November 1–7. Tan és szövetségek 125–128: Az öröm hangja az élők és a halottak számára. Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: Tan és szövetségek, 2021 (2020).
November 1–7. Tan és szövetségek 125–128. Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: 2021.
Mi általuk és ők általunk. Készítette: Caitlin Connolly
November 1–7.
Tan és szövetségek 125–128
Az öröm hangja az élők és a halottak számára
Ne felejtsd el feljegyezni az érzéseidet a Tan és szövetségek 125–128 tanulmányozása közben, hogy vissza tudj rájuk emlékezni, és meg tudd őket osztani másokkal.
Jegyezd fel a benyomásaidat!
1840 augusztusában a gyászoló Jane Neyman Joseph próféta beszédét hallgatta a barátja, Seymour Brunson temetésén. Jane saját tizenéves fia, Cyrus is nemrégiben hunyt el. Fokozta a gyászát, hogy Cyrus nem keresztelkedett meg, és Jane aggódott amiatt, amit ez fia örökkévaló lelkére nézve jelenthet. Joseph tudta, hogy mit érez; ő is eltűnődött már hasonlókon a szeretett fivére, Alvin kapcsán, aki szintén keresztelés nélkül hunyt el. Így a próféta úgy döntött, hogy megosztja Jane-nel és a temetés összes többi résztvevőjével, amit az Úr kinyilatkoztatott neki azokról, akik úgy haltak meg, hogy nem részesültek az evangélium szertartásaiban, valamint hogy mit tehetünk az érdekükben.
A halottakért végzett keresztelés nagyon fellelkesítette a szenteket; gondolataik azonnal az elhunyt szüleik, nagyszüleik és további családtagjaik felé fordultak. Most már volt számukra remény! Joseph osztozott az örömükben, és örömteli, lelkes nyelvezettel fejezte ki, amit Úr neki a halottak szabadításáról tanított: „Kiáltsanak fel örömükben a hegyek, és kiáltsatok hangosan mind ti völgyek; és mondjátok el mind ti tengerek és szárazföldek a ti Örökkévaló Királyotok csodáit!” (Tan és szövetségek 128:23).
Lásd Saints, 1:415–27; “Letters on Baptism for the Dead,” Revelations in Context, 272–76.
Ötletek a személyes szentírás-tanulmányozáshoz
Az Úr azt akarja, hogy gondoskodjak a családomról
Miután Brigham Young hazatért a számos Angliában szolgált missziója legutóbbikáról, újabb fontos elhívást kapott az Úrtól: „viselj[en] különleges gondot család[já]ra” (3. vers), akik szenvedtek a távollétében. Miközben átgondolod, hogy ez és más tanácsok a 126. szakaszban miként vonatkoznak rád, gondolkodj el Bonnie L. Oscarson nővér, a Fiatal Nők korábbi általános elnökének alábbi szavain:
„Ne feledjétek, hogy a legnagyszerűbb szükségletek talán épp a szemetek előtt vannak! Kezdjétek el a szolgálatot a saját otthonotokban, a saját családotok körében! Ezek azok a kapcsolatok, amelyek örökkévalóak lehetnek. Még akkor is, ha a családi helyzetetek nem éppen tökéletes – talán különösen akkor –, módot találhattok a szolgálatra, a felemelésre és a megerősítésre. Kezdjétek ott, ahol éppen tartotok; szeressétek őket úgy, ahogy vannak; és készüljetek fel arra a családra, melyet a jövőben szeretnétek” (A szemünk előtt lévő szükségletek. Liahóna, 2017. nov. 27.).
Lásd még “Take Special Care of Your Family,” Revelations in Context, 242–49.
Az Úr ismeri az örömeimet és bánataimat
A hamis vádak és a letartóztatása miatti fenyegetettség ismét bujkálásra kényszerítették Joseph Smitht 1842 augusztusában. Ennek ellenére a szavai, melyeket ekkortájt idézett a szentekhez (most a Tan és szövetségek 127) telve vannak derűlátással és örömmel. Mit tanítanak neked a 2–4. versek Istenről, valamint arról, hogy miként nézhetsz szembe a személyes próbatételekkel?
Feljegyezheted, hogy az Úr miként támogat téged az életed mély vizében.
Tan és szövetségek 127:5–8; 128:1–8
„Amit feljegyeztek a földön, az fel lesz jegyezve a mennyben”
A Tan és szövetségek 127:5–8 és 128:1–8 olvasása közben keresd meg, hogy az Úr miért adott Joseph Smithnek annyira konkrét utasításokat a halottakért végzett keresztelések feljegyzését illetően. Mit tanít ez neked az Úrról és az Ő munkájáról?
Az őseinkért végzett templomi szolgálat összeköti velük a szívünket.
