáfár… [vagyok] a földi áldások felett”
A missouri megpróbáltatások mellett az egyháznak 1834-ben pénzügyi nehézségei is támadtak, komoly tartozásokkal és kiadásokkal. A 104. szakaszban az Úr tanácsot adott az egyház pénzügyi helyzetével kapcsolatban. Miként tudod a 11–18. és a 78–83. versekben található tantételeket a saját pénzügyi döntéseidre vonatkoztatni?
Ha szeretnél többet megtudni arról, hogy az Úr miként készítette fel az egyházat arra, hogy megszabaduljon az adósság kötelékéből, nézd meg a Treasure in Heaven: The John Tanner Story [Kincs a mennyben: John Tanner története] című rövidfilmet (ChurchofJesusChrist.org).
Ha többet szeretnél megtudni az Úr „saját mód[járól]” (16. vers), mellyel a szentekről gondoskodott, áttanulmányozhatod Dieter F. Uchtdorf elnök üzenetét: Az Úr módján történő gondoskodás (Liahóna, 2011. nov. 53–56.).
Ötletek a családi szentírás-tanulmányozáshoz és az otthoni esthez
-
Tan és szövetségek 103:12, 36; 105:9–13Megkérték már a családodat (vagy egy ősödet) olyasvalamire, ami nem úgy végződött, mint amire számítottál? Mit tanulhatsz Sion tábora tagjainak reakcióiból, amikor az utazásuk nem úgy végződött, mint amire számítottak? (Lásd A visszaállítás hangjai című részt a vázlat végén.)
-
Tan és szövetségek 104:13–18Mit adott nekünk az Úr? Mit vár el tőlünk, hogy mit tegyünk ezekkel a dolgokkal?
-
Tan és szövetségek 104:23–46A családoddal kikereshetitek ezekből a versekből, hogy az Úr hányszor ígéri meg a hithűeknek az áldások megsokszorozását (23. vers). Ez jó alkalom lehet az áldásaink megszámlálására (Számold össze áldásaidat! Himnuszok, 156. sz.), illetve azt is megbeszélhetitek, hogy ez miként segíthet minket a nehéz időkben. A kisebb gyermekek lerajzolhatják azokat az áldásokat, amelyekért különösen hálásak.
-
Tan és szövetségek 105:38–41Mi módon tehetünk „ajánlatot a békére” (40. vers), amikor mások durván vagy igazságtalanul bánnak velünk? Mit tehetünk azért, hogy „a béke zászlaj[a]” (39. vers) legyünk az otthonunkban?
A gyermekek tanításával kapcsolatos további ötletekért tekintsd meg az e heti vázlatot a Jöjj, kövess engem! – Az Elemi számára című kiadványban.
Javasolt ének: Számold össze az áldásaidat! Himnuszok, 156. sz.
A visszaállítás hangjai
Sion tábora
Mivel Sion tábora nem juttatta vissza a szenteknek a földjeiket Jackson megyében, sok ember úgy érezte, hogy a fáradozásaik hiábavalóak voltak. Azonban Sion táborának sok résztvevője, amikor visszatekintett erre az élményre, látta, hogy az Úr miként teljesített be egy magasztosabb célt az életükben és az Ő királyságában. Íme néhányuk bizonysága:
Joseph Smith
Több mint 40 évvel Sion tábora után, Joseph Young, aki tagja volt a tábornak, azt nyilatkozta, hogy Joseph Smith a következőket mondta:
„Fivérek! Némelyek közületek dühösek rám, amiért nem harcoltatok Missouriban; de hadd mondjam el néktek, Isten nem akarta, hogy harcoljatok. Nem tudná megszervezni a királyságát tizenkét férfival, hogy azok megnyissák az evangélium ajtaját a föld nemzeteinek, és hetven emberrel azok irányítása alatt, hogy járjanak a nyomdokukban, hacsak nem az emberek egy olyan csoportjából veszi őket, akik felajánlották az életüket, és akik akkora áldozatot hoztak, mint Ábrahám.
Íme, az Úrnak van Tizenkettek és Hetvenek kvóruma is, és a Hetvenek további kvórumai is el lesznek hívva, akik meghozzák az áldozatot; és akik most még nem hozták meg az áldozataikat és felajánlásaikat, majd ezután fogják megtenni.”1
Brigham Young
„Amikor megérkeztünk Missouriba, az Úr szólt az Ő szolgájához, Joseph-hez és azt mondta »elfogadtam a felajánlásaitokat«, majd kiváltságunkban állt visszatérni. A visszatérésemet követően több barátom is megkérdezte tőlem, hogy mi haszna volt elszólítani az embereket a munkájuk mellől, hogy menjenek fel Missouriba, hogy aztán anélkül térjenek vissza, hogy látszólag bármit is véghezvittek volna. »Kinek volt ez jó? – kérdezték. – Ha az Úr adott parancsot ennek megtételére, milyen céllal tette azt?« Azt válaszoltam ezeknek a fivéreknek, hogy engem jól megfizettek érte – méghozzá bőséges kamatostul –, igen, hogy a mércém csordulásig telt azzal a tudással, melyben a prófétával való utazás során részesültem.”2
Wilford Woodruff
„Ott voltam Sion táborában Isten prófétájával. Láttam Isten vele való kapcsolatát. Láttam, hogy vele van Isten ereje. Láttam, hogy ő próféta. Mindaz, ami számára megnyilatkoztatott Isten ereje által a küldetés során, nagy értékkel bírt számomra és mindazok számára, akik részesültek utasításaiban.”3
„Amikor Sion táborának tagjai megkapták elhívásukat, sokan voltunk, akik azelőtt soha nem láttuk még egymást; idegenek voltunk egymás számára, és sokan még a prófétát sem látták soha. Szétszórattunk az országban, mint a szitán kirostált kukorica. Fiatalok voltunk, és azokban a korai időkben elhívattunk, hogy menjünk, váltsuk meg Siont; és mindazt, amit tennünk kellett, hittel kellett tennünk. Összegyűltünk, ki-ki a maga államából Kirtlandben, és felmentünk, hogy megváltsuk Siont, Isten számunkra adott parancsolatának beteljesítésére. Isten elfogadta cselekedeteinket, ahogy elfogadta Ábrahám cselekedeteit is. Igen sokat elértünk, bár a hitehagyottak és a hitetlenek sok alkalommal tették fel a kérdést: »Mi értelme volt?« Olyan tapasztalatot szereztünk, amire semmilyen más módon nem tehettünk volna szert. Részünk volt abban a kiváltságban, hogy láthattuk a próféta arcát; abban a kiváltságban, hogy több mint ezerhatszáz kilométert utazhattunk vele, és láthattuk, amint Isten Lelke munkálkodik benne; láthattuk továbbá Jézus Krisztus neki adott kinyilatkoztatásait és azok beteljesülését. Ő pedig mintegy kétszáz eldert gyűjtött egybe az egész országból azokban a korai időkben, és elküldött minket szerte a világba, hogy Jézus Krisztus evangéliumát hirdessük. Ha nem mentem volna fel Sion táborával, ma sem lennék itt [Salt Lake Cityben, a Tizenkettek Kvórumában szolgálva]. […] Azáltal, hogy elmentünk, a szőlőskertbe vetettek minket, hogy prédikáljuk az evangéliumot, és az Úr elfogadta a munkáinkat. És minden munkánk és üldöztetésünk közepette, gyakorta az életünket kockáztatva, hittel kellett munkálkodnunk és élnünk.”
„A Sion táborával való utazás során szerzett tapasztalat sokkal értékesebb volt az aranynál…”