Az őseim szabadulása elengedhetetlen az én szabadulásomhoz
Isten Joseph Smithen keresztül adott kinyilatkoztatásából egyértelműen kiderül, hogy azon őseinknek, akik ebben az életben nem keresztelkedtek meg, miért van szükségük a segítségünkre a szabadulásukhoz. Azonban szerintetek az őseink szabadulása miért „szükséges és elengedhetetlen a mi szabadulásunkhoz”? (Lásd Tan és szövetségek 128:15–18; dőlt betűs kiemelés hozzáadva.)
Az 5. vers azt tanítja, hogy a halottakért végzett keresztelés szertartása „a világ megalapítása előtt rendelt[etett] el és készít[tetett] elő”. Mit tanít neked ez az igazság Istenről és az Ő tervéről? Henry B. Eyring elnök Isten családjának egybegyűjtése című üzenete milyen további ismeretekkel szolgál számodra? (Liahóna, 2017. máj. 19–22.)
Joseph Smith olyan kifejezéseket használt, mint a „megkötő hatalom”, „összekötő kapocs” és „tökéletes egység…”, amikor a papsági szertartásokról és a halottakért végzett keresztelésről tanított. A Tan és szövetségek 128:5–25 olvasása közben keress ilyen és ehhez hasonló kifejezéseket. Melyek azok a dolgok, amelyek Jézus Krisztuson keresztül a halottakért végzett papsági szertartások által összeköttethetnek? A „merész” szó miért találó kifejezés a halottak szabadításának tanára (lásd 9–11. versek)?
Mi az, ami Joseph Smith szavaiból nagy hatással van rád a 19–25. versekben? Miként befolyásolják ezek a versek az őseidért végzett templomi szolgálattal kapcsolatos érzéseidet? Miként befolyásolják a Jézus Krisztus iránti érzéseidet? Minek a megtételére érzel késztetést? (További ötletekért lásd az angol nyelvű FamilySearch.org/discovery oldalt.)
Lásd még 1 Korinthusbeliek 15:29; Dale G. Renlund: Családtörténeti és templomi munka: pecsételés és gyógyítás. Liahóna, 2018. máj. 46–49.; angol nyelven az alábbi rövidfilmek: A Sacrifice of Time [Időáldozat] és Their Hearts Are Bound to You [A szívük egybefonódik a tiétekkel] a ChurchofJesusChrist.org honlapon.
Ötletek a családi szentírás-tanulmányozáshoz és az otthoni esthez
-
Tan és szövetségek 126E Brigham Youngnak szóló tanácsot olvasva a családod ösztönzést érezhet arra, hogy megbeszéljétek, miként tölthetnétek több időt azzal, hogy „különleges gondot” (3. vers) viseltek egymásra.
-
Tan és szövetségek 128:15–18Melyek a családtörténeti munka szabadító és tökéletesítő áldásai? A Promised Blessings of Family History [A családtörténet megígért áldásai] című (angol nyelvű) rövidfilm (ChurchofJesusChrist.org) vagy egy családtörténetről szóló dal, mint például a Családtörténet (Gyermekek énekeskönyve, 100.) is nyújthat ötleteket.
-
Tan és szövetségek 128:18Készíthettek egy olyan papírláncot, melynek minden egyes láncszemére egy családtag vagy ős neve kerül, hogy bemutassátok, hogy a családtörténet és a templomi munka egy olyan összekötő kapcsot alkot, amely összekapcsol minket az őseinkkel. Esetleg végezhettek kutatást a FamilySearch.org oldalon, hogy további családtagokat találjatok és még hosszabb lehessen a láncotok.
-
Tan és szövetségek 128:19–23A családtagok átnézhetik ezeket a verseket olyan szavak után kutatva, amelyek kifejezik Joseph Smith lelkesedését Jézus Krisztus evangéliuma és a halottak szabadítása iránt. A családtagok megoszthatnak olyan élményeket, amelyek lelkesítették őket ezzel a munkával kapcsolatban, vagy együtt is felfedezhettek ezzel kapcsolatos élményeket a FamilySearch.org/discovery oldalon (angol nyelvű).
A gyermekek tanításával kapcsolatos további ötletekért tekintsd meg az e heti vázlatot a Jöjj, kövess engem! – Az Elemi számára című kiadványban.
Javasolt ének: Családtörténet. Gyermekek énekeskönyve, 100.
A visszaállítás hangjai
A visszaállítás hangjai: A halottakért végzett keresztelés és az „új s dicső téma”
Ez a skicc bemutatja a Nauvoo templom tizenkét ökrön nyugvó keresztelőmedencéjét.
Phebe és Wilford Woodruff
Phebe Woodruff Nauvoo közelében lakott, amikor Joseph Smith elkezdett a halottakért végzett keresztelésről tanítani. Írt róla a férjének, Wilfordnak, aki Angliában szolgált akkor missziót:
„Joseph fivér… kinyilatkoztatás által megtudta, hogy az egyházban lévők megkeresztelkedhetnek bármelyik elhunyt rokonukért, akiknek nem állt kiváltságukban az evangéliumról hallani, sőt a gyermekeikért, szüleikért, fivéreikért, nővéreikért, nagyszüleikért, nagybátyjaikért és nagynénjeikért is. […] Amint megkeresztelkednek a barátaikért, azok kiszabadulnak a börtönből, és jogot formálhatnak rájuk a feltámadáskor, és magukkal vihetik őket a celesztiális királyságba – ezt a tant szívélyesen fogadta az egyház, és tömegével mennek, néhányan akár 16-szor is megkeresztelkednek… egy nap.”1
Wilford Woodruff később ezt mondta erről a tantételről: „Abban a pillanatban, hogy hallottam róla, a szívem megtelt örömmel. […] Elindultam és minden halott rokonomért megkeresztelkedtem, akiről csak tudtam. […] Úgy éreztem, halleluját kell kiáltanom, amikor feltárták előttünk a halottakért végzett keresztelésre adott kinyilatkoztatást. Úgy éreztem, hogy jogunk volt örvendezni a menny áldásaiban.”2
Vilate Kimball
Woodruff nővérhez hasonlóan Vilate Kimball is akkor hallott a halottakért végzett keresztelésről, amikor a férje távol tőle az evangélium prédikálta. Ezt írta neki:
„Smith elnök új s dicső témát nyitott… mely egy egész megújulást eredményezett az egyházban. Ez pedig a halottakért végzett keresztelkedés. Pál beszél erről a Korinthusbeliekhez írott első levél 15. fejezetének 29. versében. Joseph teljesebb magyarázatot nyert kinyilatkoztatás által e tárgyban. […] Ezen egyház kiváltsága, hogy elnyerjék a keresztséget minden atyafiságukért, akik ezen evangélium előjövetele előtt haltak meg akár egészen az üknagyapjukig és -nagyanyjukig visszamenőleg. […] Így téve a megbízottaikként cselekszünk, megadva nékik a kiváltságot, hogy az első feltámadáskor jöhessenek elő. Azt mondja, hogy prédikálják majd nekik az evangéliumot… de a lelkek nem keresztelkednek. […] Amióta ezt a rendet prédikálni kezdték itt, a vizek soha nem csendesedtek el. Konferencia idején olykor 8-10 elder is volt a folyóban, keresztelve. […] Meg akarok keresztelkedni édesanyámért. Úgy terveztem, hogy megvárom, amíg hazatérsz, de amikor Joseph legutóbb beszélt erről a tárgyról, azt tanácsolta mindenkinek, hogy legyenek szorgalmasak és amilyen gyorsan csak lehetséges, szabadítsák meg a barátaikat a fogságból. Így hát a héten én is belefogok a munkába, mert jó pár szomszédunk is belefogott már. Néhányuk már többszörösen megkeresztelkedett. […] Ezáltal te is látod, hogy mindenkinek van esélye. Hát nem dicsőséges ez a tan?”3
Phebe Chase
Amikor elkészült a Nauvoo templom keresztelőmedencéje, a folyó helyett ott végezték a halottakért végzett kereszteléseket. Phebe Chase, egy nauvoo-i lakos írt az édesanyjának a templomról, olyan helyként jellemezve a keresztelőmedencét, ahol „megkeresztelkedhetünk a hallottainkért és szabadítókká válhatunk Sion hegyén”. Azt is elmagyarázta, hogy a medencében „megkeresztelkedtem drága édesapámért és az összes többi elhunyt barátomért. […] Most pedig szeretném tudni az édesapád és édesanyád nevét, hogy őket is szabadon engedhessem, mert minden vágyam a halottak kiszabadítása. […] Az Úr újra szólt és visszaállította az ősi rendet.”4
Sally Randall
Amikor Sally Randall a halottakért végzett keresztelésről írt a barátainak és családjának, visszaemlékezett a fia, George halálára:
„Ó, micsoda emberpróbáló időszak volt ez számomra, és úgy tűnik, hogy még mindig nem tudok belenyugodni, azonban… az édesapja megkeresztelkedett érte, és milyen dicső dolog ez, hogy hiszünk és elnyerjük az evangélium teljességét, amint azt most prédikálják, és megkeresztelkedhetünk minden elhunyt barátunkért és megszabadíthatjuk őket annyira visszamenőleg, amennyire csak tudást tudunk szerezni róluk.
Szeretném, ha megírnátok nekem minden elhunyt ismerősünk nevét, legalább egészen a nagyapákig és nagyanyákig visszamenőleg. Meg akarok tenni minden tőlem telhetőt a barátaim megmentéséért, és boldogan fogadnám, ha némelyikőtök eljönne és segítene nekem, mert nagy munka ez egyetlen ember számára. […] Számítok arra, hogy különösnek találjátok ezt a tant, de rájöttök majd, hogy igaz.5
A Utah-i Ogden templomban lévő keresztelőmedence tizenkét ökör hátán nyugszik.